A tanulmány a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán futó orvosi antropológia tantárgy oktatásában szerzett tapasztalatokról számol be. Az orvosi antropológiát sokan a „Dr. Csont-féle” fizikai antropológiával azonosítják, holott e tudományterület a kulturális antropológia egyik, alkalmazott antropológiával foglalkozó ága. A gyakorlatok során a preklinikai éveiket töltő - tehát már nem laikus, még nem gyógyító - hallgatók többek között antropológiai terepmunkát, részt vevő megfigyelést végeznek az általuk választott egészségügyi intézményben: kórházi osztályon, családorvosi rendelőben vagy alternatív gyógyászati központban/rendelőben. A terepmunka célja a különböző gyógyító rendszerek, és az orvos-beteg viszony vizsgálata, értelmezése. Az utóbbi kilenc év alatt közel ötszáz terepmunka-beszámoló született, ezek alapján a tanulmány kísérletet tesz arra, hogy összegezve a tapasztalatokat, képet alkosson a hazai orvoslás pluralizmusáról, a különböző gyógyítási rendszerek használhatóságáról és esetleges hibáiról, és végső soron az orvosi antropológia tantárgy hatékonyságáról.

Ivan Petrovics Pavlov 1849. szeptember 14-én (az új időszámítás szerint: 26-án) a rjazanyi kormányzóság székhelyén, a Trubezs folyó közelében látta meg a napvilágot.

Az augusztus-szeptember hagyományosan nehéz időszak Magyarországon a szezonális allergiás betegek számára. Ilyenkor virágoznak a legerősebb allergének közé tartozó fűfélék, valamint a parlagfű és az üröm. A pollenallergia légúti tüneteket okoz, gyakrabban szénanáthát, ritkábban asthmát is.

A korszerű genetika álláspontja szerint a fogantatásunkkor, a szüleink 23-23 kromoszómájában lévő gének újszerű elrendeződésének köszönhetően alakul ki az a genetikai tervrajz, amely megszabja életünk lehetőségbirodalmának határait.

CÉLKITŰZÉS - A tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja az Európai Unió (EU) 27 tagállama és a 12 társult állama vonatkozásában a komplementer medicina (CAM) jelenlegi jogszabályi helyzetét. MÓDSZER - Kapcsolatot létesítettünk az összes részt vevő ország egészségügyi minisztériumával, oktatási intézményeivel, nemzetközi és helyi és regionális európai uniós CAM-társaságokkal és a CAMbrella EU-s projektben részt vevő tagországok képviselőivel. A szakirodalmi adatok gyűjtése a következőkön alapult: a helyi kormányzati szervek, tudományos, ismeretterjesztő internetes oldalak, egészségügyi minisztériumok, illetve uniós és magyar jogi dokumentumok alapján. EREDMÉNYEK - A 39 ország mindegyike egymástól eltérő jogszabályi háttérrel rendelkezik, ezen belül a CAM szabályozása is különböző. Tizenhét tagállam egészségügyi jogszabályai szabályozták a CAMtevékenységet, 11 speciális CAM-törvényt alkotott, és hat állam egészségügyi törvénye magában foglalja a CAM-mal kapcsolatos szakaszokat. Egyes országok csak a CAM tevékenységéhez sorolható néhány kezelési formát szabályoznak. A CAM körébe tartozó készítmények, szerek, gyógynövénytermékek hasonló engedélyezési előírások alá tartoznak mindenhol, a gyógykészítményekhez hasonlóan. Kivétel ez alól a hatékonysági vizsgálatok dokumentálási kötelezettsége. Az EU-s irányelvek, rendeletek és határozatok hatással lesznek azoknak a feltételeknek a kialakítására, amelyek befolyásolhatják a jövőben a CAM előírásai szerint történő gyógyításokat Európában. KÖVETKEZTETÉS - Rendkívüli sokszínűséget tapasztaltunk az egyes országokban a jogszabályok és a CAM gyakorlatát illetően, ugyanakkor nem láttunk különbségeket a CAM-hoz tartozó gyógynövénykészítmények, gyógyszerek szabályozásában. A betegeket, a szakembereket és a kutatókat is ez ösztönzi az európai országhatárok átlépésekor. A jelenlegi jogszabályi környezetben lehetségesnek tartunk egyfajta európai uniós jogharmonizációt: a kulturális hasonlósággal rendelkező régiók egyes államainak össze kellene hangolniuk a CAM-ot szabályozó jogszabályaikat. Ez valószínűleg hatással lenne a nem megfelelően indokolt, akár túl- vagy akár alulszabályozott gyakorlat kialakítására nemzeti szinteken is. Magyarországon jelenleg előkészítés alatt van a 40/1997. (III. 05.) Kormányrendelet és a 11/1997. (V. 28) NM. rendelet módosítása a Szakmai Kollégiumi Tagozat ajánlásai alapján. Ez a sok tekintetben már korszerűtlen magyar rendelet újragondolásra szorul, hiszen a 17 éves szakmai gyakorlat is megmutatta, melyek azok a tevékenységi körök, amelyeket érdemes megtartani, oktatni és alkalmazni az egészségügyi ellátórendszeren belül, és melyeket kell kihagyni.