Gondolat

„Gyakran egyetlen információval is tovább lehet lendíteni valakit a kritikus helyzeten” – Interjú Gazsi Adrienn ügyvéddel a fogyatékossággal élő embereknek nyújtott jogsegélyről

2022. MÁRCIUS 16.

Hogyan tud a jog úgy működni, hogy mindenkinek javára legyen? Hogyan lehet minél több ember számára elérhetővé tenni a jogi tudnivalókat és képviseletet? A budapesti székhelyű PILnet Alapítvány ebben a szellemben kutat, oktat és segíti Magyarország és a régió civil szervezeteit azáltal, hogy széles körben elérhetővé teszi az ingyenes jogi támogatást. A pro bono tevékenység népszerűsítése érdekében a PILnet a Magyar Ügyvédi Kamarával közösen minden évben átadja „Az Ügyvédek a Közjóért – Magyar Pro Bono Díjat” is. Gazsi Adrienn ügyvéddel beszélgettünk a társadalmi elkötelezettségéről annak kapcsán, hogy 2020-ra visszamenőleg ő kapta meg az Év Pro Bono Ügyvédje Díjat.

A PILnet és a Magyar Ügyvédi Kamara több mint tíz éve, 2011-ben alapította a Magyar Pro Bono Díjat. Mennyire terjedt el mára a pro bono munka Magyarországon a jogászok, ügyvédek körében?
Gazsi Adrienn: A pro bono tevékenység meghatározott társadalmi ügyek iránti elköteleződést jelent, és egyre több ilyen kezdeményezés létezik hazánkban is. A Budapesti Ügyvédi Kamara is minden évben meghirdet az Ügyvédek Napja körül egy pro bono lehetőséget („Ügyvédek a közjóért”), ahol ügyvédek nyújtanak jogi segítséget mindenkinek, aki bejelentkezik. Ezeken az alkalmakon én is részt szoktam venni. Nagyon sok civil szervezet is működtet jogsegély-szolgáltatást, általában ügyvédek bevonásával: a fogyatékosságok terén az olyan nagy érdekvédő szervezetek, mint a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége, az Autisták Országos Szövetsége vagy az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Szövetsége, a Motiváció Alapítvány vagy a gyerekvédelem területén a Hintalovon Alapítvány… De az áldozatvédelem területén is találunk számos olyan civil szervezetet, amelyek támaszkodnak az ügy iránt elkötelezett ügyvédek, jogászok munkájára. Ebben nagyobb szerepe van a segítségnyújtásnak, mint a profitnak: itt az elköteleződés számít.

Ön milyen területen köteleződött el?
Hosszú évek óta vezetem a KézenFogva Alapítvány jogsegély-szolgáltatását, amely értelmi fogyatékos, halmozottan fogyatékos, autista, megváltozott munkaképességű embereknek és családjuknak, illetve a velük hivatásszerűen foglalkozó szakembereknek nyújt jogi segítséget. Ez a tevékenységem volt a Pro Bono Díjra való jelölésemnek az egyik alapja. A PILnettel pedig úgy kerültem kapcsolatba, hogy a pandémia alatt ingyenes online konzultációs lehetőséget indítottak civilek számára, és erre ügyvédként én is bejelentkeztem. Így végül a szervezet ezt és az egyéb területen végzett munkáimat együttesen figyelembe véve jelölt engem a díjra.

A társadalmi elkötelezettség a kezdetektől jellemző volt az Ön jogászi pályájára, ha jól tudom. Így van?
Már az egyetemi éveim alatt csatlakoztam az ELTE Jogklinika programhoz, amely civiljogi, büntetőjogi területen egyaránt tevékenykedett. Később sokat dolgoztam gyermekjogi területen is, de végül a fogyatékosság területe lett az, amit a szakterületemnek tekintek, illetve a civil szervezetek joga.

