Ideggyógyászati Szemle

Szemelvények a gyógyszeres cerebrovascularis prevenció eredményeiből, különös tekintettel a statinokra

BAJNOK László

2011. MÁJUS 20.

Ideggyógyászati Szemle - 2011;64(05-06)

Annak ellenére, hogy a hypercholesterinaemia nem kockázati tényezője a stroke-nak, a statinkezelés alkalmas a betegség gyakoriságának klinikailag is számottevő mértékű csökkentésére. A gyógyszeres intervenciós klinikai vizsgálatok eredményei szerint primer prevencióban a statinok konvencionális dózistartományban is hatékonyak, míg TIA vagy stroke után csak akkor, ha az LDL-koleszterin 1,8 mM alá csökkenthető. Ehhez általában intenzív antilipid kezelésre van szükség. Az antilipid szerek csoportjában, a statinok mellett a fibrátok, illetve a halolaj cerebrovascularis jótékony hatására utaló vizsgálatok is vannak (az előbbi esetében primer, az utóbbiéban szekunder prevenciós hatékonyság). Bizonyos vérnyomáscsökkentők és antidiabetikumok pleiotrop előnye is megállapítható az agyi vascularis történések szempontjából.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Gyakorlati neurológia és neuroanatómia Komoly Sámuel, Palkovits Miklós

DIÓSZEGHY Péter

Az elmúlt évben e folyóirat hasábjain elgondol kodtató írások jelentek meg szakmánk helyzetéről. Összességében elszomorító képet festettek a jelenről és a jövendő kilátásokról. Az oktatás helyzetéről sem mutattak hízelgő képet: „Az egyetemi stáb sok tagja számára az oktatás valóban púp a háton a számos egyéb teendő mellett.”

Ideggyógyászati Szemle

Az alvásdinamika és delta-homeosztázis szerepe a kognitív funkciókban

HALÁSZ Péter

Ebben az írásban két egymással összefüggő célképzet vezetett. Egyrészt az alvásdinamika, főleg az újabb mikrostrukturális összefüggések (köztük a saját kutatásaink), és ezek agyi hálózati alapjainak ismertetése, másrészt az ezzel összefonódó homeosztatikus szabályozás és az agyi plasztikus folyamatok újonnan feltárt viszonyrendszerének bemutatása. Az ismertetett adatok abba az irányba mutatnak, hogy a NREM-alvást az ismert hosszabb távú homeosztatikus és cirkadián tényezők mellett külső ingerekkel fennálló kapcsolaton és mikroébredéseken alapuló rendkívül flexibilis instant alvásvédő rendszer szabályozza és ennek elemei ugyanakkor részt vesznek az alvási δ-háztartásban. Az alvás EEG-jelenségeinek lényegesen nagyobb hányada adódik reaktibilis elemekből, mint korábban gondoltuk. Mind az alvás előtti ébrenlétben átélt események, mind az alvás alatti szenzoros ingerek, funkció- és lokalizációspecifikusan, plasztikusan formálják az alvási δ-teljesítményt és az alvás lefolyását, amely viszont sokrétűen meghatározza a másnapi kognitív teljesítőképességet.

Ideggyógyászati Szemle

Neurológia 2009: helyzetfelmérés a magyarországi neurológiai kapacitásokról, azok kihasználtságáról és a szakorvosokról a 2009-es intézményi jelentések alapján

