Célkitűzés - Közleményünk célja volt Magyarországon meghatározni a cerebralpareticus (CP) betegek összes várható költségét 0-18 év között és felmérni annak hatását a nemzeti költségvetésre. Módszerek - Borsod megye adatai alapján kiszámítottuk a CP jellemzőit. A CP költségeit az egyének rutingondozása határozta meg. Az elveszett szülői jövedelmet és adót az átlagkereset alapján számítottuk ki. A GDP, az Egészségügyi és Szociális Költségvetés és az Egészségügyi Költségvetés CP-hez viszonyított aránya a CP éves átlagos költsége és gyakorisága alapján került kiszámításra. Megismételhető számítási modellt fejlesztettünk ki. Eredmények - A rizikócsoportok közül a koraszülöttség (30,97%), az alacsony születési súly (29,64%) és a perinatalis asphyxia (19,47%) voltak a leggyakoribbak. Ismeretlen az eredet 37,61% esetében. A CP prevalenciája 2,1‰ volt. A kétoldali (59,7%) és az egyoldali (19,0%) spasticus paresis dominált. A legsúlyosabb forma is a kétoldali spasticus paresis (42,5%, GMFCS 3-5. fokozat). Epilepszia 22%, incontinentia 27%, mentális érintettség 46% esetén volt. Egy gyermek költsége 18 éves korig 73 millió HUF (251 724 €) volt. A kieső családi bevétel 27,36 millió HUF (94 345 €) volt, az adó és egészségügyi hozzájárulás 14,46 millió HUF (49 862 €) volt. Továbbá, a GDP 0,525%-át, a teljes egészségügyi és szociális költségvetés 0,88%-át és a közvetlen orvosi költségek 1,83%-át költötték a CP-s családokra. Következtetés - A CP betegség ára jelentős. A primer pre­venció javításával lehet a költségeket csökkenteni. A család és a kormány szempontjából is jobb gondoskodni a családokról, hogy el tudják látni sérült gyermeküket.

Célkitűzés - A mély agyi stimuláció a gyógyszeres kezeléssel nem befolyásolható mozgászavarok műtéti kezelésének rutinszerűen alkalmazott módszere. A műtétet a klinikai gyakorlatban elsősorban Parkinson-kór, essentialis tremorok, és dystoniák kezelésére alkalmazzuk. A célterületek többsége MR morfológiai vizsgálatokkal jól láthatóvá tehető. A mágneses erőterek növelésével azonban a képi információ torzulása következik be, ami oda vezethet, hogy az MR-képen látott anatómiai struktúrák a valóságban nem ugyanott helyezkednek el. Arra keres­tük a választ, hogy az 1 T, és 3 T mágneses erőterekben kijelölt célkoordinátákban, valamint az MR lokalizációs keret referenciapontjainak koordinátáiban (rodmarking accuracy) kimutatható-e eltérés. Anyag és módszer - Hat, Parkinson-kórban szenvedő beteg mély agyi stimulációs műtéti tervezése kapcsán a subthalamicus magokat jelöltük ki célpontként. A két különböző mágneses térben nyert koordinátaadatokat statisztikai módszerekkel hasonlítottuk össze. Eredmények - Az 1 T és a 3 T erőterekben végzett cél­koordináta összehasonlító eredményeink matematikailag ugyan mutattak eltérést, azonban ez nem volt szignifikáns (Mann-Whitney-próba, p > 0,05). Ugyanakkor az MR-lokalizáló keret referenciapont koordinátáinak (accuracy) összehasonlítása során szignifikáns (p < 0,01) különbséget találtunk. Ez az érték az erősebb mágneses térben nagyobb számadatot mutatott (3T accuracy átlag ± SD: 0,8 ± 0,3 mm), mint a gyengébb mágneses térben (1T accuracy átlag ± SD: 0,4 ± 0,2 mm). Következtetés - Előzetes eredményeink nem igazoltak matematikailag szignifikáns eltérést a célkoordinátákban az 1 T és 3 T erősségű mágneses terek összehasonlítása során.

