A British Journal of Haematology levelezési rovatában megjelent közlemény a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19-fertőzés miatt a különösen veszélyeztetett betegcsoportok közül a hematológiai betegek járvány idején való kezelésére, a folyamatos gondozás alatt álló betegek esetében pedig elsősorban a kockázatokat csökkentő lehetőségekre összpontosít. Mint azt John Willan és szerzőtársai remélik, hogy gondolataik ösztönzőleg hatnak majd az Egyesült Királyság nemzeti testületeinek hivatalos, központosított ajánlásainak készítésekor. A cikk csak a 2020. március 4-ig elérhető adatokat tartalmazza, amikor az Egyesült Királyságban csak 116 volt az esetszám, és a kormány COVID-19 cselekvési terve arra számított, hogy lakosság akár 80% -a is fertőzött lesz. /Ezt a tervet azóta elvetették./ A szerzők nem csak azokra a jól ismert tényekre hívják fel a figyelmet, hogy a betegség inkább a felnőttek, különösen az időskorúak és a komorbiditással rendelkezők esetében jár nagyobb kockázattal. Rámutatnak arra is, hogy mindeddig nem egyértelmű, hogy ezek az életkori eltérések valósan tükrözik-e a fertőzési arányt, vagy torzulhatott, mivel az idősebb betegeknek nagyobb valószínűséggel lehetnek tüneteik és kérhetnek orvosi ellátást. Kínai adatok alapján az esetek halálozási arányának növekedése az időskorúak között egyértelmű: 14,8% a 80 év felettieknél, 8% pedig 70-80 év között. A rákos betegek körében, ahol a legtöbb kezelés immunszuppresszív jellege miatt súlyos a fertőzés kockázata várhatóan nagyobb, mint a normál populációban. Sajnos a hematológiai malignitásban szenvedő betegekről jelenleg semmilyen adat nem áll rendelkezésre. A szerzők pontokba szedett, a gyakorlatban megvalósítható tanácsai közt első az orvos-beteg kapcsolat biztosítása. Elengedhetetlennek tartják az összes beteg elérhetőségeinek (e-mail cím, mobiltelefonszám) összegyűjtését, és olyan stratégia kidolgozását, mellyel a betegeket gyorsan el lehet érni a legfrisseb tanácsokkal. Fontos, hogy a betegeket előre tájékoztassák arról is, hogy a személyzet leterheltsége miatt a normál kommunikációs csatornák esetleg nem állnak majd rendelkezésre. A megvalósításhoz nélkülözhetetlen, hogy az egészségügyi dolgozók és az adminisztrátorok információtechnológiai (IT) támogatást kapjanak, hogy otthonról /önkéntes karanténban is dolgozhassanak, illetve folytathassák a munkát akkor is, ha a helyszínen tartózkodás nem feltétlenül szükséges. Járóbeteg-szakrendelések: az önkéntes karantén lehetővé teheti a betegek számára, hogy késleltessék vagy elkerüljék a COVID-19- fertőzést, ami kritikus jelentőségű lehet, különösen kemoterápiás kezelést követően. Ahogy azonban nő a járványban megbetegedettek száma, úgy annak kockázata is, ha egy potenciálisan immunszuppresszált és gyakran időskorú rákos beteg jelentkezzen a szakrendelésen. Ezt amennyire csak lehet, kerülni kell. Telefonos megbeszélésekre vagy videokonferencia-megbeszélésekre kell átállni, amikor pedig a személyes megjelenés elkerülhetetlen, a betegeket meg kell kérni, hogy autójukban várjanak, amíg a szakorvos rendelkezésükre állhat, így ugyanis jelentősen csökkentik a más betegekkel való érintkezés kockázatát. A vérmintavételek is elősegíthetik a fertőzés terjedését. Fontolóra kell venni a vérvizsgálatok közötti intervallum meghosszabbítását, amint a kockázatok, és az egészségügyi ellátás terhei is növekednek. Célszerű a vérvételeket a szakrendeléswen kívül, például parkolókban, ideiglenes kis létesítményekben