Magyar Radiológia

A képalkotó vizsgálómódszerek szerepe a colorectalis daganatok ellátásában

JEDERÁN Éva, GŐDÉNY Mária

2009. OKTÓBER 20.

Magyar Radiológia - 2009;83(03)

A colorectalis carcinoma világszerte a harmadik leggyakoribb daganat, többnyire adenomatosus polipból fejlődik ki 10-15 év alatt. Magyarországon a colorectalis carcinoma a daganatos halálokok között a második helyen van. A diagnózis felállításához az egész vastagbél vizsgálata szükséges, amelyet képalkotókkal és/vagy endoszkóppal végzünk. A tumor stádiumának ismerete alapvető a prognózis meghatározásához és a daganatellenes terápia tervezéséhez. A komplex tumorterápia változása egyre növekvő igénnyel lép fel a képalkotó módszerekkel szemben. Az ultrahang-, komputertomográfia- (CT) és a mágneses rezonanciás (MR-) technika fejlődésével növekszik a képalkotók pontossága is. A multidetektoros CT megjelenésével a CT pontossága növekedett. A CT-kolonográfia (CTC) szenzitivitása és specificitása vastagbélpolip és -carcinoma kimutatására 90% fölött van, ezért a vastagbélrák szűrésének egyik eszközévé vált. A CTC pontossága az optikai kolonoszkópiához hasonló, képzett szakember kezében hatékony diagnosztikus módszer. Az endorectalis ultrahangvizsgálat (ERUH) alapján a rectum falának anatómiai rétegei nagy pontossággal határozhatók meg, ezért alacsony stádiumú daganatok értékelésére a legjobb módszer. A magas felbontással készült MR a legpontosabb vizsgálómódszer a végbélrák stádiumának meghatározására, ezért az MR a rectumcarcinoma preoperatív felmérésére elfogadott, standard módszerré vált.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Colorectalis rákszűrés: az amerikai tapasztalatok tanulságai

BAFFY György, TÁRNOKI Dávid László, TÁRNOKI Ádám Domonkos, BAFFY Noémi

A colorectalis rák napjaink egyik leggyakoribb daganatos megbetegedése. Mai tudásunk szerint a folyamat kialakulása évekig tart és legtöbb esetben polipok formálódásával indul, ami gyakorlatilag ideális alapot teremt a betegség szűrésére és időben való felismerésére. Az elmúlt évek során számos eljárást fejlesztettek ki a colorectalis rák és az azt megelőző állapotok felismerésére. A betegség heterogenitása, a szóba jövő vizsgálatok redundanciája, a szűrés költségei és potenciális buktatói azonban átgondolt stratégiát követelnek. Ezekben a törekvésekben az Egyesült Államok élenjáró szerepet játszik és emiatt hasznos áttekinteni a colorectalis rákszűrési kampány amerikai tapasztalatait és a hazai viszonyokra is alkalmazható tanulságait.

Magyar Radiológia

Nyugdíj a Lajtán innen és túl

LOMBAY Béla

Philip Ward, a Diagnostic Imaging Europe főszerkesztője a lap 2009. június-júliusi számának szerkesztőségi jegyzetében „Vegyes érzelmek és nagy lehetőségek a nyugdíjazás után” címmel írt a nyugdíjas radiológusok problémáiról, de az új lehetőségeikről is.

Magyar Radiológia

A vascularis endothelialis növekedési faktor és receptora expressziójának képi megjelenítési lehetőségei

