Lege Artis Medicinae

A kábítószerek hatása a cardiovascularis rendszerre

VÁLYI Péter

2005. MÁJUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2005;15(05)

A kábítószer-fogyasztás az egész világon, így hazánkban is jelentős probléma. E szerek pszichés hatása mind a kábítószer-élvezők, mind az egészségügyi személyzet által jól ismert. Sokkal kevésbé ismertek a drogok - elsősorban a fiataloknál fellépő, nemritkán súlyos kórkép (myocardialis infarctus, extrém mértékű vérnyomásemelkedés, intracerebralis vérzés, hirtelen halál stb.) formájában jelentkező - cardiovascularis hatásai. A kábítószer-fogyasztás cardiovascularis szövődményeinek ellátása különbözhet a hasonló betegségben szenvedő, de kábítószert nem fogyasztókétól; az utóbbi esetekben jól bevált gyógyszerek - például β-receptor-blokkolók - ellenjavalltak lehetnek. Irodalmi összefoglalómban áttekintem a leggyakrabban használt kábítószerek - kokain, amfetaminok, heroin, LSD, marihuána, inhalatív szerek - hatását a cardiovascularis rendszerre. Nem foglalkozom a szedatohipnotikumok, az alkohol mint legelterjedtebb kábítószer, valamint a két másik gyakori élvezeti szer, a nikotin és a koffein cardiovascularis hatásával, mert ezek általánosan ismertek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az újraélesztés időszerű gyakorlata és kérdései

DIÓSZEGHY Csaba

A cardiopulmonalis resuscitatio a váratlan keringésmegállás progresszív ellátása, amelynek során a spontán keringés helyreállítása és a vitális szervek funkcióinak megőrzése a cél. A kórházon kívül bekövetkező hirtelen szívhalál még most is a fiatal, aktív populációt érintő vezető halálok, pedig szakszerő ellátása - amelynek nyilván első lépése a resuscitatio - jó életminőséget biztosíthat. Az újraélesztések hoszszú távú sikerét elsősorban a túlélési lánc elemei, azaz a korai észlelés, a korán megkezdett alapfokú újraélesztés, a korán végzett elektromos defibrillálás és a minél korábban elkezdett, emelt szintő szakellátás határozza meg. Jelen öszefoglaló közlemény célja, hogy sorra vegye azokat, a mai tudomány szerint legfőbb irányelveket, amelyek segítségével az újraélesztés sikeresen véghez vihető.

Lege Artis Medicinae

SCD-HeFT (Sudden Cardiac Death in Heart Failure Trial)

MATOS Lajos

Kezelés: Az elsõ betegcsoport amiodaront kapott egy hétig napi 800 mg telítõadagban, majd három hétig napi 400 mg-ot. Ez után testsúlytól függõen: 91 kg fölött 400 mg, 68-91 kg között 300 mg és 68 kg alatt 200 mg volt a fenntartó adag. A másik betegcsoport placebót szedett, a harmadik csoport betegeinek pedig cardioverter-defibrillátort (ICD) implantáltak (egyelektródás, csak sokkra programozott Medtronic készülék, amelynek érzékküszöbét >187 ütés/ percben szabták meg).

Lege Artis Medicinae

A neutropenia és infektológiai jelentősége hematológiai kórképekben

SINKÓ János

A neutropenia a hematológiai gyakorlatban gyakran előforduló immunhiány-állapot. Az abszolút granulocytaszám kritikus csökkenésének hátterében veleszületett vagy szerzett kórkép állhat. Neutropeniás betegek körében gyakoriak a súlyos, nemritkán fatális infekciók. A fertőzés súlyosságát, kimenetelét, a kórokozók típusát jelentősen befolyásolják a járulékos rizikótényezők, így a T- és B-lymphocyták működészavara, valamint a biológiai barrierek sérülése. A neutropeniás infekciókat bizonyítékokon alapuló elvek szerint kell kezelni. Egyes betegcsoportokban azonban, randomizált vizsgálatok híján, az antimikrobás terápiát és profilaxist az immunhiány valamennyi kimutatható tényezőjének figyelembevételével, egyénre szabva kell alkalmazni.

Lege Artis Medicinae

Ki lássa el az osteoporosisos törést szenvedett beteget?

BÁLINT Géza

Nem én töprengek a címben föltett kérdésrõl, nem is a magyar traumatológusok, rehabilitációs szakemberek vagy a hazai egészségügy illetékesei, hanem David L. Hamblen, az Orthopaedics Today International szerkesztõbizottságának elnöke, a Glasgow University emeritus professzora.

