Lege Artis Medicinae

A krónikus kismedencei fájdalom okai

SZENDEI György

2005. JANUÁR 20.

Lege Artis Medicinae - 2005;15(01)

A krónikus kismedencei fájdalom hazai gyakoriságáról nem állnak rendelkezésre adatok. A nemzetközi adatok sem egyértelműek ennek megítélésében. A krónikus kismedencei fájdalom komoly erőpróba a betegségben szenvedők számára, de növekvő gyakorisága miatt kihívást jelent az ellátó egészségügyi hálózatnak is. Sok esetben keveset tudunk a kiváltó faktorokról és azok patomechanizmusáról. A kiváltó okok közül leggyakoribbak az endometriosis, a kismedencei gyulladásos megbetegedések, a műtétek utáni összenövések. Hasonló tünetekkel járhat az irritábilis bél szindróma, az interstitialis húgyhólyaggyulladás, a csont- és izomrendszeri vagy az idegrendszeri megbetegedésből fakadó fájdalom is. A fájdalom képződésének és moderálásának idegrendszeri mechanizmusa ismert. A pszichológiai faktorok sem hagyhatók figyelmen kívül. A pszichés állapot egyrészt önmagában fájdalmat generálhat, másrészt befolyásolhatja a fájdalom megélését. Hasonlóan más krónikus megbetegedésekhez, a biopszichoszociológiai modell próbálja integrálni a fájdalom fizikai, pszichológiai és szociális faktorait.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A postcholecystectomiás szindróma és az Oddi-sphincter-diszfunkció

MADÁCSY László

A cholecystectomiát követően visszatérő, epekövességre jellemző, jobb bordaív alatti hasi fájdalmak - postcholecystectomiás szindróma - gyakran utalnak az Oddi-sphincter működészavarára. A klinikai kép, a laboratóriumi jelek és az ERCPvizsgálat alapján az Oddi-sphincter működészavara három alcsoportba sorolható: definitív, valószínű és lehetséges Oddi-sphincter-diszfunkció. A postcholecystectomiás szindróma tüneteivel jelentkező, nem szelektált betegek szisztematikus kivizsgálása során az Oddi-sphincter-diszfunkció incidenciáját 9-11%-nak, az organikus megbetegedés kizárásával szelektált esetekben pedig 51-68%-nak találták. Az első kivizsgálás során alapvetően fontos minden organikus kórforma kizárása. Az anamnézis, a fizikális vizsgálat, a komplett nagylabor- és tumormarkerek, a hasi ultrahangvizsgálat és a felső pánendoszkópia mellett ERCP vagy MRCP végzése is szükséges. Jelenleg az endoszkópos Oddi-sphinctermanometria az egyetlen olyan rendelkezésre álló módszer, amely lehetővé teszi a sphincter motoros működésének direkt mérését, ezért arany standard eljárásnak tekinthető. Az Oddi-sphincter- diszfunkció jellegzetes tünete az epeürülés dinamikájának zavara, ennek regisztrálásában alapvető a kvantitatív koleszcintigráfia; e vizsgálat eredménye jelentősen befolyásolja a további diagnosztikus és terápiás lépéseket. A definitív sphincter-diszfunkcióban szenvedő betegeken manometria végzése nem indokolt, azonnali ERCP és endoszkópos sphincterotomia (EST) a teendő. A valószínű sphincterdiszfunkciós betegeknél endoszkópos manometria szükséges; ha a manometria nem hozzáférhető, akkor kóros koleszcintigráfiás vizsgálati eredmény esetén is elvégezhető az EST. A lehetséges sphincterdiszfunkciósok csoportjánál a várakozás és a gyógyszeres kezelés a követendő taktika, pozitív provokációs teszt (Nardi vagy Debray) esetén mérlegelhető a manometria és az EST elvégzése. A gyógyszeres kezelésnél a hagyományos görcsoldók mellett a nitrogén-monoxid-felszabadítók, kalciumcsatorna-blokkolók, foszfodiészterázgátlók, β2-receptor-agonisták és kolinerg bénítók jönnek szóba.

