Lege Artis Medicinae

A szervadományozással kapcsolatos lakossági vélemények Magyarországon

SZÁNTÓ Zsuzsa, SUSÁNSZKY Éva, TÜTTŐ Gabriella

2004. SZEPTEMBER 18.

Lege Artis Medicinae - 2004;14(08-09)

BEVEZETÉS - Jelen írásunk témája a szervátültetéssel kapcsolatos lakossági vélemények vizsgálata, ami részét képezi a biotechnológia és az orvostudomány új vívmányainak lakossági fogadtatására irányuló, nemzetközi együttműködés keretében folyó kutatásnak. MÓDSZEREK - A tanulmány alapja egy 2003 nyarán készült országos reprezentatív felmérés. A minta (n=1000 fő) kor, nem és településtípus szerint reprezentálja a felnőtt magyar népességet. A háttérváltozók (kor, nem, iskolai végzettség, családi állapot, település típusa, egészségi állapot, vallásosság) alapján vizsgáltuk, hogy van-e valamilyen jellegzetes eltérés a szervadományozással kapcsolatos attitűdökben. A donációs hajlandóság eltéréseinek magyarázatára a binomiális logisztikus regresszió módszerét alkalmaztuk, amely a függő változó és a magyarázó változók közötti lineáris kapcsolat erősségét és irányát méri. Esélyhányadossal fejeztük ki, hogy a vizsgált csoportban az adományozás esélye hányszor nagyobb vagy kisebb egy kijelölt referenciacsoporthoz képest. EREDMÉNYEK - A transzplantációval kapcsolatos tájékozottság tekintetében a kérdezettek nem, kor és iskolai végzettség szerint különböztek. A cadaverszervek felhasználásával kapcsolatos jogi szabályozással a lakosság nagy része nincs tisztában, de felvilágosítás után a kérdezettek döntő többsége egyetértett a jogszabály rendelkezésével. A halál utáni szervadományozási hajlandóság esélyét a kor, az iskolai végzettség, a családi állapot és az egészségi állapot önbecslése, az élő szervadományozást az életkor, a település típusa és az altruizmus mértéke befolyásolta szignifikáns mértékben. KÖVETKEZTETÉS - Nem látszanak megalapozottnak azok az aggodalmak, amelyek szerint a lakossági ismeretek gyarapodása az alkalmas donorok számának csökkenéséhez vezet.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Fix gyógyszer-kombinációk alkalmazása a hypertonia kezelésében

BARNA István

A cardiovascularis morbiditás és mortalitás kockázatának csökkentéséhez a kitűzött célvérnyomást minden esetben a célszervkárosodások és társbetegségek figyelembevételével kell elérni. A tényeken alapuló orvostudomány eredményeinek ismeretében a nemzetközi és a magyar társaságok ajánlásában is elfogadták a fix gyógyszer- kombinációk alkalmazását. A 24 órás hatású, fix gyógyszer-kombinációkat naponta egyszer kell adagolni, ez a betegek együttműködése szempontjából kedvező. A fix kombináció előnye, hogy a kezelés hatékonyabb, az adott gyógyszerekből kisebb dózist kell alkalmazni, és ezáltal kevesebb a mellékhatás. Végül, de nem utolsósorban a fix kombinációkhoz általában alacsonyabb áron juthatnak a betegek, mint külön-külön a két szerhez. A fix gyógyszer-kombinációkat minden esetben a beteg compliance-ának és betegségének gondos mérlegelését követően alkalmazzuk a mindennapi orvosi gyakorlatban.

Lege Artis Medicinae

A krónikus obstruktív légúti betegség diagnosztikája és kezelése A 2003. novemberi konszenzuskonferencia ajánlása

BÖSZÖRMÉNYI Nagy György

Az alábbi irányelvek fõként a terápiás szempontok tekintetében térnek el lényegesen a Tüdõgyógyászati Szakmai Kollégium 2000-ben megjelent ajánlásaitól. A krónikus obstruktív légúti betegség (chronic obstructive pulmonary disease - COPD) egyszerű diagnosztikájával kapcsolatban érdemes megismételni, hogy noha a betegség gyanúja a klinikai tünetek (krónikus, produktív köhögés, dyspnoe) alapján merül fel, de az obstruktív, csak részben reverzíbilis légzészavart az inhalált hörgtágító után mért spirogram (FEV1/FVC<0,7) igazolja.

