Célkitűzés - A Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetben zajló multidiszciplináris, paleoradiológiai kutatások lehetséges neurológiai vonatkozású vizsgálatainak - a vizsgálati metodikától a 3D nyomtatásig - bemutatása abból a célból, hogy a szerzők felhívják a figyelmet néhány patológiai állapot történeti hátterére és klinikai aspektusára. Módszerek - A szerzők három különböző CT-berendezésre dolgozták ki vizsgálati protokolljukat. A leletek feldolgozása során 26 esetben találtak agykoponyacsontot érintő laesiót, ezek közül négy olyan esetet mutatnak be, melyek feltételezhetően központi idegrendszeri érintettséggel is járhattak. Az eseteken keresztül ismertetik a vizsgálatok paramétereit és a másodlagos képi rekonstrukciók lehetőségeit (többsíkú rekonstrukció, maximum intenzitás projekció, háromdimenziós térfogati ábrázolás). Eredmények - A 15. századból származó szifilisz okozta koponyacsont-laesióval a szerzők napjainkban vélhetően ritkán jelentkező állapotot mutatnak be. A vaskorból származó koponyaalapi törés CT-felvételein a gyógyulás jeleit sikerült igazolni. A szerzők a craniofacialis osteosarcoma esetében noninvazív módon igazolták annak lokális terjedését, direkt intracranialis propagációját. Az unilateralis koronavarrat synostosis ismertetése kapcsán bemutatják a 3D VRT-rekonstrukciók alkalmazásának új lehetőségeit.

A sinusthrombosis súlyos, de időben megkezdett terápiával visszafordítható kórkép. Mivel az etiológiája igen sokszínű, a klinikai tünetek nem specifikusak, diagnosztizálásában a nonivazív képalkotó eljárásoké a főszerep. Natív és kontrasztanyagos komputertomográfia (CT), CT-angiográfia (CTA), natív és kontrasztanyagos mágnesesrezonancia-vizsgálat (MR), MR-angiográfia [time-of flight (TOF), fázis-kontraszt (PC) MR-vizsgálat] a cerebrális vénás áramlás, illetve hiányának detektálására, a következményes agyi parenchymás elváltozások megítélésére alkalmas módszerek. A korai adekvát diagnózis felállítása érdekében a venográfiás módszerek sajátosságainak, a thrombus időben változó radiológiai megjelenésének, valamint a felmerülő differenciáldiagnosztikai problémáknak a pontos ismerete szükséges. Ezeket a jellegzetességeket foglaltuk össze a legutóbbi években publikált szerteágazó nemzetközi szakirodalom és saját klinikai tapasztalataink alapján. Végül ajánlást adunk a sinusthrombosisok vizsgálati taktikájára.

A képalkotó módszerek stádiummeghatározása a sebészi FIGO-beosztás szerint a tumor kiterjedésén és a nyirokcsomó- metasztázison alapszik. Az elváltozás invazivitása és a nyirokcsomó-metasztázis jelenléte a két legfontosabb prognosztikai faktor, amely befolyásolja a terápiát. A nőgyógyászati tumorstádium meghatározására a következő képalkotó módszereket alkalmazzuk: hasi és transvaginalis ultrahangvizsgálat, komputertomográfia, mágneses rezonancia. A hasfalon át készült ultrahangvizsgálat a nőgyógyászati daganatok stádiummeghatározására nem eléggé megbízható. A komputertomográfia főleg az előrehaladott, III-IV. stádiumú tumorok terjedésének vizsgálatára hasznos, az I-II. stádium elkülönítésére jóval kevésbé alkalmas. Az adnexumok daganatainak elkülönítésében, a cervix-, endometrium- és ovariumcarcinoma kiterjedésének meghatározásában a mágnesesrezonancia- vizsgálat kiváló módszer, pontosabb, mint az ultrahangvizsgálat és a komputertomográfia. A mágnesesrezonancia- vizsgálat a korai és az előrehaladott tumorstádium értékelésére egyaránt alkalmas. Nyirokcsomó-érintettség meghatározásakor az értékelés mind komputertomográfia, mind mágnesesrezonancia-vizsgálattal pusztán a lágyrészgóc méretén alapszik, ami a tumoros infiltráció tekintetében bizonytalan jelnek tekinthető.

A közlemény célja, hogy gyakorlati útmutatást adjon a musculoskeletalis vizsgálatot kérő klinikusoknak. Az axiális és perifériás ízületeket testtájanként tárgyalva feltárja azokat a döntéssegítő információkat, amelyeket az adott eljárásoktól várhatunk. A napi ellátás és a gyakori eltérések bemutatása kapcsán a szerző nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy minél célzottabb a klinikai kérdésfeltevés, annál pontosabb a radiológus válasza. A vizsgálatot tervező radiológusnak számos lehetőség közül kell választania, és ebben csak a beutaló orvostól kapott információra támaszkodhat. Nem kevésbé fontos feladata a klinikusnak a beteg előzetes felkészítése, tájékoztatása, beleértve a kizáró tényezők ismeretét és a kontrasztanyag beadásának fontosságát. A technikai radiológiai kérdésekről csak olyan kismértékben esik szó, amennyi a klinikai mondanivaló megértéséhez szükséges.

A képalkotók fontos szerepet játszanak a csontmetasztázis kimutatásában, ezáltal a terápia megválasztásában. A pontos adatgyűjtés, a kezelés előtti státus meghatározása, a terápia hatékonyságának értékelése és a kezelés utáni értékelés a betegellátásban tevékenykedő orvos felelőssége. Ezeknek az adatoknak a pontossága nagyban függ a radiológus szakértelmétől és tapasztalatától, ezért a naprakész irodalmi tájékozottság elengedhetetlenül fontos. A csontszken alapján a csont státusáról jól tájékozódhatunk, a hagyományos röntgenvizsgálattal elemezhetjük az elváltozást és a digitális rétegképalkotók segítségével pontosan értékelhetjük azokat. A teljes testről információval szolgáló PET-CT funkcionális képalkotás, amelynek népszerűsége a metasztázisok felfedezésében és a kezelés hatékonyságának megítélésében egyre növekszik. Az összehasonlító felmérések többsége szerint az MRI a legpontosabb módszer csontmetasztázis esetén. Jelen közlemény azokat az utóbbi években megjelent cikkeket demonstrálja, amelyek a csontmetasztázis korszerű radiológiai diagnosztikájának klinikai jelentőségére utalnak.