Háttér és célkitűzés - Magyarországon kevéssé ismert az epilepsziabetegséggel összefüggő életminőség, egyéni és társadalmi költség. Kutatásunk célja ezek felmérése felnőtt betegek körében. Módszerek - Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatot végeztünk két budapesti epilepsziacentrumban megjelenő, epilepsziadiagnózisú járó betegek bevonásával. Felmértük az általános demográfiai adatokat, klinikai jellemzőket, az egészségi állapotot (EQ-5D kérdőív) és a megelőző 12 hónapban igénybe vett egészségügyi ellátásokat. A költségszámítást társadalmi szempontból végeztük. Eredmények - A vizsgált 100 beteg (nők 58%) átlagos életkora 37,6 (SD=12,5) év, betegségtartama 15,0 (SD=12,1) év volt, a rokkantnyugdíjasok aránya 22%. Az EQ-5D-indexátlag 0,83 (SD=0,24) volt, ez jelentősen alacsonyabb, mint az életkorra és nemre illesztett lakossági átlag (p=0,017). A legtöbb probléma a fájdalom/rossz közérzet és szorongás/lehangoltság területeken jelentkezik. Az egy betegre jutó éves teljes betegségköltség átlag 679 397 Ft (SD=911 783), azaz 2421 (SD=3249) euró (váltás: 1 euró=280,6 Ft), a direkt egészségügyi, a direkt nem egészségügyi és indirekt költségek megoszlása 33%, 18%, illetve 49%. Jelentősen magasabb az átlagos betegségköltsége azoknak a betegeknek, akiknek epilepsziás rohama volt az elmúlt év folyamán, mint akiknél nem fordult elő (935 481 vs. 277 209 Ft/beteg/év; azaz 3119 vs. 988 euró/beteg/év). Következtetés - Az epilepsziabetegséggel élő felnőttek általános egészségi állapota EQ-5D kérdőívvel mérve jelentősen rosszabb a lakossági átlagnál. A betegségköltség számottevő, különösen az epilepsziás rohammal járó esetekben. Legjelentősebb tétel a munkából kiesés miatti költség. Vizsgálatunk alapadatokkal szolgál klinikai és finanszírozási döntésekhez.

BEVEZETÉS - Az ezredfordulóra már vitathatatlanná vált a laparoszkópia vezető helye a gastrooesophagealis junctio funkcionális betegségeinek sebészi gyógyításában. De vajon végleg lejárt a klasszikus, nyitott műtétek ideje? BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 2000. január 1. és 2004. december 31. között 186 betegnél végeztünk hiatusrekonstrukciót és antireflux-plasticát. A műtétek 83,3%-át (155/186) laparoszkópos úton, míg 16,7%-át (31/186) hagyományos feltárásból hajtottuk végre. A betegek átlagéletkora 46,9 év volt, a műtétek 7%-át gyermeken végeztük. Recidív paraoesophagealis herniáknál a műtéti tervet a Z-vonal endoszkópos klippelését követően végzett nyelés-röntgenvizsgálat eredménye alapján állítottuk fel. Brachyoesophagus esetén a neooesophagust általunk módosított - neodímiummágnes + műanyag csúszóskála - Collis-Nissen-műtéttel képeztük, hagyományos hasi feltárásból. EREDMÉNYEK - A hiatusrekonstrukció és az antirefluxműtét indikációját 68,2%-ban axiális hiatus hernia, 17,8%-ban paraoesophagealis hernia, 14%-ban refluxbetegség jelentette. Panmuralis oesophagitis jeleit 22%-ban, latens vagy valódi brachyoesophagust 10,7%-ban észleltünk. Az antireflux-plastica 82,7%-ban Nissen-, 9,67%- ban Toupet-, 2,1%-ban Narbona-, 1,61%-ban Belsey-Mark- IV és 3,76%-ban reszekciós műtétet jelentett. A rekeszszárak szűkítéséhez leggyakrabban (57,1%-ban) két öltésre volt szükség. Konverzióra 3,2%-ban kényszerültünk. Laparoszkópos műtét után 3,3%-ban észleltünk recidívát. A nyitott műtétek csoportjában a vizsgált periódusban nem tapasztaltunk kiújulást. A Z-vonal endoszkópos klippelését követő nyelésröntgenvizsgálattal a műtét előtt sikerült kimutatni a brachyoesophagust. KÖVETKEZTETÉS - A nyitott műtét a laparoszkópos hiatusrekonstrukció és antireflux-plastica korában sem merülhet a feledés homályába. Az anamnézisben szereplő felhasi műtétek - az adhéziók okozta fokozott sérülésveszély miatt -, a sikertelen nyitott, illetve laparoszkópos rekonstrukciót követő, elsősorban recidív paraoesophagealis herniák, valamint a szövődményes reflux eseteiben a nyitott műtétre az ezredforduló után is szükség van.

A laparoszkópos sebészet fejlődésével lehetővé vált az inguinalis sérvek endoszkópos gyógyítása is. Az eljárás az úgynevezett „praeperitonealis" inguinalis herniorrhaphia elvén alapul: intraabdominalis behatolásból laparoszkópon keresztül kipreparálják a sérvkapu és környékének képleteit, majd speciális kapocsrakóval Mersilene-hálót fixálnak a musculofascialis defektus zárására, felette pedig zárják a peritoneumot. A laparoszkópos herniorrhaphia rövid múltra tekint vissza, ezért hosszú távú utánkövetésről még nincsenek adatok. Az irodalom áttekintése és a szerzők saját kezdeti tapasztalatai alapján azonban a módszer eredményesnek ígérkezik. A szerzők részletesen ismertetik a műtéti technikát.