Magyar Radiológia

Gastrointestinalis stromalis tumorok

BAHÉRY Mária

2005. FEBRUÁR 15.

Magyar Radiológia - 2005;79(01)

A gastrointestinalis stromalis tumorok az emésztőrendszer leggyakoribb mesenchymalis daganatai. Differenciációs potenciáljuk széles variációt mutat. A gastrointestinalis stromalis tumorokat a c-kit gén (transzmembrán tirozinkináz) mutációja jellemzi, amely a KIT protein expressziójával igazolható. Ez a fehérje tirozinkináz-aktivitással rendelkezik. A KIT-expresszió (CD117) immunhisztokémiai módszerekkel történő kimutatásával lehetséges a gastrointestinalis stromalis tumorokat az egyéb mesenchymalis daganatoktól - a leiomyomától, leiomyosarcomától, leiomyoblastomától és a schwannomától - elkülöníteni. A patológiailag igazolt gastrointestinalis stromalis tumorok alkalmasnak tekinthetők a molekuláris szinten ható KIT-inhibitor- terápiára. A gastrointestinalis stromalis tumor a tápcsatorna valamennyi szakaszán előfordulhat, eltérő gyakorisággal. A leggyakrabban a gyomorból (40-70%), 20-30%-uk a vékonybélből, 5-15%-uk a colorectalis szakaszból, kevesebb mint 5%-uk a nyelőcsőből fejlődik ki. A legtöbb gastrointestinalis stromalis tumor a stratum proprium muscularis mucosae-ból indul ki, leggyakrabban exophyticusan növekednek, és jelentős extraluminális terimeként mutatkoznak. A gastrointestinalis stromalis tumor radiológiai jelei a tumor nagyságától és a kiinduló szervtől függően változnak, és általában különböznek a hám eredetű tumorokétól. Jellemzően jól körülírt, élesen elhatárolt tumorok, amelyekben gyakori a bevérzés, a necrosis vagy cystosus átalakulás. A gastrointestinalis stromalis tumor és egyéb mesenchymalis daganatok elkülönítésére nincsenek specifikus radiológiai jelek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Az ortopédiai gyakorlatban használt radiosztereometriai analízis alapja és módszerei

ILLYÉS Árpád, KISS Rita M., KÖLLŐ Katalin, KISS Jenő

A fotogrammetria a képekből az általánosított képfogalom szerint nyerhető geometriai információk feldolgozásának tudománya. Az ortopédiai fotogrammetria területei közül a radiosztereometriai analízis a legdinamikusabban fejlődő ág. A szerzők célja, hogy a gyakorlatban használt radiosztereometriai analízis módszereit összefoglalva bemutassák. A radiosztereometriai analízisnek két módszere ismert, a markerbázisú és a modellbázisú módszer. A szerzők részletesen ismertetik és összehasonlítják a két módszer lépéseit, előnyeit és hátrányait. A radiosztereometriai analízis nagyfokú pontossága miatt kiválóan alkalmazható kutatási módszerként és diagnosztikai eljárásként az ortopédia különböző területein, mint például a protézisek háromdimenziós migrációjának, a polietilénbetétek kopásának ellenőrzésére, továbbá a térd anterior-posterior és rotációs mozgásának meghatározására. A módszer reproduktivitásának és pontosságának elemzése alapján megállapítható, hogy a jelenleg használt analitikus elemzőeszközök pontossága elmarad a digitális feldolgozóprogramokétól. A modellbázisú radiosztereometriai analízis pontossága a kiinduló modell pontatlansága miatt nem érheti el a markerbázisú radiosztereometriai analízis pontosságát, azonban ezek közül a reversed engineering alapú, modellbázisú radiosztereometriai analízis pontossága megközelítheti a markerbázisú rendszer pontosságát.