Mennyire hiánypótló Magyarországon a pro bono jogászi tevékenység a fogyatékossággal élő emberek számára?
A pro bono a definíció szerint nemcsak ingyenes tevékenységet jelent, hanem könnyebben hozzáférhető, csökkentett árú szolgáltatást is. Nyilván akik a KézenFogva Alapítványhoz fordulnak, azok számára térítésmentes a fogyatékosság területén a tanácsadás, mert az Alapítvány fenntartja a jogsegély-szolgáltatását, de ott is megvannak a keretek: egy ügyfélre fél óra jut, és csak tanácsadás lehetséges, peres képviselet például nem, mivel jelenleg egyedül viszem a jogsegély-szolgáltatást. Ettől függetlenül mégis van rá példa, hogy a Kuratórium döntése alapján bizonyos precedensértékű peres ügyeket elvállalunk.
A fogyatékossággal kapcsolatos ügyek területén nem feltétlenül a pénzhiány miatt hiánypótló a jogsegély-szolgáltatás, hanem az információhiány miatt. Csak kevés ügyvéd, jogász foglalkozik itthon a fogyatékos emberek életét érintő kérdésekkel. A fogyatékosság kapcsán egy adott jogi helyzetben a polgárjogi, közigazgatási, egészségügyi, munkaügyi jogszabályok sok esetben speciális rendelkezéseket tartalmaznak, ezek ismerete tapasztalatot igényel. Ilyennek tekinthetők például a gondokság alatt álló személyek jognyilatkozataira, a támogatott döntéshozatalra vonatkozó rendelkezések, az írásra testi, érzékszervi fogyatékosságuk miatt nem képes személyek nyilatkozattételére vonatkozó speciális szabályok, a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések, a sajátos nevelést igénylő gyermekek oktatására vonatkozó köznevelési szabályok. Ezen speciális rendelkezések között való eligazodás kihívás elé állítják még az ügyvédeket, jogászokat is, mert a bonyolultabb részletszabályok különleges ismeretet igényelnek. Ebben tud segíteni a jogsegély-szolgálat, mivel mi ezeken a területeken elmélyültebb ismeretekkel rendelkezünk.

Van lehetőségük a jogi szakmán belül terjeszteni ezeket az ismereteket?
Igen, igyekszünk. Az Alapítványnál ez forrásfüggő: régebben jogászteam működött, most viszont nincs olyan forrás, amely ezt a kiterjedt hálózatot biztosítaná. Korábban voltak olyan nagy projektek, amelyeknek keretében esetjogi füzetet készített az Alapítvány. Ilyen esetjogi gyűjteményt legutóbb 2014-ben adtunk ki. Viszont a jogsegély-szolgáltatás tapasztalatai alapján két éve összeállítottunk egy friss kiadványt, a címe: Különleges életek– Életúttal kapcsolatos kérdések és válaszok fogyatékos gyereket nevelő családok számára. Gyakran ismételt kérdésekre adunk választ benne, úgy, hogy az egész életutat végigkísérjük, nemcsak jogi, hanem szociális, gyógypedagógiai szempontból. Ez a kiadvány elérhető az Alapítvány honlapján. 2020-ban készítettük, és 2021-ben frissítettük a jogszabályok változása miatt, hogy hatályos, aktuális maradjon.
Emellett országszerte tartok előadásokat. Többnyire olyan témákra kérnek fel, mint a fogyatékos embereket és családtagjaikat megillető pénzbeli vagy természetbeni ellátások, a szociális ellátások, a gondnokság, a támogatott döntéshozatal jogintézménye, a foglalkoztatás kérdései, illetve a fogyatékossággal élő emberek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglaltak magyarországi érvényesülése. Az Alapítvány be szokott vonni engem az olyan képzéseibe is, ahol jogi jellegű tartalom megosztása szükséges. Publikálni is szoktam időről időre ezekben a témákban.