KOROM Csaba, KARLINGER Kinga

A vascularis endothelialis növekedési faktornak (VEGF) és receptorának (VEGFR) jelátviteli útja döntő fontosságú az érképzés szabályozásában. Eredetileg endothelszelektív mitogén és erős érpermeabilitást növelő faktorként izolálták. Az érrendszeren alkalmazott képalkotó módszerek lehetővé teszik a vérerek mennyiségének és elhelyezkedésének meghatározását. Mérhetővé válik általuk a véráramlás, az oxigenizáció és az erek áteresztőképessége, továbbá a vérerek falának sejtes, illetve molekuláris eltérései is vizsgálhatók. Újabban a tumor erezettségének vizsgálatára a multimodális megközelítés terjed el. Mint az érpermeabilitás elsődleges mediátora, a VEGF indirekten mérhető a DCE-MRI módszerrel (dynamic contrast-enhanced MRI), valamint MR-vizsgálattal meghatározható a dezoxihemoglobin- oxihemoglobin arány, amelynek segítségével a hypoxiás területek in vivo kimutathatók BOLD (blood oxygen- level dependent) -szekvenciával és OMRI (Overhauser- MRI) segítségével. Molekuláris MRI (mMRI) esetén a szöveti relaxációs idő kontrasztanyag közvetítette változása lehetővé teszi a molekuláris betegségmarkerek észlelését és lokalizációját. SPECT- és PET-vizsgálatok során a VEGFR-expresszió kimutatására antitestet és szervezetben előforduló VEGF-izoformákat jelölnek izotóppal. A VEGFR jelölése tökéletesen illeszkedik a célzott ultrahangos képalkotások sorába is, mivel szinte kizárólag az aktivált endothel expresszálja. Az optikai képalkotás relatíve olcsó módszer, egyelőre azonban elsősorban kisállatkísérletekre alkalmas.

Magyar Radiológia

A vena portae embolizálása májreszekció előtt

MÓZES Péter, MÉSZÁROS György, TÓTH Judit, SÁPY Péter

BEVEZETÉS - A vena portae parciális embolizálásával a radikális májreszekciós műtétre alkalmas betegek köre bővíthető, a műtét biztonságát növelni, késői eredményeit javítani lehet. A módszer azon a tapasztalaton alapul, hogy a máj bizonyos szegmentumaiban a portarendszer keringését megszüntetve, az érintett részben fellépő funkciókiesést a máj többi része hypertrophiával pótolja, az embolizálással nem érintett májállomány volumene nő, míg az embolizált szegmentumok atrofizálódnak. A vena portae embolisatio elvégzése azokban az esetekben indokolt, amelyekben a tervezett műtét után megmaradó májállomány mennyisége kritikusan kevés. BETEGEK ÉS MÓDSZER - A szerzők a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában 2003-tól hat betegen végeztek vena portae embolizálást. A beavatkozás előtt és után CT-volumetriával meghatározták a máj egészének, valamint az embolizálás által érintett és nem érintett lebenyeknek a térfogatát. A négy férfi és két nőbeteg átlagéletkora 63 (51-67) év volt. A hepaticus tumor öt esetben kiterjedt, egy lebenyre lokalizálódó metasztázis, egy esetben hepatocellularis carcinoma volt. Minden esetben a jobb lebeny portalis rendszerének elzárására került sor. EREDMÉNYEK - A bal lebeny öt esetben mutatott növekedést az eltávolításra szánt jobb lebeny portalis embolizálását követően. A két CT-vizsgálat között átlagosan négy-hat hét telt el. A bal lebeny növekedésének mértéke átlag 42% (minimum 11,8%, maximum 75,6%) volt. KÖVETKEZTETÉS - A tumoros májszegmentumok vena portae rendszerének embolizálása szelektált beteganyagban megfelelő módszer arra, hogy növelje a kiterjesztett reszekciós műtét után visszamaradó májállomány méretét.

Magyar Radiológia

Halmozott agytörzsi tranziens ischaemiás attakok hátterében igazolt szignifikáns arteria basilaris szűkület megoldása intervenciós neuroradiológiai beavatkozással

