A betegek tájékoztatása a pá­cienseket és az orvosokat egyaránt foglalkoztatja. Az 1972. évi II. törvény 45. § (1) bekezdése foglalkozott először az általános betegtájékoztatással. A betegek megfelelő tájékoztatáshoz való jogát, illetve ennek érvényesülése érdekében az egészségügyi szolgáltatókat terhelő kötelezettségeket az 1997. évi CLIV. egészségügyi törvény 13., illetve 134– 135. §-ai rögzítik. Ezen jogszabályhelyek értelmében a beteg a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra jogosult. A betegtájékoztatás tartalmát, terjedelmét tekintve annak céljából kell kiindulni. A beteget tehát a tájékoztatással olyan helyzetbe kell hozni, hogy a beavatkozás kockázatát felmérhesse és a saját sorsáról megalapozott döntést hozhasson. A kérdőíves felmérés 547 fős felnőtt mintán készült, amely öt blokkban összesen 42 kérdést tartalmazott. Kimutatható, hogy szoros összefüggés van a betegek egészségértése és tájékoztatásra való igénye között, és az orvos-beteg találkozások tartalmát érdemben nem befolyásolja, hogy a beteg mióta van háziorvosánál, és az orvos milyen életkorú. Az eredmények rámutattak arra, hogy a betegtájékoztatás jogi előírásainak követése nélkülözhetetlen a háziorvosi alapellátás orvos-beteg találkozásai kapcsán. Megállapítható, hogy az ilyen találkozások száma, azok tényleges ideje és a praxisban az orvost felkereső betegek száma nem elégséges a betegek tájékoztatáshoz való általános jogának maradéktalan érvényesítéséhez.

Mind az alap-, mind a szakellátás igénybevételének hátterében nagy arányban állnak pszichoszomatikus panaszok, megbetegedések. A jelen szakirodalmi összefoglaló tanulmányban egy társadalmi szubpopuláció (a szexuális és nemi kisebbségek) testi-lelki egészségét, egészség-magatartásbeli jellemzőit vizsgáló, 2009. január és 2019. március között megjelent angol nyelvű publikációk eredményeit tekintettük át. A kisebbségistressz-teória és a biopszichoszociális modell értelmében a szexuális és nemi kisebbségekhez tartozó személyeket érő megnövekedett stresszterhelés negatív hatással van a kisebbségi csoport egészségi állapotára és egészség-magatartására. A fenti tényezők miatt jellemzőbbek egyes kórállapotok, mint szív- és érrendszeri panaszok, tüdőbetegségek, különböző daganatos elváltozások, a csoport kitettebb egyes krónikus betegségek szempontjából a többségi társadalomhoz tartozókkal összehasonlítva. Továbbá a kisebbségi csoportot érintő többletszorongás negatív hatással van a szexuális és nemi kisebbségek mentális és pszichés jóllétére is. A szexuális és nemi kisebbségekhez tartozó személyek egészségével és egészség-magatartásával kapcsolatos szakirodalom összefoglalásának célja, hogy könnyen hozzáférhető és átlátható ismeretet nyújtson az oktatásban, illetve rendvédelmi szerveknél dolgozók, továbbá a szociális szférában köz­re­mű­ködők és az egészségügyi személyzet számára. Ez elősegítheti a szexuális és nemi ki­sebb­ségek szakszerűbb ellátását, az ellátók kulturális kompetenciájának fejlesztését, ezáltal hoz­zájárulhat az egészségegyenlőtlenség csökkentéséhez is.