Lege Artis Medicinae

Izotóppal végzett szívvizsgálatok, a nukleáris kardiológiai módszerek lehetőségei

BALOGH Ildikó

A szív izotóppal végzett vizsgálata több évtizedes múltra tekint vissza, a vizsgálómódszerekben azonban folyamatos fejlődés figyelhető meg. A legfontosabb és legelterjedtebb vizsgálóeljárás a szívizom vérellátásának, perfúziójának kimutatására szolgáló myocardialis szcintigráfia; terheléses vizsgálattal egybekötve az ischaemiás szívbetegség meglétét, súlyosságát mutatja. Nyugalmi állapotban végezve az akut myocardialis infarctus már kialakulása pillanatában kimutatható. Sajnos a friss és régebbi keletkezésű infarktus nem különíthető el e módszerrel. Rétegvizsgálatként végezve (SPECT: single photon emission CT), valamint a kvantitatív analízis alkalmazásával a perfúziózavar lokalizációja, súlyossága, kiterjedése igen pontosan megállapítható. EKG-kapuzással (gated SPECT) kiegészítve a perfúzió elemzése mellett a bal kamra funkciója is vizsgálható. A bal- (és jobb-) kamra-funkció elemzésének gold standard nem invazív módszere az EKG-kapuzással végzett vérpool-szcintigráfia (MUGA). Akut myocardialis infarctus néhány órával keletkezése után úgynevezett infarct avid szcintigráfiával, azaz infarktusban dúsuló radiofarmakonok segítségével mutatható ki. A szívizom metabolizmusának detektálása egyaránt lehetséges SPECT (főként thallium nyugalmi redisztribúciós szcintigráfiával) és PET módszer (pozitronemissziós tomográfia, például a glükózanyagcsere vizsgálata F-18-FDG-vel) alkalmazásával. E módszerek a myocardialis infarctus utáni állapotban, károsodott kamrafunkciónál a szívizom életképességének megállapítására nyújtanak lehetőséget; egymástól elkülöníthető a hibernált, alvó myocardium - ez revascularisatióval működésében és vérellátásában is reverzíbilis állapotot jelent -, illetve a necrosis (az elhalt, írreverzibilisen károsodott myocardium). Az adrenerg receptorokhoz kötődő radiofarmakonnal a szív szimpatikus beidegzése vizsgálható. E módszerrel szívtranszplantáció után idővel az új szív reinnervációja, malignus kamrai ritmuszavarban a ritmuszavar gyakorisága, a betegség prognózisa állapítható meg.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A fingolimod cardiovascularis hatásának klinikai jelentõsége a sclerosis multiplex kezelésében

SZÉPLAKI Gábor, MERKELY Béla

A fingolimod szfingozin-1-foszfát-receptor-modulátor anyag, mely hatékonyan alkalmazható a sclerosis multiplex súlyos relapszáló-remittáló kórformájának kezelésére. Orális alkalmazása csökkenti az évenkénti relapszusok számát, a központi idegrendszeri laesiók gyulladásos aktivitását és az agyi atrófiát mind placebóval, mind intramuscularisan adott interferon-β-1a-val szemben. A gyógyszer a szfingozin-1-foszfát-receptorokon keresztül a cardiovascularis rendszer működését is befolyásolja. A kezelés megkezdését követően átmenetileg sinusbradycardia és a pitvar-kamrai vezetés lassulása jön létre. A hatás már egy órával az első dózis bevételét követően jelentkezik, és az esetek túlnyomó részében az első 24 órát követően normalizálódik. A klinikai vizsgálatok eredményei alapján tünetet okozó sinusbradycardia az esetek 0,5%-ában, másodfokú Mobitz I. pitvar-kamrai blokk 0,2%-ban, 2:1 átvezetéssel járó pitvarkamrai blokk 0,1%-ban alakulhat ki. A sinusbradycardia gyógyszeres kezelésre jól reagál, a nem kívánt cardiovascularis hatások mindegyike regrediált a megfigyelés során. Az elfogadott terápiás dózis mellett nem alakult ki magasabb fokú pitvar-kamrai blokk. Az első dózishatás lecsengését követően hosszú távon a fingolimod minimális vérnyomásemelő hatása érvényesül. A fingolimodkezelés biztonságosságának szempontjából elengedhetetlen a kezelés megkezdése előtt a kardiológiai kockázat részletes felmérése, az első dózis beadását követő betegmonitorozás és a kezelőorvos jártassága a nem kívánt cardiovascularis hatások ellátásában. Fokozott cardiovascularis kockázat mellett csak akkor kezdhető meg a kezelés, ha a várható előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat; ilyenkor kiterjesztett idejű monitorozás szükséges.

Magyar Radiológia

Rheumatoid arthritises betegek nyaki gerinc-röntgenvizsgálatának jelentősége és módszere a mindennapi gyakorlatban

NÉMETH Ildikó, BUDAY Ilona, MOLNÁR Éva, NYITRAI Márta, SAÁRY Krisztina, TARKOVÁCS Andrea, VARSÁNYI Nóra, FARBAKY Zsófia

Rheumatoid arthritisben a cervicalis ízületek pusztulása progresszív vertebralis instabilitáshoz vezethet. Ez súlyos formában a myelon kompresszióját okozhatja, sőt, hirtelen halál is előfordulhat. Az atlantoaxialis subluxatio a betegek nagy százalékánál sokáig tünetmentes lehet. A subluxatio valódi foka altatás közben nyilvánulhat meg, amikor az izmok ellazultak, és a védekező izomspasmus hiányzik. A nyaki elváltozások konvencionális, transoralis és funkcionális lateralis flexiós és extenziós röntgenfelvételeken jól ábrázolhatók. Rheumatoid arthritisben a nyaki gerinc dinamikus röntgenvizsgálata mint első radiológiai vizsgálati módszer napjainkban is nagy jelentőségű, továbbá fontos információkkal szolgál a radiológiai nyomon követés terén és a preoperatív kivizsgálás részeként is, mivel az eltérések felismerésével súlyos, akár maradandó neurológiai károsodások is megelőzhetők. Közleményünkben ismertetjük a nyaki subluxatio és instabilitás mindennapi gyakorlatban alkalmazott ábrázolási, mérési és elemzési módszerét, hivatkozva az erre vonatkozó legfontosabb publikációkra.