Mi mindent kell tudnia jogi szempontból egy fogyatékos gyermeket nevelő családnak? Egy érintett családnak az átlagosnál több életterületen kell kihívásokkal megküzdenie, és ezt csak nehezíti az ügyintézés útvesztője, gondolom…
Ha megszületik egy egészséges kisgyerek, akkor beíratják óvodába, iskolába, kap egy személyi igazolványt, diákigazolványt, igénybe vesznek családi kedvezményeket – körülbelül ennyi a hivatalos intéznivaló 18 éves koráig. Míg ha megszületik egy fogyatékos kisgyerek, főleg ha már születéskor nyilvánvaló a fogyatékossága, vagy ha bölcsődés, óvodás korában derül ki az elmaradása, akkor a család küzdelme először is a megfelelő szakorvosi véleményért zajlik, hogy az a legalaposabb, legpontosabb diagnózist tartalmazza.
Vannak olyan fogyatékosságok, amelyek esetében már maga a diagnosztikai eljárás is hosszú időt vesz igénybe, ilyennek tekinthető például az autizmus diagnózis felállítása. Ezek a tartós betegséget, fogyatékosság fennállását igazoló szakorvosi vélemények alapozzák meg azt, hogy milyen pénzbeli juttatásokra lehet jogosult a család. A juttatások a diagnózis megfelelő igazolásán túl külön eljáráshoz és általában külön szakhatósági véleményhez, állásfoglalásokhoz vannak kötve. Majd az iskolában, a sajátos nevelési igény kapcsán szintén egy speciális szakértői bizottságnak, pszichiáterből és egyéb szakértőkből álló teamnek kell megállapítania, hogy fennáll a sajátos nevelési igény. Később ezt újra és újra felülvizsgálják.
Már ez is mutatja, hogy gyerekkorban hány vizsgálaton, felülvizsgálaton, bizottságon kell egy családnak keresztülmennie. Aki erre nem lát rá, az nem tudja, hogy milyen nehéz egy családnak már önmagában az, hogy hozzájusson a megfelelő diagnózishoz, pénzbeli ellátáshoz, oktatási lehetőséghez.

Gondolom, a jogsegélyszolgálat ügyfeleivel beszélgetve Ön sokszor nemcsak a jogi kérdésekkel szembesül, hanem azzal is, hogy másféle segítségre is szükség lenne. Mit tud ilyenkor tenni?
Amikor felveszek egy esetet, komplex élethelyzetbe látok bele, sokszor traumákkal nehezítve. Mindig igyekszem tájékoztatni az ügyfelet, hogy átérzem az élethelyzetét, de ügyvédként az életének csak a jogi vonatkozásaival tudok foglalkozni. De mivel nagy a beágyazódásom, és vannak ismereteim az egyes támogató szolgáltatásokról, az esetfelvételkor azt is el tudom mondani az ügyfélnek, hogy egy-egy elakadás esetén hova forduljon, milyen nem jogi segítséget tud igénybe venni. Például családterápiás szolgáltatást.
Mondok egy példát: a közelmúltban hívott egy egyedülálló édesanya, akinek az autista gyereke még nem nagykorú, 16-17 éves. Sajnos komoly dührohamai vannak, és fizikailag jóval erősebb, mint az anyja, ezért mindenki azt tanácsolja neki, hogy helyezze el a gyermeket egy olyan intézményben, ahol megkapja a megfelelő támogatást, a konfliktuskezelésben, a dühkitörések kezelésében is. Ez az édesanya traumában hívott fel engem. Sírt, hogy le kellene mondania az egyetlen gyermekéről… Nagyon nehéz döntés előtt állt. Biztattam, hogy az alapítványnak van családterápiás szolgáltatása, lehet konzultálni gyógypedagógus, pszichológus szakemberekkel.
Az ilyen esetek sokszor engem is megviselnek, hiszen a jogi dolgok száraz tények. Ügyvédként azt tudtam mondani ennek az édesanyának, hogy valóban, ha lemond a gyermekéről, akkor a fiú állami gondoskodásba kerül, és az állam intézi az intézményi elhelyezést. Ha viszont nem mond le a gyermekéről, akkor ő választhat intézményt, de adott esetben térítési díj fizetését vállalnia kell.

