Magyar Orvos

Inzulinanalógok a diabétesz kezelésében: előnyök és hátrányok

GERŐ László

2014. SZEPTEMBER 05.

Magyar Orvos - 2014;22(06-07)

Az inzulinanalógok módosított kémiai szerkezetű humán inzulinok. Hatékonyságuk azonos a humán inzulinokkal, de kedvezőbb farmakokinetikai tulajdonságaik miatt alkalmazásukkal jobban megközelíthető a fiziológiás inzulinprofil, mint a humán inzulinkezeléssel. Speciális előnyük a ritkább hypoglykaemia (elsősorban éjszaka), a szignifikánsan alacsonyabb posztprandiális vércukorszint-emelkedés, valamint az analógkészítmények alkalmazásával végzett ICT-kezelés melletti flexibilisebb életmód. A megfelelő indikációval beállított analóg inzulinkezelés így jobb anyagcserét és flexibilisebb életmódot biztosíthat, mint a humán inzulinkezelés.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Orvos

Lyme borreliosis - egyszerűbb, mint gondolnánk

LAKOS András

A Lyme borreliosis (Lb) közismerten több szervet, szervrendszert érinthet, és többnyire, mint nagy imitátort tárgyalják. Az alábbiakban bemutatom, hogy a közvélekedéssel ellentétben a Lb az esetek többségében jellegzetes tünetekkel jár, telefonon keresztül is kórismézhető. A zűrzavart az okozza, hogy a szerológiát mindenütt a világon, mint fekete-fehér eredményt adó eljárást alkalmazzák. Eszerint a pozitív lelet igazolja, a negatív lelet kizárja a Lb fennállását. Ez távolról sincs így. Az egyes klinikai formákhoz jellegzetes immunológiai kép társul. Amennyiben ezt is figyelembe vennék, kiderülne, hogy a Lb a klinikum és a szerológia együttes értékelésével már nem is olyan nagy imitátor.

Magyar Orvos

Pszichés teher a felelősség

LÓRÁNTH Ida

Bár Magyarországon eddig senki sem vizsgálta, így tanulmányok sem készültek arról, hogy a kórházakban vajon mely szakma művelőinek a legstresszesebbek a mindennapjai, és kik azok, akiket leginkább fenyeget a kiégés, netán a tiltott drogfogyasztás kockázata, erről számos nemzetközi vizsgálat már szolgáltatott adatokat. Azok pedig egybehangzóan megállapították, hogy a kórházi gyógyító szakmák közül az aneszteziológus és intenzív terápiás orvosok szakterülete jelenti a legnagyobb kockázatot.

Magyar Orvos

Húgyúti gyulladások

BÁNFI Gergely

A húgyutak gyulladásai gyakori megbetegedések. Három fő csoportjuk, általában a súlyosságuk sorrendjében: a nem kom- plikált és a komplikált húgyúti gyulladás, továbbá a szepszis. A komplikáló tényezők lehetnek extra-urogenitalisak (pl. az immunrendszer működésének zavarai) és urogenitalisak (pl. vizelet- ürítés zavarai, húgyúti idegentestek). A nem komplikált húgyúti gyulladás leggyakoribb kórokozója az Escherichia coli, kezelése empirikusan nitrofurantoinnal vagy fosfomycinnel történjen. Komplikált húgyúti gyulladás terápiája célzott antibiotikumos kezelés (főként fluorokinolon, 3. generációs cefalosporin vagy potencírozott aminopenicillin-származék) mellett a komplikáló tényező megoldását is igényli. Szepszis esetén a kezelés multi- diszciplináris: urológus, intenzív terapeuta együttműködését igényli. A speciális formák közül az aszimptomatikus bacteriuria csak állapotosság esetén és urológiai műtétek előtt igényel antibiotikumos kezelést. Urethritis esetén gonorrhoeás eredet esetén cefalosporinokat, nem gonorrhoeás esetben azithromycint vagy doxycyclint választunk. A bakteriális prostatitis heveny formája súlyos betegség, kezelése megegyezik a komplikált húgyúti gyulladás kezelésével.

Magyar Orvos

Malignus hematológiai betegségek tünettana és kezelése gyermekkorban

KOVÁCS GÁBOR, MÜLLER Judit, ERDÉLYI Dániel, CSÓKA Monika

Magyarországon évente kb. 230-270 új gyermekkori rosszindulatú daganatos megbetegedés fordul elő. Ezen betegségek kb. 25%-a akut leukémia, 5-6% Hodgkin lymphoma, 5-7% agresszív non-Hodgkin lymphoma. Lymphoma leginkább 7-14 éves korban fordul elő, több fiút érint, mint lányt (fiú-lány-arány= 3:1). Krónikus myeloid leukémia (CML) csak igen ritkán fordul elő (2-4%). A felnőttkorra jellemző krónikus limfoid leukémia (CLL), myeloma nem fordul elő gyermekkorban és az indolens lymphomák is ritkaságnak számítanak (<1%). A gyermekkori hematológiai malignitások tünetmentes ötéves túlélése ma már 80% feletti, bizonyos esetekben pedig meghaladja a 90%-ot. Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy a korábban jórészt gyógyíthatatlannak gondolt betegségek mára már kezelhetővé, sőt teljes mértékben és maradéktalanul gyógyíthatóvá váltak az esetek messze túlnyomó részében. A nemzetközi protokollok egyre inkább az életminőséget és a kezelések késői toxicitását is figyelembe veszik.