BERECZKI Dániel, AJTAY András

A jövő hazai neurológiai ellátásának tervezéséhez szükséges a jelenlegi neurológiai ellátási rendszer mennyiségi és minőségi jellemzőinek és azok területi megoszlásának pontos ismerete. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Európában szokatlanul nagy és részletes 2009-es adatbázisa alapján mutatjuk be az ország neurológiai ellátásának jellemzőit. Vizsgáljuk a fekvő- és járóbeteg-ellátásban megforduló eset- és betegszámokat, valamint a fő diagnózisok BNO-10 szerinti megoszlását. A problémákat három csoportban tárgyaljuk: a kapacitások csökkenése, a kapacitások töredezettsége és a szakorvosok szélsőséges terhelése. Bemutatjuk a kórházi ágyszámokat, a heti szakorvosi óraszámokat és a szakorvosok számát. A kapacitások kihasználtságának vizsgálatakor kitérünk a kezelt személyek és esetek számára és a tevékenység jövedelmezőségére. A neurológus szakorvosok terhelését az egy szakorvosra jutó napi ellátandó esetszámmal, a szakorvos által az év folyamán ellátott rendelések számával, és a munka egy szakorvosra jutó arányával jellemezzük. A neurológiai kapacitások 2004-2009 között jelentősen csökkentek: 12 neurológiai osztály megszűnt és a további ágycsökkentéssel együtt a 3733 ágy 2812-re mérséklődött. Négy megyében - Bács-Kiskun, Heves, Tolna és Vas - csak egyetlen kórházban maradt neurológiai osztály. A ambuláns szakorvosi órákban összességében nem történt visszapótlás. Magyarországon 179 kórház és 419 - fekvőbeteg-ellátást nem végző - önálló rendelőintézet van. A 179 kórházból 55-ben van neurológiai fekvőbeteg-ellátás, míg 42 kórházban csak ambuláns neurológiai ellátás működik. Neurológiai járóbeteg- ellátás Magyarországon 185 intézetben (97 kórházban és 88 önálló rendelőintézetben) folyik. A nem optimális - heti 30 óra alatti - rendelések a kapacitások 57%-át teszik ki. A kapacitásokban a megyék között több mint ötszörös különbségek vannak: az egy neurológiai ágyra jutó lakosságszám 2167-13 017 között, az egy járóbeteg szakorvosi órára jutó lakosságszám 495-2663 között változik. Neurológus szakvizsgával 2009-ben 1310 orvos rendelkezett, az év során kizárólag neurológiai járó vagy fekvő szakellátásban legalább egy alkalommal viszont csak 834 szakorvos vett részt, és igen nagy a megterhelési különbség az egyes neurológus szakorvosok között. Egy átlagos heti 30 órás neurológiai praxis bruttó bevétele havi 871 ezer Ft. A neurológiai kapacitások az elmúlt években összességében jelentősen csökkentek és töredeződtek, nem igazodnak az ellátandó lakosságszámhoz, és vizsgáljövedelmezőségük nem biztosítja az önálló működés feltételeit. Az adatok ismeretében lesz lehetséges a konkrét teendők megfogalmazása és tervezhető jövőkép felvázolása.

Ideggyógyászati Szemle

Endogén ligandok antinociceptiv hatása perifériás szinten

HORVÁTH Gyöngyi, MÉCS László

Jól ismert, hogy a nociceptiv rendszerben nagy mennyiségű endogén ligand és receptor játszik szerepet, melyek közül egyesek erősítik, mások gátolják a fájdalomérzést. Ezek a kémiai anyagok lehetnek neurotranszmitterek, neuromodulátorok, hormonok, citokinek stb. és jellemzően megváltoztathatják az ideg aktivitását, ezzel befolyásolva a fájdalomérzékelés folyamatát. Az élő szervezetben hatékony, endogén fájdalomcsillapító rendszert figyelhetünk meg, mely életet veszélyeztető stresszszituációkban jelentõs lehet. Ennek megfelelően a fájdalomkutatásban ígéretes terület az endogén ligandok összefüggéseinek felderítése. A perifériás támadáspont nagyon fontos, mert ebben az esetben a központi idegrendszeri mellékhatások elkerülhetőek. Ez a tanulmány összefoglaló áttekintést nyújt azokról az endogén ligandokról, melyek szerepet játszanak a fájdalomcsillapításban perifériás szinten, valamint megtárgyalja a ligandok lehetséges hatásait a különböző receptorokon. Tizenhét olyan endogén ligandot jellemeztünk, melyekről kimutatták, hogy hatékonyan csökkentik a fájdalomérzést perifériás szinten. Az eredmények arra utalnak, hogy a fájdalomkutatásban és a fájdalomterápiában fontos irány lehet az endogén ligandok alkalmazása.