Lege Artis Medicinae

A Magyar Resuscitatiós Társaság 2003. évi felnőtt alapszintű újraélesztési ajánlása

TÓTH Zoltán, DIÓSZEGHY Csaba, GŐBL Gábor, HORNYÁK István, HAUSER Balázs

Az összeállítás alapja a European Resuscitation Council (továbbiakban: ERC) aktuális, 2001- ben publikált alapszintű újraélesztési (továbbiakban: BLS) ajánlása; elkészítésénél azonban áttekintettük a kérdéssel foglalkozó vezetõ nemzeti társaságok jó ideje konszenzusra törekvõ irányelveinek fejlõdéstörténetét 1992 óta, valamint a hazai szemlélet változását. Az anyagot készítõ munkacsoport törekedett arra, hogy az ajánlás tartalma bizonyítékokon, vagy legalább a szakma legjobb meggyõzõdésén alapuljon, legyen rövid, tömör, jól tanulható és tanítható.

Lege Artis Medicinae

HPS - Stroke (Heart Protection Study - Stroke)

MATOS Lajos

Kezelés: Simvastatin napi 40 mg adagban. Kísérõ kezelés: A betegek 77%-a acetilszalicilsavat, 11%-a per os alvadásgátlót szedett. Kezelt személyek: Cerebrovascularis betegségben szenvedõ, 40-80 éves betegek, akiknél legalább 3,5 mmol/l, nem éhgyomri szérumösszkoleszterinszintet mértek. A vizsgálatba került betegek anamnézisében átmeneti ischaemiás roham (TIA), carotisendarterectomia, ballonos értágítás, nem vérzéses eredetű, bénulást nem okozó szélütés szerepelt, illetve koszorúér- vagy más, okkluzív érbetegség, cukorbetegség, illetve 65 évesnél idõsebb férfiak esetében kezelt hypertonia fordult elõ.

Lege Artis Medicinae

A serdülőkori vérnyomást befolyásoló tényezők Debrecen Hypertension Study

PÁLL Dénes, KATONA Éva, ZRÍNYI Miklós, ZATIK János, PARAGH György, FÜLESDI Béla

BEVEZETÉS - A vizsgálat célja az volt, hogy epidemiológiai adatokat nyerjünk a serdülőkorú fiatalok vérnyomását befolyásoló családi, alkati és életmódtól függő tényezőkről. MÓDSZEREK - A vizsgálatban 10 194 középiskolás tanuló vett részt (5163 fiú és 5031 lány), átlagéletkoruk 16,55±0,99 év volt. A vérnyomásmérést tízperces lazítás előzte meg. A jobb felkaron 5-5 perc különbséggel három mérést végeztünk, validált, automata, digitális Omron M4 készülékekkel. EREDMÉNYEK - A fiúk vérnyomása szignifikánsan meghaladta a lányokét (122,51±13,47/ 69,58±8,92 Hgmm vs. 111,24±12,5/67,41± 8,92 Hgmm) (p<0001). Pozitív korrelációt észleltünk a testtömeg és a vérnyomás (rsziszt= 0,42, rdiaszt=0,286; p<0,001), továbbá a testmagasság és a vérnyomás (rsziszt=0,326, rdiaszt=0,145; p<0,001) között. Nem találtunk összefüggést az életkor és a vérnyomás között. A hypertoniás apák gyermekeinek vérnyomása szignifikánsan magasabb volt (p<0,001), míg az anya magasvérnyomás- betegsége esetén csak a diasztolés vérnyomás különbözött. Az alacsony születési súlyú fiataloknak (<2500 gramm) magasabb volt a szisztolés vérnyomásuk (p<0,002), ellenben diasztolés értékük nem különbözött a normális születési súlyú fiatalokétól. A dohányzás, az alkohol- és a sófogyasztás, a stresszel járó életvitel, valamint a sportolás az általunk vizsgált populációban nem befolyásolta a vérnyomást. KÖVETKEZTETÉSEK - Szignifikáns, pozitív öszszefüggést észleltünk a vérnyomás és a testtömeg, illetve a testmagasság között; a korreláció a szisztolés vérnyomás esetén volt szorosabb. A fiúk vérnyomása jelentősen meghaladta a lányokét. Magasabb tenzióértékeket észleltünk azoknál a fiataloknál, akiknek családi anamnézise pozitív volt, illetve akik kis testsúllyal születtek.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzôi a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az elôrehaladott Parkinson-kórban szen­vedô betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmû konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az elôrehaladott stádiumban levô Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelôen körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsôdleges célja a részt vevô mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint elôrehaladott Parkinson-kórban szenvedô betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedô vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyûjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminôséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminôségi Kérdôívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór elôrehaladott/nem elôrehaladott stádiumba történô besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedô beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt elôreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az elôrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentôsebb károsodást mutattak, mint a nem elôrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték elôrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminôséggel, mint a nem elôrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Ideggyógyászati Szemle