Lege Artis Medicinae

Antithromboticus gyógyszeres kezelés akut coronariaszindrómában

KISS Róbert Gábor

Az akut coronariaszindróma ellátása igen kiterjedten átalakult az elmúlt két-három évtizedben. Az orvoslás haladása egy nagyságrenddel kedvezőbb kórházi halálozást eredményezett, legalábbis ST-elevációs akut coronariaszindrómában. Jelenleg az orvosi gondolkodás homlokterében az akut coronariaszindróma ellátásában az invazív percutan revascularisatiók állnak. Ennek az eszközös beavatkozásnak a sikerét javarészt az erőteljes adjuváns, antithromboticus kezelés fejlődésének köszönhetjük. Hazánkban is alapvetően átalakult az akut coronariaszindrómában szenvedő betegek ellátása, átstrukturálva az ellátás szerkezetét. Ez egyben az ajánlások betartásához való tökéletesebb ragaszkodást is eredményezte.

LAM KID

Kalciumpótlás és a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulása - Valós félelem vagy csomót a kákán?

SPEER Gábor

Néhány adat arra utal, hogy a postmenopausalis osteoporosis bázisterápiájaként alkalmazott kalciumpótlás fokozza az atherosclerosis talaján kialakult érrendszeri megbetegedéseket. A coronariaerek kalcifikációja markere az atherosclerosis jelenlétének, és egyértelmű rizikófaktora a cardiovascularis megbetegedéseknek. Fontos tudni azonban, hogy ez a vascularis kalcifikáció aktív mechanizmus eredménye, ugyanazok a gének és fehérjéik vesznek részt benne, amelyeknek szerepe már jól ismert a csontanyagcserében. Ebben az összefoglaló munkában bemutatom azokat a meglepő adatokat, amelyek a kalciumszupplementáció előnytelen cardiovascularis hatásait tételezik fel, és szembeállítom a korábbi, ezt egyértelműen cáfoló, számos klinikai vizsgálat eredményeivel. Ez utóbbiak kétséget kizáróan igazolják, hogy a kalciumpótlás önmagában vagy D-vitamin-kezeléssel kiegészítve nem fokozza a vascularis megbetegedések, így a myocardialis infarctus kockázatát.

Ideggyógyászati Szemle

Az epilepsziás rohamok hatása a szívfrekvenciára

TÓTH Vanda, HEJJEL László, KALMÁR Zsuzsanna, FOGARASI András, AUER Tibor, GYIMESI Csilla, SZŰCS Anna, JANSZKY József

Háttér - A terápiarezisztens epilepsziás betegek 8-17%-át hirtelen halál miatt veszítjük el. Egyes vizsgálatokban felvetik, hogy a halál leggyakoribb oka a rohamokkal összefüggő szívritmuszavar lehet. Célkitűzés - Vizsgálatunkban a szívfrekvencia változását elemeztük az epilepsziás rohamokat megelőző és követő hat órában. Módszerek - A vizsgálatba 18 gyógyszerrezisztens, fokális epilepsziás beteget vontunk be, akik esetében felmerült az epilepszia műtéti kezelésének lehetősége. Emiatt video- EEG-EKG vizsgálatot végeztünk 2-10 napon át. Összesen 32 rohamot analizáltunk. A szívfrekvencia-elemzéseket a rohamokat megelőző és követő első, harmadik és hatodik órában, valamint az ötödik, tizedik, 15. és 30. percekben vett 300 másodperces mintákon végeztük el. Eredmények - A rohamok után közvetlenül megnőtt a szívfrekvencia (átlag 69/percről 92/percre, p<0,001), de még három órával a roham után is észlelhető volt a szignifikánsan nagyobb szívfrekvencia. Egyetlen esetben sem lépett fel súlyos periictalis bradycardia. Egy esetben ectopiás pótritmus jelent meg egy tónusos-clonusos roham végén. Következtetés - Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy az epilepsziás rohamok után a szimpatikus tónus emelkedik és a paraszimpatikus tónus egyidejűleg csökken. Mivel a megfigyelt változások hosszú távon is fennállhatnak és malignus ritmuszavarra hajlamosíthatnak, vizsgálataink eredményei megerősítik azt a feltételezést, hogy az epilepsziás betegek hirtelen halála rohamhoz kapcsolt esemény, és létrejöttében cardialis mechanizmus játszhat szerepet.