Lege Artis Medicinae

Finanszírozási keringő egy képzelt beteg körül

LIPTÁK Judit, TARCZA Orsolya

2011. JÚNIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2011;21(06-07)

Mi a fontosabb: a beteg érdeke, a kialakuló járvány megelőzése vagy a fenntartható finanszírozás? Ki dönt valójában a beteg sorsáról? A kezelőorvos? A gazdasági igazgató? Vagy netán - áttételesen - a finanszírozó?

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A cukor mint gyógyszer az arab középkorban

BECHER Péter, PATAI Árpád, MÁJER Katalin

A cukrok (mono-, di- és poliszacharidok) alapvető élelmiszereink. Évezredek óta elterjedt a nádcukor, Európában cukor kivonása céljából a XIX. század közepén ültettek először cukorrépát, őseink mézet vagy kölest, juharszirupot is használtak édesítésre.

Lege Artis Medicinae

A radikális prostatectomia szerepe a lokálisan előrehaladott prosztatarák kezelésében

MAJOROS Attila, NYIRÁDY Péter, RIESZ Péter, ROMICS Imre

A radikális prostatectomia (RP) a kuratív stádiumú prosztatarák műtéti kezelése, lényege a prosztata ondóhólyagokkal és regionális nyirokcsomókkal együtt történő eltávolítása. A műtét leggyakrabban alkalmazott formája a nyílt feltárással végzett radikális retropubicus prostatectomia (RRP).

Lege Artis Medicinae

Az információs forradalom orvosi szemmel

HORVÁTH Tamás

Az 1990-es évek eleje óta az információtechnológia fejlődésének köszönhetően óriási változást élünk át, amelyet akár információs forradalomnak is hívhatunk, mivel méretében szinte az ipari forradalomhoz hasonlítható.

Lege Artis Medicinae

Thrombocytaaggregáció-gátlás alsó végtagi érszűkületben szenvedő betegek esetében - Valóban jól kezeljük őket?

JÁRÁNYI Zsuzsanna

A perifériás érbetegségek előfordulási gyakorisága és a halálozásban játszott jelentős szerepe miatt megfelelő kezelésük is nagyobb figyelmet érdemel. BETEGEK - A Semmelweis Egyetem Érsebészeti Klinikáján 45, érműtétre került beteget vizsgáltunk. EREDMÉNYEK - Bebizonyosodott, hogy a rutinszerűen alkalmazott acetilszalicilsav nagy részüknél (60%) - főleg a veszélyeztetettebb csoportokban - hatástalan volt. A clopidogrelkezelés viszont csak 11%-ban volt ineffektív. KÖVETKEZTETÉSEK - Az irodalom áttekintése és saját vizsgálataink alapján a szekunder prevencióra minden érbeteg esetében, de a veszélyeztetett csoportokban primer prevencióra is a clopidogrelt tartjuk az elsőként választandó thrombocytaaggregáció- gátlónak.

Lege Artis Medicinae

Az infektológia változása az elmúlt két évtizedben

SZALKA András

A fertőző betegségek és a különböző fertőzések napjainkban mind a fejlődő, mind az iparilag fejlett országokban tömeges megbetegedéseket okoznak, és a halálozás is jelentős. Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben egyre több ismerettel rendelkezünk a mikrobákról, a kórképek hatásos kezeléséről és a megelőzés lehetőségeiről, világszerte évente több mint 13 millióan halnak meg fertőzéses megbetegedésekben. Az utóbbi két évtizedben is egyre több új kórokozót és fertőzéses eredetű kórképet ismertünk meg, és tapasztaljuk, hogy már szinte feledésbe merült fertőző betegségek újból jelentős számban bukkannak fel. Újdonságként lehet említeni mindazokat a megbetegedéseket, amelyek kezelésére nem vagy alig rendelkezünk hatásos antimikrobás gyógyszerekkel, és a megelőzésükre sincs hatásos vakcina. Egyre gyakoribb a multi- és pánrezisztens mikrobák izolálása, ugyanakkor ezeknek a fertőzéseknek a leküzdésére a közeljövőben nem várhatók újabb antibiotikumok. A nagy gyógyszergyárak abbahagyták az antibiotikumok kutatását. Ebben a helyzetben csak azt tehetjük, hogy megpróbáljuk az antibiotikumokat racionálisan használni, és komolyan vesszük a megelőzést és az infekciók kontrollját mind a járóbeteg-ellátásban, mind a kórházakban. A jelenleg használatos antibiotikumok hatásosságának megőrzése mindenkinek érdeke és felelőssége.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülô beteggel a sürgôsségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitûzés – Kérdôíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgôsségi ellátást követôen. Kérdésfelvetés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminôsége az idô függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgôsségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdôívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdôíveket 308 betegtôl (110 férfi, 198 nô, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgôsségi diagnózisok megoszlása a következôképpen alakult: centrális eredetû (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idô leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendô azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgôsségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkezô betegek sürgôsségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Lege Artis Medicinae

Szerzôi válasz az „Egy nagy­mintás exploratív vizsgálat érvényessége a limitációi tükrében” címû olvasói levélre

Lege Artis Medicinae

A háziorvoslásról - a gondolat szabadságával

BALÁZS Péter

A háziorvoslásról egy rövid történelmi áttekintés inkább fokozza, mintsem csökkenti a tisztánlátást, és segíti a helyes értékítéletet, valamint a megfelelő következtetések levonását. Világosabban láthatjuk a háziorvosi rendszer stratégiai lehetőségeit, aktuális hazai problémáit, a trendvonalak által kijelölt kényszerpályákat, és a rendelkezésünkre álló szabad mozgásteret. Jelen tanulmány szerint a humánerőforrás-helyzet és a szakmai viszonyok is kedvezőtlenek, a praxisok jövedelmei pedig részben a gazdaság szürkezónájából származnak. Jóllehet a trendek semmivel nem biztatnak, a mozgástér pedig szűk, innovatív megoldásokkal mégis kiléphetünk az évszázados merev keretekből. Teljesen újragondolva a rendszert az eredeti célok megtartásával, sőt kibővítésével, akár rövid távon is sikeresek lehetünk a háziorvosi ellátás valóban érdemi átszervezésében.

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Ideggyógyászati Szemle

Az előrehaladott Parkinson-kór jellemzôi a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az elôrehaladott Parkinson-kórban szen­vedô betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmû konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az elôrehaladott stádiumban levô Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelôen körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsôdleges célja a részt vevô mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint elôrehaladott Parkinson-kórban szenvedô betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedô vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyûjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminôséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminôségi Kérdôívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór elôrehaladott/nem elôrehaladott stádiumba történô besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedô beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt elôreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az elôrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentôsebb károsodást mutattak, mint a nem elôrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték elôrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminôséggel, mint a nem elôrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.