Magyar Orvos

Malignus hematológiai betegségek tünettana és kezelése gyermekkorban

KOVÁCS GÁBOR, MÜLLER Judit, ERDÉLYI Dániel, CSÓKA Monika

2014. SZEPTEMBER 05.

Magyar Orvos - 2014;22(06-07)

Magyarországon évente kb. 230-270 új gyermekkori rosszindulatú daganatos megbetegedés fordul elő. Ezen betegségek kb. 25%-a akut leukémia, 5-6% Hodgkin lymphoma, 5-7% agresszív non-Hodgkin lymphoma. Lymphoma leginkább 7-14 éves korban fordul elő, több fiút érint, mint lányt (fiú-lány-arány= 3:1). Krónikus myeloid leukémia (CML) csak igen ritkán fordul elő (2-4%). A felnőttkorra jellemző krónikus limfoid leukémia (CLL), myeloma nem fordul elő gyermekkorban és az indolens lymphomák is ritkaságnak számítanak (<1%). A gyermekkori hematológiai malignitások tünetmentes ötéves túlélése ma már 80% feletti, bizonyos esetekben pedig meghaladja a 90%-ot. Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy a korábban jórészt gyógyíthatatlannak gondolt betegségek mára már kezelhetővé, sőt teljes mértékben és maradéktalanul gyógyíthatóvá váltak az esetek messze túlnyomó részében. A nemzetközi protokollok egyre inkább az életminőséget és a kezelések késői toxicitását is figyelembe veszik.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Orvos

Pszichés teher a felelősség

LÓRÁNTH Ida

Bár Magyarországon eddig senki sem vizsgálta, így tanulmányok sem készültek arról, hogy a kórházakban vajon mely szakma művelőinek a legstresszesebbek a mindennapjai, és kik azok, akiket leginkább fenyeget a kiégés, netán a tiltott drogfogyasztás kockázata, erről számos nemzetközi vizsgálat már szolgáltatott adatokat. Azok pedig egybehangzóan megállapították, hogy a kórházi gyógyító szakmák közül az aneszteziológus és intenzív terápiás orvosok szakterülete jelenti a legnagyobb kockázatot.

Magyar Orvos

Lyme borreliosis - egyszerűbb, mint gondolnánk

LAKOS András

A Lyme borreliosis (Lb) közismerten több szervet, szervrendszert érinthet, és többnyire, mint nagy imitátort tárgyalják. Az alábbiakban bemutatom, hogy a közvélekedéssel ellentétben a Lb az esetek többségében jellegzetes tünetekkel jár, telefonon keresztül is kórismézhető. A zűrzavart az okozza, hogy a szerológiát mindenütt a világon, mint fekete-fehér eredményt adó eljárást alkalmazzák. Eszerint a pozitív lelet igazolja, a negatív lelet kizárja a Lb fennállását. Ez távolról sincs így. Az egyes klinikai formákhoz jellegzetes immunológiai kép társul. Amennyiben ezt is figyelembe vennék, kiderülne, hogy a Lb a klinikum és a szerológia együttes értékelésével már nem is olyan nagy imitátor.

Magyar Orvos

Alternatív és kiegészítő terápiák az onkológiában Eredményes módszerek, remények - hamis ígéretek és veszélyek

BÍRÓ Krisztina

Egy amerikai felmérés szerint a daganatos betegek 83 százaléka szed egy vagy többféle kiegészítő szert (gyógynövényt, vitaminkészítményt stb.), viszont 66 százalékuk erről egyáltalán nem tájékoztatja kezelőorvosát. Pedig az ártalmatlannak hitt természetes anyagok némelyike korántsem ártalmatlan. Az utóbbi időben a nemzeti ráktársaságok honlapjaikon és a médián keresztül is egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet arra, hogy a rákbetegek feltétlenül konzultáljanak orvosukkal, hogy mely szerek lehetnek veszélyesek számukra. Ugyanis az általános vélekedéssel szemben - „ha nem is biztos hogy használ, ártani biztosan nem fog” - ezen szerek egy része a daganatos betegek számára igen komoly kockázatot jelentenek.

Magyar Orvos

Inzulinanalógok a diabétesz kezelésében: előnyök és hátrányok

GERŐ László

Az inzulinanalógok módosított kémiai szerkezetű humán inzulinok. Hatékonyságuk azonos a humán inzulinokkal, de kedvezőbb farmakokinetikai tulajdonságaik miatt alkalmazásukkal jobban megközelíthető a fiziológiás inzulinprofil, mint a humán inzulinkezeléssel. Speciális előnyük a ritkább hypoglykaemia (elsősorban éjszaka), a szignifikánsan alacsonyabb posztprandiális vércukorszint-emelkedés, valamint az analógkészítmények alkalmazásával végzett ICT-kezelés melletti flexibilisebb életmód. A megfelelő indikációval beállított analóg inzulinkezelés így jobb anyagcserét és flexibilisebb életmódot biztosíthat, mint a humán inzulinkezelés.