Magyar Orvos

Tumort pusztító kanyaróvírusok

LÓRÁNTH Ida

A Mayo Klinika molekuláris medicinára szakosodott kutatóközpontjának rákkutató részlege, az Egyesült Államokbeli Rochesterben hosszú évek óta folytat állatkísérleteket a genetikailag módosított kanyaró vírus (MV-NIS) tumor ellenes hatásait vizsgálva. Idén májusban kísérleti jelleggel első ízben alkalmazták emberen az eljárást, ami sikerrel végződött.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Klinikai Onkológia

A mikrobiom szerepe a daganatos betegségek kialakulásában és kezelésében

SCHWAB Richárd, BACSUR Emese, TORDAI Attila, PETÁK István

A mikrobiom gyulladásos és daganatos megbetegedések kialakulásában, illetve progreszsziójában játszott kóroki szerepére vonatkozó kísérletes adatok évek óta gyűlnek. Ezek közül fontos mérföldkő volt az a megfi gyelés, hogy az APC-mutáns egerekben steril körülmények között nem alakul ki a familiáris adenomatosus polyposis (FAP) típusú vastagbélrák. Ugyanebben a kísérletes modellben igazolni lehetett az Enterobacteriaceae és Fusobacteriaceae baktériumcsaládok közvetlen kóroki szerepét. Ismert a kemoterápia toxikus hatása a bélfl órára, ugyanakkor ma már az is felmerül, hogy ez a korábban csupán mellékhatásnak tartott jelenség része a daganatellenes hatásnak, különösen az adjuváns kezelések esetében. A személyre szabott onkológiai prevenció és terápia területén biztosra vehető, hogy a mikrobiom állapotának, mintázatának ismerete és célzott módosítása fokozatosan a terápiás eszköztár részévé válik. Már ma rendelkezésre állnak a mikrobiom molekuláris diagnosztikájának az első reprodukálható módszerei. Nagyszámú klinikai vizsgálat mellett egyre inkább a molekuláris patomechanizmussal kapcsolatos új ismeretekre és a „real-world” klinikai tapasztalatokra támaszkodhatunk a mikrobiom klinikai interpretációjakor. A jelen áttekintés a rutin klinikai gyakorlat szempontjából összegzi a terület kutatási eredményeit és ennek transzlációs lehetőségeit.

Hypertonia és Nephrologia

Mindkét oldali renalis artéria rádiófrekvenciás ablációjának hatása a vérnyomás, a terápia és a baroreflexszenzitivitás alakulására terápiarezisztens hypertoniás beteg esetében

LÉGRÁDY Péter, NAGY Ferenc Tamás, THURY Attila, BAJCSI Dóra, FEJES Imola, SIMON Judit, NAGY Endre, UNGI Imre, ÁBRAHÁM György

A hypertonia egyre súlyosabb problémát jelent globális jelleggel világszerte és Magyarországon is. A széles terápiás - egyaránt gyógyszeres és nem gyógyszeres - lehetőségek mellett sem lehet elérni a kitűzött célvérnyomást a betegek jelentős részében. A terápiarezisztens hypertonia kezelésében számos invazív próbálkozás között az utóbbi években egyre nagyobb teret hódít - az endovascularis katéteres technológia rohamos fejlődése miatt - a renalis artéria katéteres rádiófrekvenciás denervációja. Egy 52 éves, 11-szeres kombinációs kezelésben részesülő nőn történt sikeres, technikai szövődményektől mentes katéteres rádiófrekvenciás denervációt ismertetünk, amelyet követően a vérnyomás jelentősen csökkent, a vérnyomáscsökkentők számát redukálni lehetett, és a spontán baroreflexszenzitivitás is javult.