Ideggyógyászati Szemle

Zonisamiddal szerzett klinikai tapasztalataink rezisztens generalizált epilepsziás betegek kezelésében

KELEMEN Anna, RÁSONYI György, NEUWIRTH Magdolna, BARCS Gábor, SZŰCS Anna, JAKUS Rita, FABÓ Dániel, JUHOS Vera, PÁLFY Beatrix, HALÁSZ Péter

Célkitűzés - Az Európai Unió tagállamaiban a zonisamidot parciális és másodlagosan generalizált rohamok kezelésére törzskönyvezték, ezért egyáltalán nem vizsgálták hatékonyságát generalizált epilepsziában. Célunk a rezisztens generalizált epilepsziás betegek kezelésében szerzett tapasztalataink feldolgozása volt. Módszerek - Prospektív, megfigyeléses vizsgálatunkban 47 (átlagéletkor 29 év, szórás 3-50 év) olyan generalizált epilepsziaszindrómában szenvedő beteget elemeztünk, akik rezisztensek voltak a generalizált epilepsziában ható gyógyszerekre: idiopathiás generalizált szindrómája (IGE) 15 betegnek (juvenilis myoclonusos epilepsziája négy, absenceepilepsziája négy, myoclonusos absence-epilepsziája két, nem besorolható IGE-je öt), progresszív myoclonusos epilepszia 1-es típusa (PME1) négy, súlyos gyermekkori myoclonusos epilepsziája (SMEI) három, „borderline SMEI” [generalizált lázgörcs plusz szindróma spektrum (GEFS+)] három, Lennox-Gastaut-szindrómája/másodlagosan generalizált epileptikus encephalopathiája 23 betegnek volt. A betegeket minimum hat hónapig követtük. Az átlagos dózis 360 mg/nap, 100-600 mg határértékek között mozgott. Minden beteg legalább egy és legtöbb három más antiepiletikum mellé kapta a zonisamidot. A hatásosság kritériumának a legalább 50%-os rohamszámcsökkenést határoztuk meg. Eredmények - A legjobb hatékonyságot az 1-es típusú progresszív myoclonusos epilepsziás betegek esetében sikerült elérni. Minden betegünk adott terápiás választ. A myoclonusos rohamok 80%-ban csökkentek, egyik betegünknek sem volt generalizált tónusos-clonusos rohama a megfigyelési idő alatt. A négy betegből két esetben sikerült elhagynunk a többi antiepileptikumot (beleértve a piracetamot is), úgyhogy zonisamid-monoterápián maradtak. Egyiküknél a zonisamid jó hatása a későbbiekben csökkent. Más epilepsziaszindrómákban a hatékonysági ráta változó volt: GEFS ± SME 62,5%, rezisztens IGE 62,5%, epilepsziás encephalopathiák 33,3%. Tolerancia hat esetben alakult ki. A mellékhatások enyhék voltak: több beteg panaszkodott étvágyvesztésre, súlycsökkenésre, álmosságra és zavartságra. Három beteg számolt be kognitív javulásról. Következtetés - A zonisamid széles spektrumú antiepileptikum, különböző epilepsziákban, különböző rohamtípusokban és különböző életkorú betegek esetében jelentős rohamszámcsökkenést értünk el. Kiemelkedően hatékonynak bizonyult PME-ben.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvű diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, előkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt főbb jellemzőinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkező kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdőívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részből, egy kognitív szűrővizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztből áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentősen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékű egyéni variabilitás volt jellemző a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idő és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhető egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és előzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történő változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szűrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fővárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­műen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezőtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.

