Magyar Radiológia

Gastrointestinalis stromalis tumorok

BAHÉRY Mária

2005. FEBRUÁR 15.

Magyar Radiológia - 2005;79(01)

A gastrointestinalis stromalis tumorok az emésztőrendszer leggyakoribb mesenchymalis daganatai. Differenciációs potenciáljuk széles variációt mutat. A gastrointestinalis stromalis tumorokat a c-kit gén (transzmembrán tirozinkináz) mutációja jellemzi, amely a KIT protein expressziójával igazolható. Ez a fehérje tirozinkináz-aktivitással rendelkezik. A KIT-expresszió (CD117) immunhisztokémiai módszerekkel történő kimutatásával lehetséges a gastrointestinalis stromalis tumorokat az egyéb mesenchymalis daganatoktól - a leiomyomától, leiomyosarcomától, leiomyoblastomától és a schwannomától - elkülöníteni. A patológiailag igazolt gastrointestinalis stromalis tumorok alkalmasnak tekinthetők a molekuláris szinten ható KIT-inhibitor- terápiára. A gastrointestinalis stromalis tumor a tápcsatorna valamennyi szakaszán előfordulhat, eltérő gyakorisággal. A leggyakrabban a gyomorból (40-70%), 20-30%-uk a vékonybélből, 5-15%-uk a colorectalis szakaszból, kevesebb mint 5%-uk a nyelőcsőből fejlődik ki. A legtöbb gastrointestinalis stromalis tumor a stratum proprium muscularis mucosae-ból indul ki, leggyakrabban exophyticusan növekednek, és jelentős extraluminális terimeként mutatkoznak. A gastrointestinalis stromalis tumor radiológiai jelei a tumor nagyságától és a kiinduló szervtől függően változnak, és általában különböznek a hám eredetű tumorokétól. Jellemzően jól körülírt, élesen elhatárolt tumorok, amelyekben gyakori a bevérzés, a necrosis vagy cystosus átalakulás. A gastrointestinalis stromalis tumor és egyéb mesenchymalis daganatok elkülönítésére nincsenek specifikus radiológiai jelek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Fráter Loránd (szerk.): Radiológia

LACZAY András

A radiológiáról 500 oldalas könyvet írni körülbelül olyan vállalkozás, mint egy felfújt hőlégballont bevinni a lakásba. Erre vállalkoztak a kötet szerzői, szerkesztője és társszerkesztői, a magyar orvosi radiológia jelenlegi éllovasai. A probléma megoldására két lehetőség van. Az egyik a kevésbé fontosnak ítélt vagy hagyományos metódusokat tárgyaló fejezetek elhagyása, a másik az egyes fejezeteken belül a legfontosabb gyakorlati kérdésekre való szorítkozás. Ha visszaemlékezünk az ötven évvel ezelőtti, Ratkóczy-féle kitűnő tankönyvre, és meggondoljuk, mi minden történt azóta a radiológiában, belátható, hogy ugyancsak nehéz megtalálni a helyes arányokat.

Magyar Radiológia

Az ortopédiai gyakorlatban használt radiosztereometriai analízis alapja és módszerei

ILLYÉS Árpád, KISS Rita M., KÖLLŐ Katalin, KISS Jenő

A fotogrammetria a képekből az általánosított képfogalom szerint nyerhető geometriai információk feldolgozásának tudománya. Az ortopédiai fotogrammetria területei közül a radiosztereometriai analízis a legdinamikusabban fejlődő ág. A szerzők célja, hogy a gyakorlatban használt radiosztereometriai analízis módszereit összefoglalva bemutassák. A radiosztereometriai analízisnek két módszere ismert, a markerbázisú és a modellbázisú módszer. A szerzők részletesen ismertetik és összehasonlítják a két módszer lépéseit, előnyeit és hátrányait. A radiosztereometriai analízis nagyfokú pontossága miatt kiválóan alkalmazható kutatási módszerként és diagnosztikai eljárásként az ortopédia különböző területein, mint például a protézisek háromdimenziós migrációjának, a polietilénbetétek kopásának ellenőrzésére, továbbá a térd anterior-posterior és rotációs mozgásának meghatározására. A módszer reproduktivitásának és pontosságának elemzése alapján megállapítható, hogy a jelenleg használt analitikus elemzőeszközök pontossága elmarad a digitális feldolgozóprogramokétól. A modellbázisú radiosztereometriai analízis pontossága a kiinduló modell pontatlansága miatt nem érheti el a markerbázisú radiosztereometriai analízis pontosságát, azonban ezek közül a reversed engineering alapú, modellbázisú radiosztereometriai analízis pontossága megközelítheti a markerbázisú rendszer pontosságát.