Magyar Radiológia

Szoliter fibrosus tumor a mellkasban

AGÓCS Ágnes, KISHINDI KISS Katalin, PENCS Mónika, TÓTH Tivadar

BEVEZETÉS - A szoliter fibrosus tumor ritka, az esetek többségében jóindulatú mesenchymalis daganat, amelyet eredetileg a pleurából kiinduló elváltozásként írtak le. ESETISMERTETÉS - Idős, jó általános állapotú nőbeteg mellkas-röntgenfelvételén jobb oldalon jelentősen magas rekeszállást észleltünk. Ultrahang- és mellkas-CT-vizsgálat során a normális helyzetű jobb rekesz felett a mellkasban hatalmas szolid terime ábrázolódott. A sebészileg eltávolított képlet szövettani és immunhisztokémiai vizsgálata szoliter fibrosus tumort igazolt. KÖVETKEZTETÉS - A szoliter fibrosus tumor ritka előfordulású, hisztológiailag jóindulatú tumor. Időnként azonban gyors növekedést mutat, és évekkel később malignizálódhat. Ezért teljes sebészi eltávolítás, hosszú távú betegkövetés szükséges minden esetben.

Magyar Radiológia

2005 a fizika nemzetközi éve

LOMBAY Béla

Az elmúlt két hónapban számos tudományos folyóirat, a napi írott sajtó, a rádió és a televízió is foglalkozott a fizika nemzetközi évével, így erről lapunkban is illik megemlékezni. A radiológia és a fizika kapcsolata Röntgen felfedezésétől napjainkig jól ismert és nyomon követhető. A nagyszerű fizikai felfedezéseknek köszönhetően a képalkotó diagnosztikai lehetőségek egyre inkább bővülnek, és napjainkban már szinte követhetetlen utat járnak be. Fontos tehát az élő kapcsolat; a radiológusnak egyre inkább foglalkoznia kell a társszakma irodalmával is.

Magyar Radiológia

Kevert kötőszöveti betegségben kialakult nyelőcső-diverticulumok

SZÁNTÓ Dezső, SZŰCS Gabriella, DITRÓI Edit

BEVEZETÉS - A szakirodalmi adatok szerint a nyelőcső funkcionális és morfológiai károsodásai kevert kötőszöveti betegségben szenvedők közel kétharmadánál alakulnak ki. ESETISMERTETÉS - Három nőbeteg (életkoruk 27, 39, 48 év) kevert kötőszöveti betegségben kialakult lateralis pharyngooesophagealis, epibronchialis és epiphrenalis nyelőcsődiverticulumait mutatjuk be. A diverticulumok átlagátmérője 3,8 cm, a legnagyobbaké 7,2 cm és 8 cm. A nyelőcsőtasakok 5-16 hónapos lappangás után dysphagiát, dystoniát, motilitási zavart, ételpangást, oesopharyngealis regurgitatiót és hányást, valamint retrosternalis égésérzést és tachyarrythmiát okoztak. Egy betegen pneumooesophagus is kialakult. A magas szérumenzimértékek és proximális elektromiogram polymyositist bizonyítottak. KÖVETKEZTETÉS - A nyelőcső-diverticulumok helye, száma és nagysága az interstitialis myopathiától függ.

Magyar Radiológia

A Digitális és Teleradiológiai Szekció születése és céljai

BÁGYI Péter

Az utóbbi évtizedekben a digitális röntgendetektorok és technikák fejlődése nagy léptekkel haladt. A radiológia - mint az egyik diagnosztikai szakterület - hasznosította a legtöbbet az informatika XX. század végi fejlődéséből. Szakmánkban ma már itthon is egyre szélesebb körű a digitális rendszerek elterjedtsége. A modern képalkotó berendezések többsége közvetlenül digitális formában készíti el az eredményt, így a képek számítógépes tárolása és továbbítása egyszerűvé vált.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A coronariakalcifikáció vizsgálata kettős sugárforrású, sokszeletes komputertomográfiával 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedők körében