LOVÁSZ Rita, NÉMETH Csilla, LÁZÁR István, VALIKOVICS Attila

BEVEZETÉS - Az arteria basilaris szűkülete az agytörzsi stroke magas kockázatával, az ér elzáródása pedig 70% fölötti mortalitással jár. A ballonkatéteres tágítással 30 éve próbálkoznak, de annak eredményei csak az intracranialisan alkalmazható stentek megjelenésével, az utóbbi években váltak elfogadhatóvá. Esetbemutatásunkkal hívjuk fel a figyelmet ezeknek az intervenciós neuroradiológiai módszereknek a hatékonyságára és honi elérhetőségére. ESETISMERTETÉS - A 64 éves férfi beteg átmeneti kettős látás miatt került osztályos felvételre. A kivizsgálása során elvégzett digitális szubtrakciós angiográfia az arteria basilaris distalis szakaszának 90%-os szűkületét igazolta. Ballonos előtágítást követően intracranialis stent beültetésére került sor. A beavatkozás utáni három hónapon belül rosszulléte nem ismétlődött, a kontroll transcranialis Doppler-vizsgálat és koponya-MR-angiográfia a vertebrobasilaris rendszerben jó áramlási viszonyokat mutatott. KÖVETKEZTETÉS - Halmozott vertebrobasilaris területi tranziens ischaemiás attakok esetén gondolni kell az arteria basilaris szűkületére, mivel invazív neuroradiológiai beavatkozással a beteg tünetmentessé tehető, és a definitív agytörzsi stroke kialakulása megelőzhető.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Szakorvosi vélemények a vastagbélrákszűrés bevezetésével kapcsolatban

MAGDA Lilla, TEREBESSY András

BEVEZETÉS - Magyarországon az új vastag- és végbélrákos esetek száma évente átlagosan 10000, az ezzel összefüggő ha­lálesetek száma évente átlagosan 5000. A ked­vezőtlen helyzet javítására 2018-ban országos lefedettségű vastagbélrákszűrési program indult. CÉLKITŰZÉS - Célunk volt megismerni a vastagbélrák szűrésével, kezelésével kapcsolatba hozható orvosszakmák (háziorvostan, gasztroenterológia, sebészet, onkológia, patológia) egyes budapesti és vidéki képviselőinek véleményét, attitűdjét és tájékozottságát a programmal kapcsolatban. MÓDSZER - A program indulása előtt félig strukturált mélyinterjúkat készítettünk 20 szak­orvossal. Kérdéseink a tájékozott­ság­ra (vastagbéldaganat epidemiológia, szűrő­mód­s­zerekkel, illetve az országos prog­ram­mal kapcsolatos ismeretek), szubjektív preferenciákra (népegészségügyi súlyos­ság, pártolt szűrőmódszer és protokoll), il­letve a program saját orvosi gyakorlatra mért hatására irányultak. Az interjúk elemzése szemikvantitatív és kvalitatív módszerekkel történt. EREDMÉNYEK - A válaszadók a vastagbélrák incidenciáját jól ismerték, mortalitását alulbecsülték; 10-es skálán átlagosan 7-re értékelték a betegség hazai népegészségügyi jelentőségét és mindannyian egyetértettek a program bevezetésével. A többség (n = 12) tudta, hogy a szűrés kétlépcsős lesz, egy fő szerint csak egylépcsős, és többen (n = 7) tájékozatlanok voltak a protokollt illetően. Jelentős többség (n = 16) szerint a kolonoszkópia a legjobb szűrő­mód­szer. Szűk többség (n = 11) támogatta a kétlépcsős országos protokollt, öt fő ugyan nem támogatta, de elfogadta, négy fő szerint viszont csak az egylépcsős módszer alkalmazható. Többségi vélemény (n = 13) szerint a feladataik jelentősen meg fognak növekedni. KÖVETKEZTETÉSEK - A vastagbélrák ellátásában érintett szakmák képviselői pár­tolják a magyarországi szűrés bevezetését, azonban a mindennapi orvosi gyakorlatban a feladatok növekedését várják. A je­len­legi endoszkópos kapacitással elkerülhetetlen a túlterhelés. Többségi támogatást élvez a kétlépcsős protokoll azzal együtt, hogy a megkérdezettek a vastag­bél­tük­rö­zést tartják a legjobb szűrőmódszernek. Dön­tésük költséghatékonysági szempontokra és a kolonoszkópiától való általános lakossági idegenkedésre vezethető vissza.