Családtervezés sclerosis multiplexben: fogantatás, terhesség, szoptatás

RÓZSA Csilla

A sclerosis multiplex leggyakrabban fogamzó­képes korú nôket érint, így a családtervezés kiemelkedôen fontos kérdés ebben a betegségben. Napjainkra egyértelmûen bebizonyosodott, hogy a terhesség nem rontja a relapszáló-remittáló sclerosis multiplex hosszú távú prognózisát, ennek ellenére sok beteg még manapság is bizonytalan a gyermekvállalást illetôen. A kérdést bonyolítja, hogy az egyre növekvô számú beteg­ségmódosító terápia terhességre gyakorolt hatásával nin­csenek eléggé tisztában a betegek, és sokszor az orvosok sem. Még kevésbé tisztázottak és ismertek a szoptatással kapcsolatos kérdések. A betegek ezekrôl a témákról elsôsorban gondozó neurológusukkal konzultálnak. A neu­ro­ló­gus feladata a fogamzásgátlással, terhességgel, asszisz­tált reprodukcióval, szüléssel, szoptatással, betegségmódosító kezelésekkel járó kockázatokat és elônyöket reá­lisan értékelni, a beteget ezekrôl tájékoztatni, majd a b­e­teggel közösen a családtervezési tervekkel összhangban a megfelelô betegségmódosító gyógyszert megválasztani. A jelen közlemény célja a klinikusok eligazodását segíteni ezekben a kérdésekben.A releváns szakirodalom áttekintése alapján, a nemzetközi irányelvekkel összhangban a közleményben áttekintjük a fogantatás, terhesség és szoptatás témakörét, különös tekintettel a törzskönyvezett betegségmódosító terápiák terhesség és szoptatás alatti alkalmazhatóságára.

Ideggyógyászati Szemle

Mentalizációs deficit neurológiai betegségekben: összefoglaló közlemény

HEROLD Róbert, VARGA Eszter, MIKE Andrea, TÉNYI Tamás, SIMON Mária, HAJNAL András, FEKETE Sándor, ILLÉS Zsolt

Bevezetés – A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk másoknak mentális állapotokat (intenciókat, vágyakat, gondolatokat, érzelmeket) tulajdonítani, és ez alapján viselkedésüket megjósolni. Ez a készség alapvetően meghatározza a szociális világban történő részvételünket, és fontos szerepet játszik a szociális integrációban, adaptációban. A központi idegrendszert érintő betegségek jelentős hányada érinti azokat az agyi struktúrákat vagy transzmitterrendszereket, melyek szerepet játszanak a mentalizációs folyamatokban. Ezek alapján valószínûsíthető, hogy egyes neurológiai betegségek mentalizációs deficittel társulnak, és ez a deficit hatással van e betegségek kimenetelére. A jelen közlemény célja a neurológiai betegségekkel kapcsolatos mentalizációs kutatások áttekintése. Módszer – Internetes adatbázis-keresés történt a témában megjelent közlemények azonosítására. Eredmény – A keresési követelményeknek 62 angol nyelvû közlemény felelt meg, melyek számos neurológiai megbetegedés esetén mentalizációs zavarról számoltak be (például epilepszia, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, dementiák, traumás agysérülés). Megbeszélés – Az eredmények alapján kimondható, hogy számos neurológiai megbetegedés mentalizációs deficittel társul. Ez a deficit sokszor már a megbetegedések korai időszakában jelen van, és prognosztikai jelentőséggel bír, ami a korai felismerés és az adekvát rehabilitációs kezelések fontosságára hívja fel a figyelmet.