Lege Artis Medicinae

Tudományos tallózó

Az acetilszalicilsav által indukált asztma prevalenciája BMJ 2004;328:434-7. Az acetilszalicilsav által indukált asztma közölt prevalenciája függ a vizsgált populációtól és a szenzitivitási reakciók és a kimenetel definíciójától. A szerzõk 21 véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat metaanalízise (1029 beteg) alapján mérték fel az acetilszalicilsav által indukált asztma prevalenciáját az átlagos asztmás populációban, és vizsgálták a keresztérzékenységet más nem szteroid gyulladásgátlókkal és a paracetamollal.

Lege Artis Medicinae

Depresszió a szomatikus medicinában A konzultációs-kapcsolati pszichiátria szükségesség

VINCZE Gábor, TÚRY Ferenc, MURÁNYI István, KOVÁCS József

CÉLKITŰZÉS - A hangulatzavarok gyakoriságuk miatt népegészségügyi problémát jelentenek. Sokszor komorbiditásként találkozunk velük, szomatikus betegségek mellett is kialakulnak. A hazai irodalomban kevés felmérés található e témakörben. Vizsgálatunkban a depresszió előfordulását vettük számba hazai általános kórházak különböző osztályain. MÓDSZER - Kilenc hazai kórház különböző szomatikus osztályain kezelt, 2423 beteg kérdőíves vizsgálatával mértük fel a depresszió gyakoriságát és az antidepresszívumok használatát. A depresszió mérésére a Beck-féle depresszió-kérdőívet alkalmaztuk. EREDMÉNYEK - A teljes mintában a depresszió átlagpontszáma 12,9 volt. A pontszám a betegek 46,4%-ánál a patológiás tartományba esett. A legnagyobb számban a reumatológiai, a neurológiai és a rehabilitációs osztályokon fekvő betegek körében állapítottunk meg depressziót. Igen alacsony volt az antidepresszívumok használatának aránya a depresszióra jellemző pontszámot elért betegek között (az egyes osztályokon 0-11,9%). KÖVETKEZTETÉS - A hangulatzavarok szűrése és kezelése a szomatikus betegségben szenvedők körében is fontos. Ez a konzultációs-kapcsolati pszichiátria gyakorlati fontosságára hívja fel a figyelmet.

Lege Artis Medicinae

Indukált fluoreszcenciás vizsgálat a pharyngolaryngealis malignus daganatok endoszkópos diagnosztikája során

CSANÁDY Miklós, KISS G. József, IVÁN László, JÓRI József, CZIGNER Jenő

Már több mint tíz éve ismert, hogy az 5-aminolevulinsav akkumulálódik a rákos daganatban, majd protoporfirinné alakul át, s ez - megfelelõ hullámhosszú fénnyel megvilágítva - élénk vörös színnel fluoreszkál. Ezt a sajátos jelenséget eddig is több daganatos betegség - a nyelõcsõ, a hörgõk, a húgyhólyag, a méh, a bõr és a szájüreg daganatai - diagnosztikájában hasznosították eredményesen. Azonban a hörgõk és a felsõ légutak daganatainak vizsgálatáról szóló közlemények eddig csak elõzetes jellegűek voltak, és az eredmények sem voltak eléggé meggyõzõk.

Lege Artis Medicinae

DETAIL (Diabetics Exposed to Telmisartan And EnalaprIL)

MATOS Lajos

Kezelés: A beválasztott betegek a vizsgálatot megelõzõen egy hónapig szedték a korábban alkalmazott antihipertenzív gyógyszereiket - angiotenzinkonvertáz- (ACE-) gátlót mindenképpen. Az egy hónap elteltével ezeket a gyógyszereket abbahagyták, és vagy napi 40 mg telmisartant vagy 10 mg enalaprilt kaptak egy adagban. Négy hét múlva a kezdõ adagot a kétszeresére (80 mg telmisartan, 20 mg enalapril) titrálták. Ha a vizsgáló szükségesnek érezte, kéthavi kezelés után a dózist csökkenthette, emelni viszont nem emelhette.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A laparoszkópos colorectalis sebészet gazdasági vonatkozásai a fekvőbeteg-ellátás szintjén

