Magyar Immunológia - 2003;2(04)

Magyar Immunológia

2003. AUGUSZTUS 20.

A baktériumok patogénmintázata és a gazdaszervezeti felismerés

KOCSIS Béla, EMÕDY Levente

A baktériumok patogénmintázata a gazda és a mikroorganizmusok közötti molekuláris komplementaritás függvénye. A baktérium állandó és járulékos alkotóelemeinek, valamint termékeinek a gazdaszervezet receptormolekulái általi felismerése indítja el azokat az eseményeket, amelyek a konkrét fertõzések során lezajló kóros folyamatokat jellemzik. A mintázat olyan állandó alkotóelemei, mint a Gramnegatív kórokozók esetében a lipopoliszacharidmolekula, vagy a Gram-pozitívak esetében a lipoteikolsav, a... tovább »

Magyar Immunológia

2003. AUGUSZTUS 20.

Magyar Immunológia

2003. AUGUSZTUS 20.

A Toll-szerű receptorok szerepe a természetes immunitás kezdeti lépéseiben Jelátviteli mechanizmusok, sejt- és szervezeti szintű válaszreakciók

PRECHL József

A Toll-szerű receptorok képezik jelenleg az egyik legintenzívebben vizsgált receptorcsaládot az immunológiában. Ligandumaik felölelik a mikrobiális eredetű molekulák széles skáláját; számos leukocytán kifejezõdnek. Nagyon hatékonyan befolyásolják az immunválaszt. A szerzõ bemutatja a receptorcsalád ismert közös és egyedi jelátviteli útvonalait és kapcsolataikat más receptorokkal, valamint hatásaikat különbözõ sejtekre és a szervezet egészére.

Magyar Immunológia

2003. AUGUSZTUS 20.

A hõsokkfehérjék és a természetes immunitás sokrétű kapcsolata

PROHÁSZKA Zoltán, FÜST György

A hõsokkfehérjék minden élõ sejt működésében alapvetõ szerepet játszanak; struktúrájukat igen konzerváltan õrizték meg az evolúció során. Stresszhatásra fokozott mértékben expresszálódnak, így õsi veszélyjelzõ molekulaként is működhetnek. A természetes immunitás sokrétű módon képes felismerni a hõsokkfehérjéket. A specifikus felismerés és a konzerváltan megõrzött struktúra miatt a hõsokkfehérjék immundomináns antigénként viselkednek a legtöbb bakteriális fertõzés során, ezzel megteremtik a... tovább »

Magyar Immunológia

2003. AUGUSZTUS 20.

A komplementrendszer szerepe az elsõdleges felismerési mechanizmusokban és az immunválasz szabályozásában

ERDEI Anna

Régóta ismert a vérben és a különbözõ testnedvekben testszerte jelen lévõ komplementrendszer „végrehajtószerepe”, a különbözõ patogén mikrobákat elpusztító képessége. Az is köztudott, hogy egyes komplementkomponensek az idegen anyag fagocitózisát opszoninként segítik. Az utóbbi évek eredményei alapján mára nyilvánvalóvá vált, hogy e fontos funkciók mellett egyes komplementfaktorok részt vesznek az adaptív immunválasz megindításában és szabályozásában is, továbbá döntõ szerepet játszanak a... tovább »

Magyar Immunológia

2003. AUGUSZTUS 20.

Õsi örökségünk: a veleszületett immunitás A Drosophila sejtes immunitása

ANDÓ István, LAURINYECZ Barbara, NAGY István, MÁRKUS Róbert, FLORENTINA Rus, VÁCZI Balázs, ZSÁMBOKI János, FEHÉR László, ELISABETH Gateff, DAN Hultmark, KURUCZ Éva

A szerzõk ismertetik az ecetmuslica sejtes immunitásának sejtes elemeirõl eddig szerzett ismereteinket. Bemutatják az általuk kidolgozott Drosophila CDrendszert, a CD antigének segítségével felismert differenciálódási vonalakat és a differenciálódás leírására kidolgozott kísérleti modellt.

Magyar Immunológia

2003. AUGUSZTUS 20.

Biológiai terápia vasculitisekben

SZÁNTÓ Antónia

A szisztémás vasculitisek jelenlegi kezelése elsõdlegesen szteroidok és citosztatikumok adásából áll. Azonban egyre többször próbálnak ki ezekben a kórképekben különbözõ biológiai terápiákat. Ez a tanulmány több mint 60 közlemény áttekintésével foglalja össze a tapasztalatokat; mérlegeli a biológiai terápiák mellett és ellen szóló érveket.

Magyar Immunológia

2003. AUGUSZTUS 20.

Az immunológiai felismerés - hol állunk ma és merre haladunk?

GERGELY János

Az immunrendszer funkciójának megértéséhez tudnunk kell, hogy az immunrendszer mit ismer fel, mivel ismer fel, és hogyan továbbítja a felismert struktúráról szóló információt. A szerzõ e tanulmányban a mit ismer fel kérdésre keresi a választ. Ismerteti az antigén fogalmának értelmezésében bekövetkezett változásokat, valamint a felismerés egymásra épülõ saját-nem saját, fertõzõ nem saját és veszélymodelljeit, és ezeket elemezve állást foglal az immunrendszer egységes volta mellett.