Általában hosszú ideig kapcsolatban van az ügyfeleivel, hosszabb ideig kíséri az életüket?
Nem, többnyire eseti ügyekről van szó, adott kérdés megválaszolásáról, írásbeli vagy szóbeli konzultációról. Ha viszont egy eljárást kísérünk végig, az több ideig tart. A médiában is megjelent az az esetünk egy kisfiúval kapcsolatban, aki óvodás korában nem kapta meg a megfelelő fejlesztéseket. A fiú 16 éves volt, mire lezárult a per: végigvittük, hogy a fejlesztések elmaradása okán sérelemdíj illesse meg. Tehát van olyan, hogy az ügy típusa miatt évekig kapcsolatban vagyunk a családdal.
De van olyan is, hogy felkapom a fejem egy ismerős névre, és konstatálom, hogy az édesanya még a gyermek óvodás korában keresett meg amiatt, hogy az óvoda nem veszi fel a gyereket, mert még pelenkás, és az édesanya ebben kérte a jogi állásfoglalásomat… Most pedig ugyanez az édesanya keres a középiskolás gyermeke érettségi és egyes tantárgyak alóli mentesítése kapcsán. Vagy pont múlt héten futottam össze egy szülőpárral. Még általános iskolás volt a kisfiuk, amikor diszkriminációs ügye volt az Egyenlő Bánásmód Hatósága előtt. Most a szülei megállítottak az utcán, és elmesélték, hogy a fiú már egyetemre jár. Tehát igen, időnként van visszacsatolás, akadnak visszatérő ügyfelek is, illetve az Alapítványnak vannak állandó ügyfelei is.

Említette a precedensértékű ügyeket. Egy-egy ilyen ügynek van hatása a hasonló esetek kezelésére?
Igen, van hatása a gyakorlatra. Például amikor az említett kisfiú, akinek elmaradt a fejlesztése, kártérítést kapott egyezségkötés révén, akkor utána nemcsak szülők, hanem ügyvéd kollégák is megkerestek hasonló ügyekkel, például a jogi érvelés részleteit szerették volna megismerni. Gyakori az is, hogy a praxis során észlelem, hogy egy jogszabály módosításra szorulna, mivel hátrányos az érintettek számára. Ilyenkor ezt jelezzük, akár az Alapvető Jogok Biztosának, akár a szakminisztériumnak készítünk jogszabály-módosítási javaslatot, indoklással.

