MAKRA József, LOMBAY Béla, RIVASZ-TÓTH Gyula
BEVEZETÉS - Egyre több gyermek kap kis energiájú légfegyvert ajándékba. A kis kaliberű (0,17, 0,22), sűrített levegővel működésbe hozott lövedék áthatoló ereje általában nem nagy, mégis okozhat életveszélyes sérüléseket. Célunk az volt, hogy harminc év (1971-2000) anyagát feldolgozva áttekintsük a sérülések gyakoriságának változását és a diagnosztikus lehetőségek javulását. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 30 év alatt 52 gyermeket (39 fiú és 13 leány) kezeltünk légfegyversérülés miatt osztályunkon. Átlagéletkoruk 9 év volt (2-14 év). Az első tizennégy évben csak konvencionális röntgenvizsgálati lehetőséggel rendelkeztünk (natív felvétel és átvilágítás), majd 1984-től ultrahang-, 1986-tól pedig CT-vizsgálatokra is lehetőség volt. EREDMÉNYEK - Az első 10 évben 12 sérültet, a másodikban 18, míg a harmadikban 22 beteget kezeltünk. A sérülések az alábbi anatómiai régiók szerint oszlottak meg: felső-alsó végtag 23, koponya 10, nyak öt, mellkas kilenc, has öt. A gyermekek többsége felületes sérülést szenvedett, és a hagyományos, különböző irányú röntgenvizsgálat elegendőnek bizonyult. Súlyosabb komplikáció 10 esetben fordult elő (csonttörés egy, lágyrész-gennyedés négy, pneumothorax, haemothorax négy, bélperforáció egy beteg). Ezekben az esetekben ultrahang-, illetve CT-vizsgálat is segített a pontos diagnózis felállításában. KÖVETKEZTETÉS - Súlyos tévedés, hogy a légfegyver játékszer a gyermek számára. Az a szülő, aki fegyvert ad gyermeke kezébe, maga veszélyezteti a gyermek testi épségét. A vizsgált időszakban, főként az utolsó 10 évben több és - a technika fejlődése következtében - súlyosabb sérülés történt. Az ultrahang- és CT-vizsgálatnak esetenként fontos szerepe van a diagnózis felállításában, azonban a legértékesebb alapvizsgálat továbbra is a hagyományos röntgenfelvétel maradt.