Az idősebb Plinius (Kr. u. 23-79) csodálatos Természetrajzában az állatok különleges képességeiről szólva a következőket írja (Hist. Nat. 8.41.): „Egyiptomban hasonlóra képes egy íbisznek nevezett madár is, aki görbe csőre segítségével azon a fertályán öblítgeti magát, amelyen át egészségünk érdekében táplálékunk maradékától szoktunk megszabadulni.”

Az akut vagy krónikus májbetegségek előrehaladtával májelégtelenség, ennek részjelenségeként hepaticus encephalopathia alakulhat ki. Ez utóbbi a májcirrhosisban szenvedő betegek több mint 70%-ánál jelentkezik. A kognitív funkciók károsodása, az alvászavar, a memóriazavarok és a koordinációs zavarok miatt már enyhe formában is korlátozhatja az érintettek önálló életvitelét, cselekvőképességét, és életminőség- romláshoz, munkaképesség-csökkenéshez vezethet. Legsúlyosabb formája, a májkóma pedig a máj eredetű halálozás egyik vezető oka. Mindez egyúttal jelentős egészségügyi ráfordítást generál. A hepaticus encephalopathiát diétás megszorítások mellett a precipitáló tényezők megelőzésével és kezelésével, a toxikus anyagok (különösen az ammónia) termelődésének és felszívódásának gátlásával és a megbomlott aminosav-egyensúly korrigálásával kezeljük. A hagyományosan alkalmazott diszacharidkezelés (laktulóz, laktitol) mellett evidenciává vált az enteralis patogén baktériumokra ható, fel nem szívódó antibiotikum, a rifaximin hatékonysága és biztonságossága mind a megelőzésben, mind pedig a kezelésben. Újdonságot jelent továbbá a mesterséges májtámogató kezelés hazai bevezetése. Az összefoglaló a hepaticus encephalopathia kezelésére vonatkozó tapasztalatokat tekinti át a májbetegek ellátásában részt vevő kollégák számára.

Heinrich Schliemann német származású autodidakta archeológus volt, aki arra tette fel az életét, hogy feltárja a homéroszi eposzok színhelyeit, felfedezze Tróját, Mükénét és több más õsi hellén várost.

BEVEZETÉS - Az 1-es típusú diabetes mellitus gyermekkorban alkalmazott inzulinkezelésének kombinációját az életkoron kívül a diéta befolyásolja alapvetően. Ugyanakkor az egyes gyermekek életritmusában igen nagy eltérések vannak. Ez szükségszerűen vezet ahhoz, hogy a kezelésnek - a rendelkezésre álló, különböző hatásgörbéjű inzulinkészítmények optimális megválasztásával - egyénre szabottnak kell lennie. A cél természetesen az évekig-évtizedekig fenntartandó közel normoglykaemia. ESETISMERTETÉS - A szerző jelenleg 10 éves kislány esetét ismerteti, akinél az immár négy éve fennálló diabetes inzulinkezelése során számos kombinációt alkalmaztak. Több mint két évig előkevert inzulinnal is jó anyagcsere-egyensúly volt biztosítható. Az ezt követően humán inzulinokkal végzett intenzív kezelés azonban csak szerény eredményre vezetett. Ennek oka elsősorban az volt, hogy bár a gyermek diétája - életkorának megfelelően - napi hat étkezést tartalmazott, napirendje és étkezési szokásai igen szertelenek voltak. A hatszori étkezés megtartását, de belső arányainak megváltoztatását követően analóg glargin-glulizin kombinációs kezelést alkalmaztak, a bázis-bolus arány jelentős növelésével. A kezelés bevált, a HbA1c a céltartományba került, anélkül, hogy - a rapid analóg elméleti hatása okán - a mellékétkezések előtt hypo-, utána pedig hyperglykaemiás periódusok váltakoztak volna. KÖVETKEZTETÉS - A remisszió ideje alatt előkevert humán inzulinnal akár évekig jó anyagcsere-egyensúly biztosítható, miközben napi (legalább) két szúrást megtakaríthatunk. Praepubertasban lévő, napi hatszori étkezést igénylő gyermekek esetében az analóg inzulinokkal (glulizin/glargin) folytatott intenzifikált inzulinkezelés rendszertelen életvitel esetén megpróbálható. Az emelt arányban adott glargin képes kompenzálni a minimálisra csökkentett mellékétkezések vércukoremelő hatását.

A magasvérnyomás-betegségben szenvedő betegek kezelése során általánosságban törekedni kell a 140/90 Hgmm-es célértékek elérésére, de ez gyakran nehéz feladat. A monoterápiával kezelt betegek legfeljebb 5-10%-a éri el a célértéket, és a betegek 15-20%- ánál három- vagy többkomponensű terápiára van szükség.