Magyar Radiológia

Dr. Berek László

PALKÓ András

Életének 79. évében, 2004. november 3-án, váratlanul elhunyt dr. Berek László, kedves idős barátunk, radiológuskollégánk. Berek László 1950-ben végzett a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, majd 1957-ben belgyógyászatból, 1961-ben radiológiából tett szakvizsgát. 1973-ban lett az orvostudomány kandidátusa.

Magyar Radiológia

A Digitális és Teleradiológiai Szekció születése és céljai

BÁGYI Péter

Az utóbbi évtizedekben a digitális röntgendetektorok és technikák fejlődése nagy léptekkel haladt. A radiológia - mint az egyik diagnosztikai szakterület - hasznosította a legtöbbet az informatika XX. század végi fejlődéséből. Szakmánkban ma már itthon is egyre szélesebb körű a digitális rendszerek elterjedtsége. A modern képalkotó berendezések többsége közvetlenül digitális formában készíti el az eredményt, így a képek számítógépes tárolása és továbbítása egyszerűvé vált.

Magyar Radiológia

AZ MRT RENDEZVÉNYNAPTÁRA, 2005

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Koponyacsont-laesiók komputertomográfiás vizsgálata és paleoradiológiai aspektusai

ZÁDORI Péter, BAJZIK Gábor, BÍRÓ Gergely, LELOVICS Zsuzsanna, BALASSA Tímea, BERNERT Zsolt, ÉVINGER Sándor, HAJDU Tamás, MARCSIK Antónia, MOLNÁR Erika, ŐSZ Brigitta, PÁLFI György, WOLFF Katalin, REPA Imre

Célkitűzés - A Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetben zajló multidiszciplináris, paleoradiológiai kutatások lehetséges neurológiai vonatkozású vizsgálatainak - a vizsgálati metodikától a 3D nyomtatásig - bemutatása abból a célból, hogy a szerzők felhívják a figyelmet néhány patológiai állapot történeti hátterére és klinikai aspektusára. Módszerek - A szerzők három különböző CT-berendezésre dolgozták ki vizsgálati protokolljukat. A leletek feldolgozása során 26 esetben találtak agykoponyacsontot érintő laesiót, ezek közül négy olyan esetet mutatnak be, melyek feltételezhetően központi idegrendszeri érintettséggel is járhattak. Az eseteken keresztül ismertetik a vizsgálatok paramétereit és a másodlagos képi rekonstrukciók lehetőségeit (többsíkú rekonstrukció, maximum intenzitás projekció, háromdimenziós térfogati ábrázolás). Eredmények - A 15. századból származó szifilisz okozta koponyacsont-laesióval a szerzők napjainkban vélhetően ritkán jelentkező állapotot mutatnak be. A vaskorból származó koponyaalapi törés CT-felvételein a gyógyulás jeleit sikerült igazolni. A szerzők a craniofacialis osteosarcoma esetében noninvazív módon igazolták annak lokális terjedését, direkt intracranialis propagációját. Az unilateralis koronavarrat synostosis ismertetése kapcsán bemutatják a 3D VRT-rekonstrukciók alkalmazásának új lehetőségeit.

Ideggyógyászati Szemle

Az agyi sinusthrombosisok noninvazív képalkotó diagnosztikája

A sinusthrombosis súlyos, de időben megkezdett terápiával visszafordítható kórkép. Mivel az etiológiája igen sokszínű, a klinikai tünetek nem specifikusak, diagnosztizálásában a nonivazív képalkotó eljárásoké a főszerep. Natív és kontrasztanyagos komputertomográfia (CT), CT-angiográfia (CTA), natív és kontrasztanyagos mágnesesrezonancia-vizsgálat (MR), MR-angiográfia [time-of flight (TOF), fázis-kontraszt (PC) MR-vizsgálat] a cerebrális vénás áramlás, illetve hiányának detektálására, a következményes agyi parenchymás elváltozások megítélésére alkalmas módszerek. A korai adekvát diagnózis felállítása érdekében a venográfiás módszerek sajátosságainak, a thrombus időben változó radiológiai megjelenésének, valamint a felmerülő differenciáldiagnosztikai problémáknak a pontos ismerete szükséges. Ezeket a jellegzetességeket foglaltuk össze a legutóbbi években publikált szerteágazó nemzetközi szakirodalom és saját klinikai tapasztalataink alapján. Végül ajánlást adunk a sinusthrombosisok vizsgálati taktikájára.