Hypertonia és Nephrologia

Covid-19 és a vese

PATÓ Éva, DEÁK György

A Covid-19-pandémia a kínai Wuhanból indult 2019 decemberében. A fertôzés nemcsak a tüdôt, hanem más szerveket, így a vesét is megbetegíti. A Covid-19-fertôzés és a vese kapcsolata kétirányú. Egyfelôl a Covid-19-fertôzés az esetek felében-háromnegyedében vesekárosodást okozhat, amelynek következményei proteinuria, haematuria és akut veseelégtelenség lehetnek. Az akut veseelégtelenség etiológiája multifaktoriális. Kiemelt szerepe van a vírus által okozott direkt proximális tubulussejt-károsodásnak, a szepszis által okozott hemodinamikai zavarnak, a citokinviharnak és a hypercoagulabilitásnak. A vírus a proximális tubulusok, illetve podocyták ACE-2-receptorához kötôdve hatol be a sejtbe, majd a vírus a lysosomákban szaporodik, és károsítja a sejteket. A szövettani képet az akut tubularis necrosis és az akut interstitialis nephritis jellemzi. Kritikus állapotú betegekben az akut veseelégtelenség a mortalitás meghatározó prediktora. Másfelôl a krónikus vesebetegek, külö nö sen a vesetranszplantált vagy dialíziske zelésben részesülôk esetében, gyengült im munvédekezésük következtében, je lentôsen fokozott mind a megfertôzôdés, mind a mortalitás rizikója. Hemo dia lizáltak ese té ben a kis csoportos mentôszállítás és a közös térben történô kezelés miatt a fertôzés futótûzként terjedhet. Vesepótló kezelésben részesülô, Covid-19-fertôzött betegek mortalitási rátája 20-35%-os. Elengedhetetlenek a preventív, korlátozó intézkedések és a fertô zöt tek (kohorsz) izolációja a tömeges in fekció elkerülése érdekében. Magyarországon min den fertôzött dializált vagy transzplantált beteget fel kell venni a kijelölt járványosztályra.

Ideggyógyászati Szemle

A sclerosis multiplex néhány aktuális kérdése: a szekunder progresszív forma

VÉCSEI László

A sclerosis multiplexben szenvedő betegek klinikai statusának hosszú távú romlása sok esetben független a relapsusoktól és az MRI-n igazolt új laesióktól. A szekunder prog­resszív sclerosis multiplex esetén az állapotrosszabbodás - megközelítően hat hónapos intervallum alatt - függetlenül halad előre a relapsus(ok)tól. Ugyanakkor a korai gyulladásos aktivitás és a gerincvelő-laesio mértéke hosszú időre előre jelzi a relapsussal kezdődő kórforma lefolyását. A PET-vizsgálatokkal igazolt „rejtett gyulladás” követése pedig sok segítséget nyújthat a betegség progressziójának követéséhez. Ezért a PET-képalkotás reménykeltő eljárássá válhat a jövőben a relapszáló-remittáló sclerosis multiplexből a szekunder progresszív sclerosis multiplexbe történő átmenet monitorozásakor. A legkülönbözőbb neurológiai betegségeknél - beleértve a sclerosis multiplext is - a „neuroaxonalis károsodás” az alapja a permanens rokkantság létrejöttének. Ezzel összefüggően a neurofilamentum-protein agyfolyadékban és vérben mért koncentrációja megemelkedik az idegrendszert ért laesiók esetén. Beigazolódott, hogy a magasabb neurofilamentum-szintet mutató betegek - függetlenül a klinikai és MRI-paramé­te­rektől - 2 és 5 év múltán lényegesen komolyabb agyi és gerincvelői károsodást szenvednek. A kinurenin-anyagcsere metabolikus termékeinek változásai pedig korrelálnak e betegség kezdeti-középsúlyos eseteiből a progresszív állapotba történő átmenettel. Remélhetőleg a kinureninek szérumból történő analízise a jövőben a kórkép egyik molekuláris biomarkere lehet. A szabad gyökök keletkezése a sclerosis multiplex progressziójának fontos faktora. Korábbi vizsgálataink során növekedett szabad­gyök-kelet­kezést igazoltunk és ezzel párhuzamosan a redu­káló komponensek koncentrációja is jelentősen megváltozott. Fontos előrelépés volt, hogy az EXPAND klinikai vizsgálat eredményeinek, valamint a sclerosis multiplex patomechanizmusával kapcsolatos újabb adatoknak az ismeretében a US Food and Drug Administration a közelmúltban engedélyezte a siponimod alkalmazását a sclerosis multiplex relapsus-remisszióval járó kórformáiban (aktivitással járó szekunder progresszív és relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben, valamint a klinikailag izolált szindrómában).