Lege Artis Medicinae

Múltfeldolgozás agyvérzés után

CZIGLÉNYI Boglárka

2016. OKTÓBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2016;26(09-10)

Könyvekről

Ruth Klüger idén október 30-án lesz 85 éves. A Kaliforniában élő, osztrák származású germanista professzor 1990-ben vált igazán híressé a német, majd az angolszász területeken, amikor megírta az egyik legbátrabb memoárt arról, hogy milyen túlélni a Holokausztot.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Életgyakorlatok - Az antik filozófia praxisáról

TILLMANN József A.

A filozófiát a ma közkeletű elképzelések valamiféle teoretikus tevékenységnek tekintik. Ám a filozófia eredendően életvezetési technika, életművészet (ars vitae) - gyakorlat volt. „A filozófiatörténészek általában elég kevés figyelmet szentelnek annak a ténynek, hogy az antik filozófia elsősorban életmód.” - állapítja meg Pierre Hadot. Ezt Epiktétosz egyértelműen közli: „Az életművészet (= a filozófia) tárgya az egyes ember élete”. Az antik filozófiai iskolákban ennek az élettechnikának (techné tou biou) teóriáját és gyakorlatát tanították.

Lege Artis Medicinae

Az ayahuasca orvosi alkalmazásának alapjai: a dimetiltriptamin szomatofiziológiája

FRECSKA Ede, KOVÁCS Attila, SZABÓ Attila, FERENCZ Csaba, MÓRÉ Csaba

Az ayahuasca egy kétkomponensű növényi főzet, amelynek fő hatóanyagai a dimetiltriptamin (DMT) és β-karbolin-származékok (harmin és tetrahidroharmin). Az Amazonas vidékén évszázadok óta ismert és használt etnomedicinális szer a testi, lelki, társadalmi és spirituális problémák megoldására. Az utóbbi két évtizedben világszerte egyre nagyobb laikus és tudományos érdeklődés mutatkozik a főzet terápiás célú alkalmazása iránt. Cikkünk tárgyalja az ayahuasca orvosi felhasználásának lehetőségeit és mindezek sejtbiológiai hátterét, fókuszban a DMT σ-1-receptoron mediált hatásaival. Az ayahuasca terápiás effektusának vizsgálata számos metodikai, financiális, szabályozási és szociokulturális nehézségbe ütközik.

Lege Artis Medicinae

A pajzsmirigyhormon-hiány sokarcúsága

MOLNÁR Ildikó

A pajzsmirigyhormon-hiány időbeni felismerése igen fontos, hogy ne alakuljanak ki veszélyes következmények, mint például jelentős fokú elhízás, szív- és érrendszeri betegségek, 2-es típusú diabetes mellitus, emlődaganatok, csontvesztés, menseszavarok és strumaképződés. A szubklinikus hypothyreosis (<10 mU/l TSH) fennállása már elősegíti a fent említett tünetek és betegségek kialakulását, ezért korai felismerése és kezelése szükséges. A közlemény gyakorlati szempontból részletezi a pajzsmirigyhormon-hiányhoz vezető okokat, következményeket, és javaslatot ad a kezelés elindításához. Kitér a pajzsmirigyhormon-hiányban tapasztalható gyakoribb emlő- és a colorectalis daganatok előfordulásának a magyarázatára, és felhívja a prolaktinszint-emelkedés társulására a figyelmet. Végül, konkrét segítséget ad, hogy klinikusként mikor gondoljunk pajzsmirigyhormon-hiányra és ismerteti az Európai Pajzsmirigy Társaság (ETA) 2013-as algoritmusát a szubklinikus hypothyreosis kezelésében.

Lege Artis Medicinae

„Már a tegnap sem létezik…” - Életvégi etikai kérdések a demenciával élő betegek ellátásában

HEGEDÛS Katalin

A demenciával élő betegek száma folyamatosan növekszik. Legtöbbjük különböző intézményekben hal meg, sokszor évekig tartó gondozás után. Az ápolás, gondozás hosszú folyamata sajátos etikai követelményeket is felvet, amelyek elsősorban a vulnerabilitásra, a méltóságra és a dialógusra építenek. A dialógus azonban nagyon sokszor hiányzik a demens betegek ellátásából. Vajon megtaláljuk-e - orvosként, be­tegként, hozzátartozóként - azt az időintervallumot, amikor a beteg még szabadon, szellemi képességei birtokában tud dönteni az életvégi kezeléseivel kapcsolatban? A be­tegek többsége ugyanis szeretne részt venni a döntésekben. Az erről való beszélgetés a demencia korai stádiumában nagy érzelmi terhet venne le a családtagokról és a gondozókról. Ezért az etikai cél: az életvégi kezelések előre tervezése. A tanulmány áttekinti a legfrissebb kutatási eredményeket, különös tekintettel azokra a se­gédanyagokra, amelyek segíthetnek az életvégi preferenciákról szóló beszélgetések során, a döntések előkészítésében or­vos és beteg között.

Lege Artis Medicinae

Kommunikáció a hozzátartozóval - A gyermekintenzív ellátás pszichoszociális és kommunikációs szemléleti változásainak spektruma

ZELENA András, MONOSTORI Dóra

Egy konkrét klinikai esetet felhasználva arra teszünk kísérletet, hogy felhívjuk a figyelmet a gyermekintenzív ellátás pszichoszociális vonatkozásaira, valamint az ellátó team és a hozzátartozók kommunikációjának rendkívül összetett és speciális helyzetére. Tesszük mindezt egy olyan csecsemő kezeléstörténetének segítségül hívásával, amelyben számos terület szakemberei váltak érintetté, s voltak szemtanúi a négy hónapot megélt csecsemő klinikai gondozásának és szomorú elvesztésének. Az esetleíráson keresztül igyekszünk be­mu­tatni azt a spektrumot, amely leképeződik egy betegen világra jött csecsemő ellátása, valamint az egészségügyi alkalmazottak és a hozzátartozók kapcsolatának alakulásában, interperszonális kapcsolatuk elmélyülésében és kommunikációjuk gó­caiban, útkeresésükben. Írásunk fókuszába emeljük az ellátás kapcsán felmerülő pszichoszociális kérdéseket, s egyúttal igyekszünk rávilágítani arra is, hogy a gyermekintenzív osztályon dolgozó szakemberek hogyan kommunikáltak a csecsemő szüleivel.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Ideggyógyászati Szemle

[Myasthenia gravis-betegek autonóm rendellenességeinek elektrofiziológiás vizsgálata: prospektív tanulmány]

NALBANTOGLU Mecbure, AKALIN Ali Mehmet, GUNDUZ Aysegul, KIZILTAN Meral

[A myasthenia gravis (MG) a neuromuscularis junctio autoimmun típusú megbetegedése. Az auto­nóm rendellenességeket nem gyakran társítják myasthenia gravishoz. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk, milyen autonóm működés jellemzi az MG-betegek különböző alcsoportjait, és megvizsgáljuk az acetilkolinészteráz-inhibitorok hatásait. A vizsgálatba 30 autoimmun MG-beteget és 30 egészséges önkéntest vontunk be. Az autonóm műkö­dés tesztelése érdekében szimpatikus bőrreakció (SSR) és R-R intervallumvariáció analízis (RRIV) vizsgálatokat végez­tünk. Az acetilkolinészteráz-inhibitor-kezelésben részesülő betegek körében kétszer végeztük el a vizsgálatokat. Az RRIV hiperventiláció alatti növekedése nagyobb (p = 0,006) és a Valsalva-arány alacsonyabb (p = 0,039) volt a kontrollcsoport tagjainál. Az SSR-amp­litúdók alacsonyabbak voltak a gyógyszer bevétele után (p = 0,030). A gyógyszer bevétele után eltelt idő növeke­dé­sével megnyúlt SSR-látenciákat kaptunk (p = 0,043). A Valsalva-arány alacsonyabb volt az AchR antitestre negatív csoportban (p = 0,033). Mind az okuláris, mind a generalizált MG-betegek körében szubklinikus paraszimpatikus rend­ellenesség mutatható ki, különösen az AchR antitestre nega­tív csoportban. A piridostigmin perifériás szimpatikus ko­linerg nonkumulatív hatással rendelkezik.]

Lege Artis Medicinae

Milyen változásokat hoz a pszichiátriában a BNO-11?

SZEKERES György

Az Egészségügyi Világszervezet 2018. jú­nius 18-án Genfben jelentette be, hogy 10 évi munka után elkészült a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának 11. vál­to­za­ta. Kezdettől egyértelmű célkitűzés volt a korábbi változatokhoz képest a felhasználóbarát fejlesztés, és első alkalommal a teljesen elektronikus kivitelezés. A medicina dinamikus fejlődését tükröző formai és tartalmi megújulás keretében a 11. kiadás új fejezeteket is tartalmaz, az immunrendszer betegségei, az alvászavarok, a szexuális egészség és a hagyományos gyógyászat témában. 55 000-re bővült a lehetséges kódok száma, ami 2022. januártól lép életbe a tagországokban. Az addig rendelkezésre álló idő alatt kell a felhasználóknak, orvosoknak, biztosítóknak, egyetemeknek felkészülni alkalmazására. A mentális és viselkedési zavarok kódolása is jelentősen megváltozik. A következőkben az általános rész rövid ismertetése után a pszichiátriát érintő leglényegesebb pontokat tekintjük át.