Háttér, célok - Az egészségügyi szakdolgozók pszichés megbetegedésének fontos népegészségügyi következményei lehetnek. Körükben a kiégés és a depresszió prevalenciájáról és esetleges következményeiről kevés hazai adat áll rendelkezésre. Vizsgálatunk a kiégés és a depresszió szomatikus tünetekkel és betegségekkel fennálló kapcsolatát elemzi egészségügyi szakdolgozók körében. Módszer - A vizsgálat keresztmetszeti elrendezéssel, önkitöltős kérdőívek felvételével 1713 egészségügyi szakdolgozó körében készült. A kiégést a Maslach Kiégés Leltárral, a depressziót a Rövidített Beck Depresszió kérdőívvel, a szomatizációs tendenciát pedig a PHQ-15 Szubjektív Testi Tünet Skála felhasználásával mértük. A kiégés és depresszió egészségügyi korrelátumainak vizsgálatát lineáris, valamint logisztikus regresszióelemzéssel végeztük. Eredmények - A depressziós tünetek prevalenciája 35% volt, klinikai szintű depresszióval küzd a minta 13%-a. A közepes és erős emocionális kimerültség előfordulási gyakorisága 44%, a deperszonalizációé 36%, és a teljesítménycsökkenésé 74% volt. A kiégés és a depresszió előre jelzi a szubjektív testi tünetek gyakori előfordulását. Míg a kiégés a magas vérnyomás megjelenésének esélyét növeli, addig a depresszió csaknem minden vizsgált betegség - különösen a szívbetegség, a daganatos, illetve cerebrovascularis betegségek - megjelenésével áll kapcsolatban. Megbeszélés - A depresszió és a kiégés prevalenciája magas az egészségügyi szakdolgozók körében. Mivel a depresszió több komorbiditással járhat, mint a kiégés, függetkövetkezményei jelentősebbek. Mindkét jelenség megelőzése, felismerése és adekvát kezelése csökkentheti a következményes betegségek kialakulását.

Háttér és célkitűzések - A sclerosis multiplex betegségterhére vonatkozóan nagyon kevés adat áll rendelkezésre kelet-, közép-európai országokból. Vizsgálatunk célja a sclerosis multiplexes járó betegek életminõségének, az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének és költségeinek felmérése Magyarországon. Módszerek - Keresztmetszeti kérdõíves vizsgálatot végeztünk két neurológiai járóbeteg-rendelésen 2009-ben. Felmértük a kórelõzményt, az igénybe vett egészségügyi ellátásokat az elmúlt 12 hónapra vonatkozóan, valamint a betegek állapotát a Kiterjesztett Rokkantsági Skála és az EQ-5D kérdõívekkel. A költségszámítást társadalmi perspektívából végeztük. Eredmények - Hatvannyolc beteget (nõk 70,6%) vontunk be a vizsgálatba, átlagos életkor 38,0 (SD 9,1) év, betegségfennállás 7,8 (SD 6,7) év. Ötvenöt (80,9%) beteg relapszálóremittáló alcsoportba tartozott és 52 (76,5%) beteg szedett immunmoduláns szert. A kérdõívek átlagértékei a következõk voltak: Kiterjesztett Rokkantsági Skála 1,9 (SD 1,7), EQ- 5D 0,67 (SD 0,28). A teljes költség átlaga 10 902 euró/beteg/ év (direkt orvosi 67%, direkt nem orvosi 13%, indirekt költség 20%). A legmagasabb költségtételek a gyógyszer, a rokkantnyugdíjazás miatti termelékenységi költség és az informális ellátás költsége volt. Az enyhe (Kiterjesztett Rokkantsági Skála 0-3,5) és közepesen súlyos (Kiterjesztett Rokkantsági Skála 4,0-6,5) betegség költsége átlag 9218, illetve 17 634 euró/beteg/év volt (p<0,01), ami alacsonyabb a nyugat-európai országokban közölt költségeknél. Következtetés - Vizsgálatunk alapvetõ adatokkal szolgál klinikai és egészség-gazdaságtani elemzésekhez, döntéshozatalokhoz és hozzájárul a sclerosis multiplex betegséggel összefüggõ terhek hasonlóságainak és különbözõségeinek megértéséhez az európai országokban.

A tanulmány fő célja, hogy preventív módon hívja fel a figyelmet mindazon tényezőkre, melyeket szükséges átgondolni egy külföldi, akár egzotikus utazás előtt, hogy a távollétet ne veszélyeztethesse olyan faktor, melyet előzetesen ki lehetett volna védeni megfelelő felkészüléssel. A kéziratban többek között bemutatásra kerül, hogy mekkora jelentősége van napjainkban a turizmusnak, melyet számadatok is alátámasztanak. Kitérnek az utazási tanácsadás körülményeire, valamint a Magyarországon napjainkban igénybe vehető védőoltásokra. Ezt követően a trópusi utazás során leggyakrabban előforduló betegségek kerülnek bemutatásra, terjedésük módja szerint, majd azok a betegségeket kerülnek részletezésre, melyek megelőzésére hatékony védőoltás áll rendelkezésre jelenleg hazánkban is. A tanulmány gyakorlati részében az utazók körében végzett kérdőíves felmérés (N=164) és a Nemzeti Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv vezetőjével készített interjú eredményei olvashatóak, melyek egyben megalapozták a legfontosabb következtetéseket és javaslatokat.