Klinikai Onkológia

Az áttétes colorectalis rák molekuláris altípusai és a terápiás döntések fejlődése

RODRIGO Dienstmann, RAMON Salazar, JOSEP Tabernero

A colorectalis ráknak (CRC) klinikailag igen jelentős molekuláris heterogenitása van, amely különböző szinteken jelentkezik: a genomikában, az epigenomikában, a transzkripcióban és a mikrokörnyezetben. A karcinogenezis során szerzett genomikus történések hajtják („drive”) áttétes helyzetben a rák progresszióját. Például a KRAS- és az NRAS-mutációk jelzik azokat a daganatsejt-populációkat, amelyek refrakterek az EGFR monoklonális antitestekre, a BRAFV600E-mutációt hordozók viszont rosszabb kimenetelre számíthatnak a standard kezelések és a kombinált célzott kezelések mellett, míg a HER2-amplifi káció arra utal, hogy a daganat különlegesen érzékeny egy kettős HER2-blokáddal szemben. A többszörös, ritka géneltérések által hajtott EGFR monoklonális antitestek elleni rezisztencia jelentős átfedésben van a primer, valamint a szerzett rezisztencia mechanizmusában a klónszelekciós folyamat során. Ebben a tekintetben refrakter esetekben a keringő tumor-DNS szekvenciális vizsgálata vezethet gyógyszerek kifejlesztéséhez. A ritka kinázfúziós események és a DNS-károsodás utáni repair-ben részt vevő gének komplex eltéréseit is leírták, amelyek a célzott kezelések targetjei lehetnek. Másrészt a transzkripció szubtípusai és a jelátviteli utak aktivációs jelei szintén prognosztikai és potenciálisan prediktív értékkel bírnak áttétes colorectalis rákban. Ezek a jelek a stromalis sejtek és az immunkörnyezeti sejtek, valamint a daganatsejtek közötti interakciókat jelzik. Például a mikroszatellita-instabilitást mutató (MSI) vagy a POLE ultramutáns CRC-daganatsejtek különlegesen érzékenyek az immunellenőrzőpont-gátlókra, míg az olyan mesenchymalis fenotípusú daganatok, amelyeket az immunszuppresszív molekulák aktivációja jellemez, jó tárgyai lehetnek egy új immunterápiás kombináció kialakítására. Ebben a cikkben átnézzük az áttétes CRC-ben kimutatott, célzott terápiára alkalmas onkogéneltéréseket és -szignatúrákat, valamint tárgyaljuk az új molekuláris diagnosztikus próbák klinikai alkalmazásának lehetőségeit.

Ideggyógyászati Szemle

99-mTc-HMPAO egyesfoton-emissziós komputertomográfia genetikailag meghatározott neurometabolikus betegségekben

ARANKA László, AMBRUS Edit, VÖRÖS Erika, SVEKUS András, KÓBOR Jenõ, BEREG Edit, PALATKA János, PÁVICS László