BENEDEK Zsófia, KRENYÁCZ Éva

Közleményünkben röviden összehasonlítottuk azokat a nemzetközi irodalomban fellelhető gazdasági és élettani megfigyeléseket, amelyek a laparoszkópos és hagyományos technikával végzett colorectalis beavatkozásokkal foglalkoznak. Kutatócsoportunk modellezte a colorectalis betegségtől szenvedők betegútját, elemezte a fekvő beteg ellátása során egy fővárosi fekvőbeteg-ellátó intézet számviteli és kontrolling adatait a különböző típusú colorectalis beavatkozásokra. A laparoszkópos és hagyományos vastag- és végbélműtétekre meghatározott és a fekvőbetegellátó intézet által ráfordított költségeket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozásával összehasonítottuk. Megfigyelésünk során arra a következtetésre jutottunk, hogy Magyarországon a colorectalis műtétek közül a modern laparoszkópos technikával végzett műtétek sokkal drágábbak, mivel a műtői költségük - ezen belül is az egyszer használatos eszközök - magas, valamint önálló beavatkozási kódon történő finanszírozásuk jelenleg még nem biztosított. A colorectalis betegségek esetén nem történik meg a laparoszkópos és hagyományos beavatkozások elkülönítése, megfigyelése és összehasonlítása.

Lege Artis Medicinae

A nyitott műtét helye a laparoszkópos hiatusrekonstrukció és antireflux-plastica térhódítása idején

ALTORJAY Áron, VARGA István, SÁRKÁNY Ágnes, TÓTH Sándor, MUCS Mihály, HAMVAS Balázs, PAÁL Balázs, THAN Zoltán

BEVEZETÉS - Az ezredfordulóra már vitathatatlanná vált a laparoszkópia vezető helye a gastrooesophagealis junctio funkcionális betegségeinek sebészi gyógyításában. De vajon végleg lejárt a klasszikus, nyitott műtétek ideje? BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 2000. január 1. és 2004. december 31. között 186 betegnél végeztünk hiatusrekonstrukciót és antireflux-plasticát. A műtétek 83,3%-át (155/186) laparoszkópos úton, míg 16,7%-át (31/186) hagyományos feltárásból hajtottuk végre. A betegek átlagéletkora 46,9 év volt, a műtétek 7%-át gyermeken végeztük. Recidív paraoesophagealis herniáknál a műtéti tervet a Z-vonal endoszkópos klippelését követően végzett nyelés-röntgenvizsgálat eredménye alapján állítottuk fel. Brachyoesophagus esetén a neooesophagust általunk módosított - neodímiummágnes + műanyag csúszóskála - Collis-Nissen-műtéttel képeztük, hagyományos hasi feltárásból. EREDMÉNYEK - A hiatusrekonstrukció és az antirefluxműtét indikációját 68,2%-ban axiális hiatus hernia, 17,8%-ban paraoesophagealis hernia, 14%-ban refluxbetegség jelentette. Panmuralis oesophagitis jeleit 22%-ban, latens vagy valódi brachyoesophagust 10,7%-ban észleltünk. Az antireflux-plastica 82,7%-ban Nissen-, 9,67%- ban Toupet-, 2,1%-ban Narbona-, 1,61%-ban Belsey-Mark- IV és 3,76%-ban reszekciós műtétet jelentett. A rekeszszárak szűkítéséhez leggyakrabban (57,1%-ban) két öltésre volt szükség. Konverzióra 3,2%-ban kényszerültünk. Laparoszkópos műtét után 3,3%-ban észleltünk recidívát. A nyitott műtétek csoportjában a vizsgált periódusban nem tapasztaltunk kiújulást. A Z-vonal endoszkópos klippelését követő nyelésröntgenvizsgálattal a műtét előtt sikerült kimutatni a brachyoesophagust. KÖVETKEZTETÉS - A nyitott műtét a laparoszkópos hiatusrekonstrukció és antireflux-plastica korában sem merülhet a feledés homályába. Az anamnézisben szereplő felhasi műtétek - az adhéziók okozta fokozott sérülésveszély miatt -, a sikertelen nyitott, illetve laparoszkópos rekonstrukciót követő, elsősorban recidív paraoesophagealis herniák, valamint a szövődményes reflux eseteiben a nyitott műtétre az ezredforduló után is szükség van.

Lege Artis Medicinae

Az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat

HARGITTAY Csenge, GONDA Xénia, MÁRKUS Bernadett, VÖRÖS Krisztián, TABÁK Gy. Ádám, KALABAY László, RIHMER Zoltán, TORZSA Péter

A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes elôfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövôdményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzôk összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelônyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szû­ré­sével és idôben elkezdett kezelésével csökkenthetôk a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek dep­ressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenôrzése.