Lege Artis Medicinae

A zsírszövet patofiziológiai jelentősége Intraabdominalis elhízás

PARAGH György, KÖBLING Tamás

2006. NOVEMBER 19.

Lege Artis Medicinae - 2006;16(11)

Az elhízás napjainkban a fejlett nyugati országokban a lakosság jelentős részét érinti. Az elhízáshoz társuló metabolikus változások eredményeként alakul ki a metabolikus szindróma tünetcsoportja, amely jelentős mértékben fokozza a cardiovascularis halálozás kockázatát. Az elhízás mértékének jellemzésére használt testtömegindex önmagában nem alkalmas a cardiovascularis rizikó és a metabolikus elváltozások jellemzésére, mert nem ad információt a testben felszaporodott zsír eloszlásáról. Számos tanulmány igazolta, hogy az abdominalis, visceralis vagy centrális típusú elhízás az, amely jelentős mértékben fokozza a cardiovascularis morbiditást és mortalitást. A visceralis zsírszövet funkciójában és az általa termelt adipocytokinek biológiai hatásában eltér a subcutan zsírszövet hatásaitól. A szabad zsírsavaknak az inzulinrezisztenciára és ezen keresztül más metabolikus paraméterekre gyakorolt hatásán kívül ismert az adipocyták által termelt adipokinek kedvező, atheroslcerosist gátló hatása. A mindennapi gyakorlatban a cardiovascularis rizikó becslésére a testtömegindexen kívül a visceralis obesitast jellemző haskörfogat mérésére is szükség van.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A kiégés jelensége a kutatási eredmények tükrében

KOVÁCS Mariann

Nemzetközi viszonylatban a segítő foglalkozású szakemberek kiégésének óriási szakirodalma van. Magyar nyelven különösen a legátfogóbb tanulmány ebben a témakörben Fekete Sándor pszichiáter tizenöt évvel ezelőtt született írása. Az elmúlt tizenöt évben az egészségpszichológiai, a magatartás-tudományi, az egészségszociológiai és az életminőség-vizsgálatok, valamint a munkastressz egészségkárosító hatása egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a tudományos és a közéletben. A tanulmány első részében a kiégés fogalom határainak tisztázása, kialakulása, folyamata, mérése, kezelésének fő irányai kerülnek bemutatásra, a második részben pedig a kiégéskutatás harminc évének történetét ismerteti a szerző, különös tekintettel a legújabb nemzetközi és hazai kutatásokra, a kutatási trendek változásaira.

Lege Artis Medicinae

Rossini kedélybetegsége

KÖVES Péter

Gioacchino Rossini életútja bizonyos szempontból rendkívül különös volt. 1792-ben született, és 1828- ig, utolsó operájának megírásáig negyven művet komponált, amelyek többsége szellemes sziporkázó vígopera. Felmerült a gondolat, hogy nem szenvedett- e bifázisos affektív kedélybetegségben.

Lege Artis Medicinae

Tudományos tallózó

Egyre több adat igazolja, hogy a szoláriumozás függőséget okoz. A rendszeresen szoláriumozók gyakran többször járnak szoláriumba, mint ahányszor az a barnaság fenntartásához szükséges. Feltételezés szerint az UVsugárzás indukálta endorfin mediálhatja a szoláriumozás közbeni ellazulást, és ez fiziológiás megerősítésként is hat.

Lege Artis Medicinae

Aszpart inzulin a diabetológiai gyakorlatban

JERMENDY György

Az aszpart inzulin (B28 Asp-inzulin) rekombináns DNS-technológiával előállított, gyors hatású inzulinanalóg, kémiai szerkezetének jellegzetessége, hogy az inzulin B-láncának 28. helyén szereplő prolint aszpartáttal cserélték ki. E változtatás folytán az inzulinmolekula önasszociációs készsége gyengül, a subcutan beadott aszpart inzulin gyorsan dimer és monomer formává disszociál, s ez utóbbi könnyen, rövid idő alatt felszívódik. Az aszpart inzulin hatása - a humán reguláris inzulinhoz viszonyítva - hamarabb kezdődik, az inzulincsúcs magasabb, a hatástartam rövidebb. Az aszpart inzulin hatáskinetikája összességében véve jobban közelíti az élettani, étkezést követő inzulinelválasztásét. Mindezekből adódóan az aszpart inzulin az étkezés utáni vércukorértéket kifejezettebben csökkenti. Az aszpart inzulint közvetlenül az étkezés megkezdése előtt kell beadni, azonban egyes megfigyelések szerint adható az étkezés befejezésekor is. E körülmény a betegek számára bizonyos könynyebbséget jelent az étkezési előírások időbeni betartása terén. Az aszpart inzulin egyaránt jól használható 1-es típusú és 2-es típusú cukorbetegek kezelésekor. Aszpart inzulin mellett (humán reguláris inzulinnal összehasonlítva) a HbA1c-érték szerény csökkenése és az éjszakai hypoglykaemiák ritkábbá válása remélhető. Az aszpart inzulin megbízhatóan alkalmazható inzulinpumpákban is. Terhesek kezelésére a közelmúltban engedélyezték, gyermekek és serdülők kezelésekor a várható előny és a rendelkezésre álló szerényebb tapasztalat mérlegelése után célszerű dönteni. Aszpart inzulin vonatkozásában (más inzulinanalógokhoz hasonlóan) nem állnak rendelkezésre hosszú távú, a diabetes szövődményeinek alakulását vizsgáló tanulmányok eredményei.

Lege Artis Medicinae

Cataflam Művészeti Szalon

A Novartis Hungária Kft. 2005 őszétől kezdve félévenként más és más művészeti ágban hirdeti meg a Cataflam Művészeti Szalon nevű pályázatot, amelyre orvosok nyújthatják be pályaműveiket a „fájdalom” témakörben. Az elbírálást öttagú szakmai zsűri végzi. A képzőművészeti fordulóra beküldött alkotások díjnyertesei közül mutat be néhányat válogatásunk. A 2006. szeptember közepétől december végéig tartó vándorkiállítás kórházakban és a Ráday, valamint a Scheffer Galériában tekinthető meg.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Metabolikus szindróma Klinikai kép, diagnózis, patomechanizmus

KÉKES Ede, CZURIGA István

A metabolikus szindróma számos elnevezést kapott az elmúlt két évtizedben. Diagnosztikus kritériumait legmegfelelőbben 2001-ben, az ATP III. ajánlásban fogalmazták meg, amelyet 2003-ban a European Society of Cardiology és a European Society of Hypertension egyaránt elfogadott. A diagnózis öt alapeleme az abdominalis obesitas, a magas vérnyomás, a kóros HDL-koleszterin- és trigliceridszint, valamint a kóros éhomi vércukor. A metabolikus szindróma előfordulása a fejlett országokban igen nagy, Magyarországon a hypertoniás populáció körülbelül egynegyedénél fennáll. A szindrómában szenvedő betegek között magas a cardiovascularis morbiditás és mortalitás, beleértve a hirtelen halált is. A mai elképzelések szerint a szindróma alapját a kóros zsírsejtekből kialakuló visceralis obesitas képezi, ez vezet a többi abnormitás, így az inzulinrezisztencia és a következményes hyperinsulinaemia megjelenéséhez. Az alacsony HDL-koleszterin-, a magas trigliceridszint és a kisméretű, erős denzitású LDL-koleszterin jellemzi a lipidabnormalitást. Ezek kialakulásában számos környezeti-életmódbeli (dohányzás, testsúlytöbblet, fizikai inaktivitás) és genetikai tényező (a lipoproteinlipáz, a hepaticus lipáz, a koleszterinészteráz-transzfer protein és a peroxiszómaproliferátor-aktivált receptorok genetikai zavara), valamint a szabadzsírsavmetabolizmus rendellenessége játszik szerepet. A fokozott szimpatikus aktivitás jelentős elem a metabolikus szindróma patogenezisében és a szövődmények kialakulásában. Az aktivitásnövekedésben a leptin, az inzulin, a szabad zsírsavak, a citokinek, továbbá az alvási apnoe játsszák a legfőbb szerepet. A szerzők a patogenezisben domináns egyéb tényezőket is elemzik, így az endotheldiszfunkciót, az endokrinkoncepciót és a hypothalamushypophysis- mellékvesekéreg tengelyt. Az inzulinrezisztencia legfontosabb celluláris oka feltehetően az inzulin által stimulált glükózfelvétel, illetve glikogénszintézis gátlása (szabad zsírsav által indított glükóztranszporter-gátlás) a vázizomzatban. Az inzulinrezisztencia folyamatosan átalakulhat 2-es típusú diabetes mellitusszá, ekkor azonban már hypoinsulinaemia áll fenn.

Lege Artis Medicinae

Tápláltsági állapot, sarcopenia felismerése és a prehabilitáció jelentősége daganatos betegek sebészeti kezelése kapcsán

CSIBA Borbála, NAGY Ákos, LUKOVICH Péter, BAROK Bianka

BEVEZETÉS – A mûtéti beavatkozások ki­menetelét a malnutríció jelentősen befolyásolja. Jelenleg a betegek rizikócsoportba sorolása a testtömegindexen (BMI) alapul, mûtéti előkészítésük pedig abban merül ki, hogy tápszereket kapnak. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK – Az osz­tá­lyunkon mûködő táplálási team az első kon­zílium alkalmával felmérte a tumoros be­tegek tápláltsági állapotát (BMI, MUST), sarcopeniáját (bőrredőmérés, kézszorító erő), illetve fittségi állapotát (6 perces járásteszt, sit to stand teszt). A rizikócsoportba tartozó betegeknek mûtét előtt tápszert és fizioterápiát javasoltunk. A preoperatív nyomonkövetésre online felületet hoztunk létre, majd közvetlenül a mûtét előtt újra felmértük betegeinket. EREDMÉNYEK – 135 beteget (76 férfi, 59 nő) operáltunk meg tumor miatt. Átlagéletkoruk 69,6 év. Átlag 8,7 kg-ot fogyott 33 beteg az első konzílium idejéig, a BMI-értékük 26,3-nek bizonyult, míg 21 betegünk átlag 7,8 kg-ot hízott az első vizsgálat előtti hat hónapban. A bal leszálló colonfél, a máj- és hasnyálmirigytumorok BMI-átlaga a túlsúlyos tartományba tartozott, míg a gyomor és jobb colonfél értékei a normáltartományba estek. Az online rendszerbe került betegek eredményei javultak a második felméréskor. KÖVETKEZTETÉS – Felmérésünk szerint a betegek nagy része túlsúlyos a BMI alapján, az antropometriai vizsgálatok szerint pedig sarcopeniás. Ezért a sebészeti betegek időben felismert és elkezdett preoperatív táplálásterápiája mellett elengedhetetlen az együttesen alkalmazott fizioterápia.

Magyar Orvos

Változások az elhízás diétás kezelésében - MOMOT-ajánlás

PADOS Gyula, SIMONYI Gábor, AUDIKOVSZKY Mária, BEDROS J. Róbert

Az emberiség jelentős része mintegy fél évszázada küszködik a túlsúllyal-elhízással. A 90-es években major rizikófaktornak deklarálták, a WHO pedig a tíz legsúlyosabb krónikus betegség közé sorolta. Az elhízás kezelése nem megoldott, gyakorisága nő.

Hypertonia és Nephrologia

Az időskorú veseelégtelenségben szenvedő betegek epidemiológiája és kezelésük aktuális kérdései Magyarországon

SZEGEDI János, KISS István

Az időskorúak száma, valamint az ezzel együtt járó időskori vesebetegség és veseelégtelenség jelentősége világszerte növekedett, a krónikus vesebetegség népbetegség lett. A népesség fogyásával párhuzamosan folytatódik a lakosság elöregedése. A férfiak magasabb halandósága miatt időskorban a nők aránya nagyobb. Előrejelzések szerint 2060-ra minden harmadik magyar lakos 65 éves vagy idősebb lesz. A születéskor várható élettartam férfiaknál 1990-2015 között 6,95 évvel (1990-ben 65,13 év, 2015-ben 72,08 év), nőknél 4,9 évvel (1995- ben 73,7 év, 2015-ben 78,6 év) növekedett Magyarországon. A krónikus vesebetegség a lakosság 10-14%-át érinti, az összes krónikus beteg 1%-a végstádiumú veseelégtelenségben szenved. 2015 végén 3,52 millió beteg részesült vesepótló kezelésben az egész világon (2,42 millió hemodialízis-, 329 000 peritonealisdialízis-programban volt kezelve, 704 000 transzplantált vesével élt). A krónikus veseelégtelenség rizikófaktorai között a kor, hypertonia, a diabetes mellitus és az obesitas kiemelkedő jelentőségű. Időskorban a vese anatómiája, funkciója is megváltozik, lehetőséget teremtve a ve - seelégtelenség kialakulására. Világszerte emelkedik az idős, dializált vesebetegek száma, ebben szerepet játszik az, hogy emelkedik a várható élettartam, javul az életkilátás, az idős betegek megélik a veseelégtelenség állapotát. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy nő a vesebetegség, veseelégtelenség okaként szereplő hypertoniás, diabeteses időskori betegek száma. A nemzetközi adatok szerint az incidens ESRD-s betegek között a 65-74 év közötti betegek száma 68-2784 között volt, a 75 éven felüliek száma pedig 142-1660 volt 1 millió lakosra számítva. Magyarországon a 65-74 év közöttiek száma 778, a 75 éven felülieké 677 beteg volt egymillió lakosra számítva. 2015-ben a 65 év felettiek aránya a dializált incidens betegek között 58,9% a prevalens betegek között 50,3% volt. A 75 év felettiek aránya az incidens betegek között 28,2%, a prevalens betegek között 22,6% volt. A dialízisprogramban kezelt betegek között az időskorúak aránya régión ként is különbözött. Az időskorban megkezdett dialíziskezelés speciális ismereteket és teammunkát igényel, hasonlóképpen a kezelés elutasítása kérdéséhez. E teammunka fejlesztése a megfelelő szakemberek (orvosok, ápolók), a társszakmák képviselőivel együtt képezik az alapját a megfelelő klinikai gyakorlatnak.