MAUROVICH-HORVAT Pál

BEVEZETÉS - A kalciumpontszám (score) a coronariakalcifikáció számszerű jellemzését biztosítja. Felnőttkorú, 1-es típusú cukorbetegek körében kardiológiai tünetmentesség esetén is számítani lehet a koszorúerek atherosclerosisára. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Rendszeresen gondozott, 1-es típusú diabetesben szenvedő, felnőttkorú, kardiológiai szempontból tünetmentes betegeket (n=46) vizsgáltunk. A kettős sugárforrású komputertomográfia során a kalcifikáció mértékét Agatston-pontszámban (Agatston score, AS) fejeztük ki. EREDMÉNYEK - Koszorúér-kalcifikációt (AS: 1-2353) találtunk 21 cukorbeteg esetében, míg 25 cukorbeteg kalciumdepozitumtól mentesnek (AS: 0) bizonyult. Az AS-pozitív betegek idősebbek voltak (51,0±9,9 vs. 42,8±7,8 év; p=0,0045), a diabetes hosszabb ideje állt fenn (30,6±9,2 vs. 24,2±8,6 év; p=0,0238), haskörfogatuk (87,9±11,5 vs. 79,7±9,4 cm; p=0,0146), testtömegindexük (26,2±2,9 vs. 23,8±3,1 kg/m2; p=0,0109), LDL-koleszterin- (3,35±0,32 vs. 3,01±0,68 mmol/l; p=0,0069) és húgysavszintjük (228,4±48,7 vs. 195,1±39,4 µmol/l; p=0,0437) nagyobb volt, mint az AS-negatív betegeké. Az AS-pozitív betegek körében gyakrabban fordult elő hypertonia (p=0,0144), mint az AS-negatív betegek között. A két csoport HbA1c- értéke érdemben nem különbözött (7,97±0,85 vs. 8,26±1,28%; p=0,7491), a becsült inzulinérzékenység kisebb volt az AS-pozitív, mint az ASnegatív betegek körében (7,15±2,09 vs. 9,20± 2,03 mg/kg/min; p=0,0017). KÖVETKEZTETÉS - Felnőttkorú, 1-es típusú cukorbetegek körében a koszorúerek atheroscleroticus elváltozására idősebb életkor, hosszabb diabetestartam és cardiovascularis kockázati tényezők jelenléte esetén számíthatunk. A hoszszú távú glykaemiás kontroll nem tűnik meghatározónak a coronariakalcifikáció alakulása szempontjából.

Ideggyógyászati Szemle

Koponyacsont-laesiók komputertomográfiás vizsgálata és paleoradiológiai aspektusai

ZÁDORI Péter, BAJZIK Gábor, BÍRÓ Gergely, LELOVICS Zsuzsanna, BALASSA Tímea, BERNERT Zsolt, ÉVINGER Sándor, HAJDU Tamás, MARCSIK Antónia, MOLNÁR Erika, ŐSZ Brigitta, PÁLFI György, WOLFF Katalin, REPA Imre

Célkitűzés - A Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetben zajló multidiszciplináris, paleoradiológiai kutatások lehetséges neurológiai vonatkozású vizsgálatainak - a vizsgálati metodikától a 3D nyomtatásig - bemutatása abból a célból, hogy a szerzők felhívják a figyelmet néhány patológiai állapot történeti hátterére és klinikai aspektusára. Módszerek - A szerzők három különböző CT-berendezésre dolgozták ki vizsgálati protokolljukat. A leletek feldolgozása során 26 esetben találtak agykoponyacsontot érintő laesiót, ezek közül négy olyan esetet mutatnak be, melyek feltételezhetően központi idegrendszeri érintettséggel is járhattak. Az eseteken keresztül ismertetik a vizsgálatok paramétereit és a másodlagos képi rekonstrukciók lehetőségeit (többsíkú rekonstrukció, maximum intenzitás projekció, háromdimenziós térfogati ábrázolás). Eredmények - A 15. századból származó szifilisz okozta koponyacsont-laesióval a szerzők napjainkban vélhetően ritkán jelentkező állapotot mutatnak be. A vaskorból származó koponyaalapi törés CT-felvételein a gyógyulás jeleit sikerült igazolni. A szerzők a craniofacialis osteosarcoma esetében noninvazív módon igazolták annak lokális terjedését, direkt intracranialis propagációját. Az unilateralis koronavarrat synostosis ismertetése kapcsán bemutatják a 3D VRT-rekonstrukciók alkalmazásának új lehetőségeit.