Egyetemista kora óta mozog ezen a területen, gyerekek cseperedtek fel a praxisában, azaz hosszabb időtartamra van rálátása. Mennyiben változott meg időközben a jogi környezet, illetve az emberek jogi tudatossága?
Nehéz belemenni az értékelésbe, annyira komplex kérdés ez. Magyarország az elsők között ratifikálta a fogyatékos emberek jogairól szóló ENSZ-egyezményt 2007-ben. Aki követi ezt a témát, láthatja, hogy a végrehajtását ellenőrző bizottság bizonyos területeken elmaradást tapasztalt az egyezmény megvalósulásában. Szerintem akár a gondnokság kérdésköre, akár a pénzbeli ellátások tíz év múlva is jogi kérdések lesznek – nem látom, hogy úgy változna a világ, hogy fogyatékos gyerekeket nevelő szülőknek vagy fogyatékos embereknek nem lesz szükségük jogi tanácsadásra. Még ma is nagyon gyakori, hogy valaki úgy jön el a jogsegélyünkhöz, hogy „én ezt nem tudtam”, „nekem ezt senki sem mondta”. Ezért tartom fontosnak a szülők számára tartott workshopokat, képzéseket.
Én is elmondom mindig, hogy hiába 5-6 éves csak a gyerek, már ekkor foglalkozni kell az életúttervezéssel, nem csak akkor, amikor nagykorú lesz. Ugyanis számos dolog eldőlhet a nagykorúvá válásáig. Például lehet fejleszteni a döntéshozatali képességet, és akkor elkerülhető a gondnokság alá helyezés. Vagy – ha az érintett is szeretne támogatott lakhatásba beköltözni – jól fel lehet készülni az olyan szociális intézményi elhelyezésre, ahol nem elszigetelő, nagy létszámú intézményi formáról van szó. Vagy például vannak olyan pénzbeli ellátások, amelyeket csak a tanulmányok megszűnése után közvetlenül lehet igényelni, mert az érintett később csak úgy kaphatja meg az ellátást, ha biztosítási időt igazol.
Az ilyen információk nagyon fontosak minden szülőnek, és az érdekvédő szervezetek igyekeznek is tájékoztatni őket, csak nem minden szülőt érnek el. Vidéken még nagyobb az információhiány. Ebből a szempontból a Covid-helyzet hozott pozitívumot is, az online előadások, workshopok elterjedésével. Most már azt tapasztalom, hogy egy tájékoztató napon az ország minden tájáról részt vesznek szülők, és egyre többen használják magabiztosan az online lehetőségeket.

Egészségügyi szakembereknek is adnak tájékoztatást a fogyatékos embereket érintő kérdésekről?
Számos kapcsolódás van, igen. Kezdve a szakorvosi vélemények megszületésével… Mi is követjük az aktuális diagnosztikai irányelveket, pl. az autizmusét, és ezeket közzé is tesszük. Szakmai konzultáció céljából nagyon sok esetben felvesszük azokkal az orvosokkal a kapcsolatot, akik részt vettek az irányelvek megalkotásában. Vagy ha például a háziorvos még nem találkozott a bentlakásos elhelyezésekhez szükséges igazolással, és nem érti, hogy miért kell kiállítania és milyen tartalommal, akkor elküldjük neki a jogi hátteret. Adott eljárásban a szakértői kirendeléseknél a bíróság arra hív fel, hogy tegyünk javaslatot a szakértő személyére. Ilyen esetekben nagyon jó, ha tudjuk, hogy mely pszichiáter jártas például az autizmusdiagnosztikában vagy a speciális kommunikációs szükségletek azonosításában.

A pro bono tevékenység értéke egyértelmű, hiszen társadalmi célokat szolgál. De mivel tudná a pályatársait meggyőzni arról, hogy szakmailag is előnyös pro bono munkát is vállalni?
Nagyon komoly szakmai kapcsolati beágyazódottsága lesz annak, aki ilyen területen dolgozik, mivel egy-egy eset komplex kezeléséhez nem elegendő a jogi segítségnyújtás. A szakmai kompetenciák is intenzíven fejlődnek. Aki egyféle ügyre szakosodik, pl. ingatlanügyre, az mindig ingatlanügyekkel találkozik. Nekem viszont a fogyatékos emberek életét érintő polgári jogi, büntetőjogi, családi jogi vagy munkajogi kérdésekkel is foglalkoznom kell. Ezáltal folyamatos szakmai fejlődésen megyek keresztül, és állandó kihívást jelent, hogy minden területen igyekezzek naprakész lenni. A szakmai elismerése is magas a pro bono munkának, az érintettek is nagyra értékelik. Kollegiális kapcsolataim is kiépülnek: sokszor jogászok keresnek meg azzal, hogy hallották, hogy tájékozott vagyok ezen a területen. Ha egy kolléga megkeres, általában szintén pro bono segítek, hogy túllendüljön az elakadáson.