Hypertonia és Nephrologia

Új káliumkötő szerek a hyperkalaemia kezelésében

PATÓ Éva, DEÁK György

Hyperkalaemiáról 5,5 mmol/l feletti szérumkáliumszint esetén beszélünk, súlyos fokúnak 7,5 mmol/l érték felett nevezzük, mely ventricularis aritmiát kiváltva potenciális életveszélyes állapotot jelent. Kialakulásához vezethet a megnövekedett káliumbevitel, a csökkent renalis kiválasztás, valamint az intra- és extracelluláris terek közötti kálium-egyensúly megbomlása. Kezelése ma is kihívást jelent, különösen krónikus vesebetegségben, diabetes mellitusban, valamint szívelégtelenségben, ahol a RAAS-inhibitorok alkalmazása elengedhetetlen része a kezelésnek. A nátrium-polisztirén-szulfonát ioncserélő gyantát mint a káliumkiválasztást segítő terápiát több mint ötven éve alkalmazzuk a hyperkalaemia kezelésében. Az elmúlt években megjelent új ioncserélő szerek (patiromer és nátrium-cirkónium-cikloszilikát - ZS-9) az eddigi eredmények szerint kiszámíthatóbb, tolerálhatóbb és biztonságosabb kezelést ígérnek. A patiromerrel végzett klinikai tanulmányokban krónikus vesebetegség, diabetes mellitus, hypertonia, szívelégtelenség és RAAS-inhibitor-terápia eseteiben igazolták a hyperkalaemia kezelésében való eredményességet.

Nővér

A nonreszponder betegek HBV vakcinációjának gyakorlata centrumunkban

GÓZ Lászlóné, KÖRTVÉLYESINÉ Bari Krisztina, BECS Gergely, SZABÓ P. Réka, BALLA József, KÁRPÁTI István, MÁTYUS János, UJHELYI László, BEN Thomas

Bevezetés: A dializált betegek csökkent immunitásuk miatt hajlamosabbak számos fertőző betegségre, ideértve a védőoltással megelőzhető fertőzéseket (pl: hepatitisz B-vírus fertőzést). Mind az egészségügyi személyzetnél, mind betegeinknél törekedni kell a megfelelő védettség elérésére. Azon betegekben, akiknél az ellenanyagszint (anti-HBs) nem éri el a protektív 10 IU/ml szintet két oltási sorozat után, nonreszpondernek (kezelésre nem reagálónak) kell tartani. Ennek a hátterében technikai, immungenetikai okok állnak, de gyakran társul krónikus betegségekhez is. A vizsgálat célja: Nonreszponder betegeink megfelelő védettségének elérése intrakután oltással. Vizsgálati módszer és minta: Munkánk során ismertetjük centrumunkban a hepatitisz B vakcináció során nonreszpondernek véleményezett betegeink (n=22) oltási gyakorlatát. Eredmények: 22 hemodializált betegnél alkalmaztuk az intrakután oltási sorozatot (dózisa 0,3 ml=6 μg). Anti-HBs titer emelkedést (21-100

Ideggyógyászati Szemle

A dopaminagonisták jelentősége a Parkinson-kór kezelésében a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikák 15 éves gyakorlatában - keresztmetszeti vizsgálat

SZÁSZ József Attila, CONSTANTIN Viorelia, MIHÁLY István, BIRÓ István, PÉTER Csongor, ORBÁN-KIS Károly, SZATMÁRI Szabolcs

Bevezetés - Kevés irodalmi adat van arról, hogy a dopamin­agonista (DA) gyógyszereket milyen mértékben alkalmazzák a Parkinson-kór kezelésében, Közép- és Kelet Európa viszonylatában pedig egyáltalán nincs ilyen jellegű közlemény. Célkitűzés - A marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikák 15 éves gyakorlatában folytatott DA-kezelés elemzése, ennek helyének értékelése a Parkinson-kór ellátásában alkalmazott kezelési stratégiákban, a betegség különböző stádiumaiban. Módszer - Retrospektív vizsgálatunkban minden olyan Parkinson-kóros beteg adatait elemeztük, akiket a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikákra 2003. január 1. és 2017. december 31. között utaltak be. A zárójelentésekből nyert adatok alapján tanulmányoztuk a DA-kezelés jellegzetességeit korcsoportok és a betegség súlyossága szerint. A diagnózis megállapítása óta eltelt idő szerint a betegeket két csoportba osztottuk: öt év és rövidebb, illetve több mint ötéves betegségtartam. Eredmények - A 2379 Parkinson-kóros betegből 1237-nek öt éven belül állapították meg a betegséget, és közöttük 665 esetében szerepelt DA a kezelésben: 120 esetben monoterápia formájában, 83 esetben monoamin-oxidáz B-gátlókkal (MAO-Bg), illetve 234 esetben levodopával (LD) kombinálva. A többi 228 betegnél LD és MAO-Bg-k kombinációjához társítva kerültek alkalmazásra a DA-k. A több mint öt éve ismert 653 esetből 364-nél szerepelt a terápiás stratégiában dopaminagonista. Következtetés - A DA-k felhasználási aránya az alkal­mazott kezelésben az irodalomban fellelhető „szórás” „középmezőnyében” található. A szerzők megítélése szerint, a betegséget kezelő klinikusoknak, a megfelelő körültekintés mellett, nagyobb bátorsággal kellene alkal­mazni a rendelkezésre álló és az ajánlásokban szereplő gyógyszereket a maximális terápiás potenciál kihasználása céljából.