Magyar Radiológia

Pancreastumor téves diagnózisa

BAGI Róbert, SZABÓ Tünde, DIBUZ Margit, MONOKI Erzsébet

BEVEZETÉS - A gastrointestinalis stromalis tumorok igen ritkán fordulnak elő, és felismerésük nem könnyű. ESETISMERTETÉS - A szerzők 75 éves férfi betegnél differenciáldiagnosztikai nehézséget okozó, pancreasfej rosszindulatú daganatát utánzó, duodenalis stromalis tumor esetét ismertetik. Az eset kapcsán röviden áttekintik e tumorfajta jellegzetességeit. KÖVETKEZTETÉS - A duodenalis stromatumor diagnosztikájában a képalkotó vizsgálatok szerepe másodlagos. A helyes diagnózist csak immunhisztokémiai, esetleg elektronmikroszkópos vizsgálattal lehet megállapítani.

Magyar Radiológia

Izolált epehólyag-ruptura tompa hasi sérülést követően

PÉTER Lívia

BEVEZETÉS - Az epehólyag-sérülés tompa hasi traumát követően ritkán fordul elő, és rendszerint más hasi szervek károsodásával társul. Az epehólyag izolált rupturája nagyon ritka. ESETISMERTETÉS - A 42 éves férfi beteg kórházunkba érkezése előtt négy nappal, ittas állapotban tompa hasi traumát szenvedett. Az elvégzett fizikális vizsgálat negatív volt, a laboratóriumi eltérései sem voltak specifikusak. Ultrahangvizsgálat során echodúsan megvastagodott falú epehólyag ábrázolódott, echodús, inhomogén bennékkel. Az epehólyag mellett szabálytalan alakú folyadékgyülem volt kimutatható. Az „epehólyag-sérülés” diagnózisának igazolására komputertomográfiát végeztünk. Az epehólyag falán folytonosságmegszakadás, a lumenben magas denzitású, vérnek megfelelő bennék ábrázolódott. Pericholecysticusan szabálytalan alakú, a mesocolon transversumig kiterjedő folyadékgyülem volt látható. A komputertomográfia kizárta más hasi szerv sérülését. Az ezt követő sebészi feltárás igazolta a radiológiai véleményt. KÖVETKEZTETÉS - Az izolált epehólyag-sérülést szenvedett beteg klinikai képe többszakaszos lefolyást mutat. Előfordulhat, hogy a diagnózist egy viszonylag tünetmentes stádiumban kell felállítanunk. A diagnózis alapjául az ultrahangvizsgálat és a komputertomográfia szolgál.

Lege Artis Medicinae

Mágneses rezonanciás vizsgálat a hasi diagnosztikában

PALKÓ András

A hasi képalkotó diagnosztikában ma már jelentős szerepet játszik a mágneses rezonanciás (MR-) vizsgálat, hiszen rendelkezésünkre állnak azok a gyors mérési szekvenciák, amelyek segítségével mozgási műterméktől mentes, jó minőségű, információgazdag képeket tudunk előállítani a hasi parenchymás szervekről és a gyomorbél traktus legtöbb szakaszáról is. Nagy előnye más képalkotó eljárásokkal szemben, hogy ionizáló sugárzás és jódos kontrasztanyag alkalmazása nélkül tudunk megfelelő geometriai felbontású, nagyon jó szövetkarakterizáló képességű felvételeket készíteni. Ma MR-vizsgálatot elsősorban akkor alkalmazunk, ha a komputertomográfiától az előzetes adatok birtokában nem várható eredmény, illetve ha az előző vizsgálatok (röntgen, ultrahang, komputertomográfia) alapján nem lehet a pontos diagnózist felállítani. Várhatóan az MR a jövőben egyre gyakrabban lesz elsőként választott vagy egyedüliként alkalmazott eljárás. Az MR-vizsgálatot a hasi diagnosztikában olyan problémamegoldó eljárásnak tarthatjuk, amely elsősorban a daganatos és gyulladásos betegségek kimutatásában, elkülönítő kórismézésében, stádiumba sorolásában és nyomon követésében játszik szerepet.