„Túllendülni az elakadáson”. Ez akár a mottója is lehetne a jogsegély-szolgálatnak az alapján, amit eddig mondott róla...
A legkisebb siker is siker. Gyakran látom, hogy egyetlen mondattal, egyetlen információval is tovább lehet lendíteni valakit egy kritikus helyzeten. Máskor az információ arra jó, hogy a szülő túl tudja tenni magát valamin, például azon a meggyőződésen, hogy hátrány vagy sérelem érte. Néha csak átbeszélünk egy ügyet, hogy van-e benne kivetnivaló. Mondok egy profán példát… 2020 óta egyfokúvá vált a közigazgatási eljárás. Azaz ha valaki például fogyatékossági támogatást igényel, és elutasítják azzal, hogy a jogszabályok és a szakorvosi vélemények alapján nem minősül halmozottan fogyatékosnak, akkor már csak a bírósághoz tud fordulni. Volt ügyfelem, aki ezt a folyamatot úgy élte meg, hogy az ő fellebbezését vizsgálat nélkül elutasították. Elmondtam neki, hogy sajnos már nem lehet fellebbezni úgy, mint régebben, hanem közigazgatási pert lehet indítani 30 napon belül. Azaz szabályszerű eljárásban volt része, még ha ő hátránynak is élte meg. Ebben pedig meg tudott nyugodni.

Cziglényi Boglárka

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Kapcsolódó anyagok

Klinikum

Beszélgetés Bálint Géza főorvossal

Beszélgetés, Dr. Bálint Géza főorvossal az ORFI volt főigazgatójával, a magyar reumatológia egyik legismertebb kiváló orvosával, a humanista orvoslásról 80. születésnapja és Huszár Tibor „Beszélgetőkönyv Bálint Géza professzorral” című könyv megjelenése kapcsán.

Gondolat

A gyógyító alkotói láz – Beszélgetés M. Kecskés András pantomimművésszel

A pantomim, a mozgásművészet és színházművészet elemeit egyesítem. Például jellegzetes pantomimes eszközöket használok elvont fogalmak kifejezésére. Egyszerű példát említve, pantomimes alaptechnika a súly cipelésének megjelenítése, de ezt a lélek mázsás súlyának kifejezésére is lehet használni.

Egészségpolitika

Az Akadémiai kutatóhálózatnak a kormány tervei szerinti átalakítása hatalmas veszteség lenne

Falus András immunológus akadémikussal, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet emeritus egyetemi tanárával, az MTA folyóirata, az 1840-ben alapított Magyar Tudomány főszerkesztőjével beszélgettünk arról, hogy mely értékek veszhetnek el, ha a tervezett intézkedéseket a nemzetközi tiltakozás ellenére végig viszi a kormányzat.

Hírvilág

Kincses Gyula: Pezsgő kamarai életet szeretnénk

A Magyar Orvosi Kamara (MOK), és azon keresztül az egészségügy megújítását tűzték ki célul az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoport résztvevőiből az ez év elején szerveződött Újratervezés tagjai, amelynek jelöltjei nyertek november utolsó napján a hivatásrend tisztújító küldöttgyűlésén. A kamara elnökévé Kincses Gyulát választották 202 szavazattal 120 ellenében.

Gondolat

Ha gyógyítani akarunk, akkor hallgassunk a megérzéseinkre is!

„Vidéki orvosként ilyen díjat kapni, óriási elismerés. Igaz: nekem a legfőbb kitüntetés a beteg, a hozzátartozó mosolya”— vallja az Év Onkológusának választott dr. Bánhegyi Róbert János, a Békés Megyei Központi Kórház Onkológiai Centrumának osztályvezető-helyettes főorvosa, aki két fontos dolgot tart mindig szem előtt: a beteget, a daganatos betegséget mindig holisztikusan kell megközelíteni és tudni kell örülni az apró sikereknek is. A fiatal orvos csaknem háromezer szavazattal lett a legelismertebb doktor, ami rekord a díj történetében. Pedig, ahogy ő mondja: vidékről mindig sokkal nehezebb az érvényesülés.