Magyar Radiológia

Képalkotó vizsgálatok a nőgyógyászati daganatok stádiummeghatározásában

HORVÁTH Katalin, GŐDÉNY Mária

A képalkotó módszerek stádiummeghatározása a sebészi FIGO-beosztás szerint a tumor kiterjedésén és a nyirokcsomó- metasztázison alapszik. Az elváltozás invazivitása és a nyirokcsomó-metasztázis jelenléte a két legfontosabb prognosztikai faktor, amely befolyásolja a terápiát. A nőgyógyászati tumorstádium meghatározására a következő képalkotó módszereket alkalmazzuk: hasi és transvaginalis ultrahangvizsgálat, komputertomográfia, mágneses rezonancia. A hasfalon át készült ultrahangvizsgálat a nőgyógyászati daganatok stádiummeghatározására nem eléggé megbízható. A komputertomográfia főleg az előrehaladott, III-IV. stádiumú tumorok terjedésének vizsgálatára hasznos, az I-II. stádium elkülönítésére jóval kevésbé alkalmas. Az adnexumok daganatainak elkülönítésében, a cervix-, endometrium- és ovariumcarcinoma kiterjedésének meghatározásában a mágnesesrezonancia- vizsgálat kiváló módszer, pontosabb, mint az ultrahangvizsgálat és a komputertomográfia. A mágnesesrezonancia- vizsgálat a korai és az előrehaladott tumorstádium értékelésére egyaránt alkalmas. Nyirokcsomó-érintettség meghatározásakor az értékelés mind komputertomográfia, mind mágnesesrezonancia-vizsgálattal pusztán a lágyrészgóc méretén alapszik, ami a tumoros infiltráció tekintetében bizonytalan jelnek tekinthető.

Lege Artis Medicinae

A mágneses rezonanciás vizsgálatok lehetőségei a musculoskeletalis diagnosztikában

MESTER Ádám

A közlemény célja, hogy gyakorlati útmutatást adjon a musculoskeletalis vizsgálatot kérő klinikusoknak. Az axiális és perifériás ízületeket testtájanként tárgyalva feltárja azokat a döntéssegítő információkat, amelyeket az adott eljárásoktól várhatunk. A napi ellátás és a gyakori eltérések bemutatása kapcsán a szerző nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy minél célzottabb a klinikai kérdésfeltevés, annál pontosabb a radiológus válasza. A vizsgálatot tervező radiológusnak számos lehetőség közül kell választania, és ebben csak a beutaló orvostól kapott információra támaszkodhat. Nem kevésbé fontos feladata a klinikusnak a beteg előzetes felkészítése, tájékoztatása, beleértve a kizáró tényezők ismeretét és a kontrasztanyag beadásának fontosságát. A technikai radiológiai kérdésekről csak olyan kismértékben esik szó, amennyi a klinikai mondanivaló megértéséhez szükséges.

Magyar Radiológia

Csontmetasztázisok képalkotó diagnosztikája Onco Update, 2007

GŐDÉNY Mária, BODOKY György

A képalkotók fontos szerepet játszanak a csontmetasztázis kimutatásában, ezáltal a terápia megválasztásában. A pontos adatgyűjtés, a kezelés előtti státus meghatározása, a terápia hatékonyságának értékelése és a kezelés utáni értékelés a betegellátásban tevékenykedő orvos felelőssége. Ezeknek az adatoknak a pontossága nagyban függ a radiológus szakértelmétől és tapasztalatától, ezért a naprakész irodalmi tájékozottság elengedhetetlenül fontos. A csontszken alapján a csont státusáról jól tájékozódhatunk, a hagyományos röntgenvizsgálattal elemezhetjük az elváltozást és a digitális rétegképalkotók segítségével pontosan értékelhetjük azokat. A teljes testről információval szolgáló PET-CT funkcionális képalkotás, amelynek népszerűsége a metasztázisok felfedezésében és a kezelés hatékonyságának megítélésében egyre növekszik. Az összehasonlító felmérések többsége szerint az MRI a legpontosabb módszer csontmetasztázis esetén. Jelen közlemény azokat az utóbbi években megjelent cikkeket demonstrálja, amelyek a csontmetasztázis korszerű radiológiai diagnosztikájának klinikai jelentőségére utalnak.