A vizsgálat célja a regionális cerebralis véráramlás rendellenességeinek a meghatározása volt enzymopathiák különböző típusaiban. Betegek és módszerek - A genetikailag meghatározott enzymopathiában szenvedő betegek közül három esetben volt jelen aminoacidopathia, 11 beteg szenvedett különböző típusú encephalopathiában, közülük tíz mitochondrialis encephalopathiában (MEMP), egy esetben volt jelen hyperuricaemiás encephalopathia. A felsorolt 14 beteg mellett még egy beteg ceroid lipofuscinosisban, egy másik pedig scleoris tuberosában szenvedett. A MEMP-ben szenvedő betegek további megoszlása a következőképpen alakult: öt beteg szenvedett MEMP-ben laktátacidosissal, öt Leigh-betegségben (szubakut nekrotizáló encephalopathia), közülük egy esetben állt fenn citokróm-c-oxidáz (COX) -deficientia. Emellett minden esetben cerebralis MR- és SPECT-vizsgálat történt tíz perccel a 20 Mbq/kg 99-mTc-HMPAO intravénás beadása után. Eredmények - A MEMP-ben szenvedő 16 betegből 14 esetében kaptunk kóros eredményt, a lelet csökkent fokális frontális/temporalis/temporoparietalis agyi vérperfúziót mutatott. Aminoacidopathiás csoport - mindhárom beteg mutatott kóros jeleket a csoportban. Az ornitin-transzkarbamiláz (OTC) heterozigóta mutációját hordozó nőbeteg bal oldali hemiparesisben szenvedett, amelyet tíz hónapos korban bekövetkezett hyperammonaemiás stroke okozott. A cerebralis érkatasztrófa után közel hat évvel jobb oldali temporoparietalis, occipitalis és bal frontális hipoperfúzió látszott. Ezt az eredményt diaschisis okozhatta. Mitochondrialis encephalomyopathiás (MEMP) csoportban: mind a négy, MEMP-ben és laktátacidosisban szenvedő beteg temporalis régiójában fokális hipoperfúzió látszott, míg normális volt a pefúzió a COX-hiányos beteg és a Leigbetegségben (szubakut nekrotizáló encephalopathia) szenvedő két beteg esetében. A maradék egy, Leighbetegségben szenvedő beteg esetében frontotemporalis hipoperfúziót találtunk. Minden esetben nem specifikus strukturális rendellenességeket mutatott az MR: corticalis és subcorticalis atrophiát és szétszórt demielinisatiós gócokat. A ceroid lipofuscinosis esetében az MR cerebralis atrophiás és cerebellaris hypoplasiát mutatott, a SPECT pedig jobb frontális és occipitalis hipoperfúziót, bilateralis élettani érési folyamatot. A sclerosis tuberosában szenvedő beteg esetében bilateralis temporooccipitalis hipoperfúziót láttunk. Következtetés - 1. A SPECT-felvételek a regionális cerebralis véráramlás hipoperfúziós változását mutatták a 16 beteg közül 14 esetében. 2. Regionális cerebralis/cerebellaris hipoperfúziót mutattunk ki SPECT-tel mitochondrialis encephalomyopathiákban laktátacidosissal és aminoacidopathiákban, tehát a cerebralis perfúzió informatív értéke nagy.

Klinikai Onkológia

Hogyan befolyásolják molekuláris ismereteink a vastagbélrák kezelésével kapcsolatos döntéseket?

AXEL Grothey

A vastagbélrák nem homogén betegség, hanem különféle, molekuláris szinten meghatározható alcsoportokból áll. Az NCCN és az ESMO ajánlásai rámutatnak a RAS- és a BRAF-mutációk előzetes molekuláris vizsgálatának fontosságára a kezeléssel kapcsolatos döntésekben azoknál a betegeknél, akiknél kemoterápia és célzott szerek kombinációjával történő kezelést mérlegelnek. A molekuláris módosulások jellemzőinek és következményeinek alaposabb megismerése lehetővé fogja tenni a klinikai vizsgálatok következő generációjának elindítását, amelyek már nem a nagyméretű, nem szelektált betegcsoportok empirikus randomizálását követik, hanem a betegek előre meghatározott alcsoportjaiban végzett, specifi kus beavatkozásokat tanulmányoznak.

Magyar Radiológia

Colorectalis rákszűrés: az amerikai tapasztalatok tanulságai

BAFFY György, TÁRNOKI Dávid László, TÁRNOKI Ádám Domonkos, BAFFY Noémi

A colorectalis rák napjaink egyik leggyakoribb daganatos megbetegedése. Mai tudásunk szerint a folyamat kialakulása évekig tart és legtöbb esetben polipok formálódásával indul, ami gyakorlatilag ideális alapot teremt a betegség szűrésére és időben való felismerésére. Az elmúlt évek során számos eljárást fejlesztettek ki a colorectalis rák és az azt megelőző állapotok felismerésére. A betegség heterogenitása, a szóba jövő vizsgálatok redundanciája, a szűrés költségei és potenciális buktatói azonban átgondolt stratégiát követelnek. Ezekben a törekvésekben az Egyesült Államok élenjáró szerepet játszik és emiatt hasznos áttekinteni a colorectalis rákszűrési kampány amerikai tapasztalatait és a hazai viszonyokra is alkalmazható tanulságait.