elvégezni, ahol a betegek saját autójukban várhatnak addig, amíg sorra kerülnek, minimalizálva a többi beteggel való érintkezést. A támogató terápiák ideiglenes szüneteltetésére is sor kerülhet, azonban arról, hogy mely terápiák tartozhatnak ebbe a csoportba, nemzeti szinten kell egyezségre jutni. A fenntartó kemoterápia folytatásának előnyeit és kockázatait is fel kell mérni. Össze kell vetni az alapbetegség kezelésének előnyeit a kezelés immunszuppresszív hatásai miatt megnövekedett COVID-19- fertőzés kockázatával. A kezelés elhalasztására példa lehet a fenntartó rituximab-kezelés follikuláris és köpenysejtes limfómában. Ahol lehetséges, orális kemoterápiát kell alkalmazni. A járvány nagymérvű elterjedése esetén előfordulhat, hogy még az ütemezett kemoterápiás ciklusok is késleltethetők, esetleg csak az életmentő kemoterápiát lehet azonnal alkalmazni. Ezt a helyzetet tovább súlyosbíthatja, ha maguk a kemoterápiára szakosodott eü. dolgozók lesznek fertőzöttek. Ilyen helyzetben az életmentő kezelés nyújtásában nemzeti szintű egyetértés kell a méltányosság szempontjainak alkalmazására. Az allogenikus (és kisebb mértékben autológ) csontvelő-átültetések olyan speciális és hosszan tartó kórházi tartózkodást követelnek, amely egy nagy járvány idején valószínűleg nem biztosítható. Így valószínűleg csökkenteni kell majd a transzplantációk számát, vagy a betegek áthelyezését a járvány által kevésbé sújtott területekre. Ezért szükség lehet a transzplantációs team-ek közötti szorosabb együttműködésre. Az Európai Vér- és Csontvelő-Transzplantációs Társaság állandóan frissített útmutatásai a COVID-fertőzésekkel kapcsolatban is elérhetők (https: //www.ebmt.org/ebmt/news/ebmt-recommendation-coronavirus-disease-covid-19.) A járvány idejére a kórházakban szigorú látogatási tilalmat kell elrendelni. A gyógyszerek biztosítása, illetve a fertőzés kitörésének globális jellege miatt fellépő átmeneti gyógyszerhiány elkerülése érdekében összehangolt nemzeti felügyeletet javasolnak. Megoldásként említik a lehetséges vírusexpozíció csökkentése érdekében, hogy a gyógyszertárak helyett a betegek telefonos értesítés után egy átmeneti gyógyszergyűjtő létesítményben vehessék át gyógyszerüket. Megoldás lehet az is, ha egyes kórházak futárszolgálatot alkalmaznak. A tervek megvalósításához szükséges munkaerő azonban szintén megbetegedhet. Az Egyesült Királyság kormánya javaslatot tett önkéntesek és nemrégiben nyugdíjba vonult egészségügyi személyzet bevonására. Az alapszolgáltatások fenntartása érdekében az is előfordulhat, hogy a haematológusoknak a szűkebb szakmájukon kívül kell dolgozniuk. Ma még nem tudjuk, hogy a COVID-19 járvány világszerte mekkora terhet jelent majd az egészségügyi rendszereknek, de az bizonyos, hogy a kommunikációban és az irányításban jelentős szerepe lesz az államigazgatásnak és a kórházi vezetőknek. Szűkebb körben, erős kezű irányítás kell a haematologiai szakmában is, hogy a kockázatok növekedése esetén is ellensúlyozhassuk a kockázatokat és megvédhessük a betegeinket. Eredeti közlemény: John Willan, Andrew J. King, Sandy Hayes, Graham P. Collins, Andrew Peniket: Care of haematology patients in a COVID-19 epidemic. British Journal of Haematology Szemlézte: Kittel Ágnes dr. A fenti közlemény csak tájékoztató jellegű szemlézés, a COVID-19 járvánnyal kapcsolatban érvényben lévő hazai eljárásrend az alábbi oldalon érhető el: Nemzeti Népegészségügyi Központ: ELJÁRÁSREND A 2020. ÉVBEN AZONOSÍTOTT ÚJ KORONAVÍRUSSAL KAPCSOLATBAN - 2020.03.18.