Magyar Orvos

Húgyúti gyulladások

BÁNFI Gergely

A húgyutak gyulladásai gyakori megbetegedések. Három fő csoportjuk, általában a súlyosságuk sorrendjében: a nem kom- plikált és a komplikált húgyúti gyulladás, továbbá a szepszis. A komplikáló tényezők lehetnek extra-urogenitalisak (pl. az immunrendszer működésének zavarai) és urogenitalisak (pl. vizelet- ürítés zavarai, húgyúti idegentestek). A nem komplikált húgyúti gyulladás leggyakoribb kórokozója az Escherichia coli, kezelése empirikusan nitrofurantoinnal vagy fosfomycinnel történjen. Komplikált húgyúti gyulladás terápiája célzott antibiotikumos kezelés (főként fluorokinolon, 3. generációs cefalosporin vagy potencírozott aminopenicillin-származék) mellett a komplikáló tényező megoldását is igényli. Szepszis esetén a kezelés multi- diszciplináris: urológus, intenzív terapeuta együttműködését igényli. A speciális formák közül az aszimptomatikus bacteriuria csak állapotosság esetén és urológiai műtétek előtt igényel antibiotikumos kezelést. Urethritis esetén gonorrhoeás eredet esetén cefalosporinokat, nem gonorrhoeás esetben azithromycint vagy doxycyclint választunk. A bakteriális prostatitis heveny formája súlyos betegség, kezelése megegyezik a komplikált húgyúti gyulladás kezelésével.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A magyar oltóanyaggyártás története

ÓCSAI Lajos

A közlemény bemutatja a magyar oltóanyaggyártás történetét, helyenként összekapcsolva a védőoltással megelőzhető fertőző betegségek elleni küzdelem folyamatával, aláhúzva azt a tényt, hogy az életkorhoz kötött kötelező védőoltási rend fenntartásához az elmúlt több mint 140 év alatt minden kormány tevőlegesen hozzájárult. Az írás a himlőnyirok-termeléstől, a Phy­laxiánál kezdődő diftériaszérum-termelés megindításától az Országos Köz­egész­ség­ügyi Intézet (OKI) megalakulásán át az ott folyó oltóanyag-termelésig, majd a Humán önálló vállalattá alakulásán át annak meg­szűnéséig igyekszik bemutatni az elért eredményeket. Az OKI oltóanyag-termelésével, az influenza elleni oltóanyag-előállítással kapcsolatos tevékenységével részletesebben is foglalkozik, mivel ez az 1960–1970-es években nemzetközi téren is kiemelkedő volt. A Humán Oltóanyag-termelő és Kutató Intézet tevékenységéből kiemelkedik a Di-Per-Te oltóanyag előállítása, melynek tetanuszkomponense ma is tovább él egy multinacionális oltóanyag-gyártó cég termékeiben.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Lege Artis Medicinae

Atherosclerosis: Egy ősi folyamat új értelmezésben

REIBER István

Az atherosclerosis folyamata gyermekkorban kezdődik és a szervezet haláláig tart. A legtöbb cardiovascularis betegség és halálozás hátterében atheroscleroticus érelváltozások állnak. A folyamat maga több ezer éves, de komplex patofiziológiáját csak mára kezdjük ismerni és érteni. A ma rendelkezésre álló bizonyítékok alapján úgy gondoljuk, hogy az atherosclerosis a nagy és közepes artériák olyan krónikus gyulladásos betegsége, amelyet oxidatív és egyéb módosulást szenvedett lipoproteinek, im­munsejtek és az extracelluláris mátrix subendothelialis felhalmozódása jellemez. A veleszületett és a szerzett immunitás az atherogenesis olyan összetett szabályozó rendszere, amely adott esetben a pro­athe­rogen gyulladásos és az atheroprotectiv gyulladásellenes folyamatokat irányítva fokozza a plakkok progresszióját, vagy éppen stabilizálja azokat. Az atherogenesis folyamatairól nyert egyre bővülő ismereteinkkel tovább javíthatjuk a cardiovascularis rizikóállapotok meghatározását, és ennek következtében személyre szabottabb terápiás stratégiákat alkalmazhatunk.