Ideggyógyászati Szemle

[A transcranialis Doppler-ultrahang alkalmazása ischaemiás stroke-ban]

FINNSDÓTTIR Herdis, SZEGEDI István, OLÁH László, CSIBA László

[Háttér: A közlemény összefoglalja a transcranialis Doppler alkalmazási lehetőségeit ischaemiás stroke-ban. Eredmények: Egy gyorsan elvégezhető neurovascularis ultrahangvizsgálati protokollt fejlesztettek ki az elzáródás vagy stenosis kimutatására. A technika megbízhatóbban diagnosztizál carotisterületi, mint vertebrobasilaris stroke-ban. A pulzalitási index követésével diagnosztizálni lehet a megnövekedett intracranialis nyomást. A TIBI-skálát a residualis áramlás osztályozására fejlesztették ki. Igazolták, hogy a TCD megbízhatóan jelzi a teljes vagy részleges rekanalizációt. A rekanalizációt illetően a TCD érzékeny­sége 92%, fajlagossága 88%, pozitív prediktív értéke 96%, negatív prediktív értéke 78%, míg az általános pontosság 91%. A sonothrombolysis ígéretes alkalmazásnak tűnt, de a randomizált vizsgálatok eredményei alapján nem javítja a klinikai kimenetelt. Csupán a TCD képes microembolusjelek detektálására, me­lyek fokozott stroke-kockázattal járnak. Microembo­lu­sokat lehet detektálni carotis-endarterectomia során, de szimptomatikus és aszimptomatikus carotisstenosisok ese­tén is. Antithromboticus terápiával csökkent­hető a micro­em­bolusok száma. Az intravénás kontraszt­befecskendezéses TCD-vizsgálat, Valsalva-manőverrel kiegészítve, alkalmas a jobb-bal sönt diagnosztizálására.]

Ideggyógyászati Szemle

[Az akut vascularis képalkotás és a neuro­intervenció igénybevétele akut ischaemiás stroke betegeknél Magyarországon]

POZSEGOVITS Krisztián, SZABÓ Géza, SZUPERA Zoltán, NAGY Péter, NÉMETH László, KONDÁKOR István, TUSA Csaba, BERENTE László, SALACZ Pál, VÉCSEI László, SAS Katalin, SEMJÉN Judit, NIKL János, SZAPÁRY László, KAKUK Anikó, RÓZSA Csilla, HORVÁTH Melinda, IMRE Piroska, KÖVES Ágnes, BALOGH István, MOLNÁR Sándor, FOLYOVICH András, AL-MUHANNA Nadim, BÉRES-MOLNÁR Katalin Anna, HAHN Katalin, KRISTÓF Piroska, SZÁSZ Attila Sándor, SZŰCS Anna, BERECZKI Dániel

[Bevezetés - A magyarországi akut stroke halálozás rosszabb a nyugat-európai eredményekhez képest, részben a szuboptimális oki kezelés miatt. Betegek és módszerek - Akut ischaemiás stroke betegek körében vizsgáltuk az akut agyi vascularis képalkotó vizsgálatok és a neurointervenció igénybevételét. Magyarországi stroke-centrumokból 2016. augusztus 31. előtti 20-20 consecutiv akut ischaemiás stroke beteg adatait elemeztük. Eredmények - Összesen 410 betegről kaptunk adatot, 166 (40,4%) esetében végeztek CT-angiográfia vizsgálatot, 44 (10,7%) beteg részesült mechanikus thrombectomiában. Következtetés - Nagyjából az alkalmas betegek har­mada részesült thrombectomiában. Ennek az oka lehet a késői kórházba kerülés, az akut vascularis képalkotás alacsony igénybevétele és a korlátozott neurointervenciós kapacitás, ezek terén fejlődés szükséges. ]

Lege Artis Medicinae

A hypercholesterinaemia kezelése időskorban

BARNA István

A 65 éves vagy idősebb korúak aránya emelkedik a világban, és ezen belül egyre nő a 75 éven felüliek száma. Az athero­sclerosis az időskorúak egyik legfontosabb, leggyakoribb megbetegedése, a legnagyobb mértékben felel az időskori halá­lozásért, szellemi hanyatlásért és az élet­minőség romlásáért. A megfelelően al­kal­mazott lipidcsökkentő kezeléssel a halálozások nagyobb részét kitevő cardiovascularis események kialakulásának esélye visszaszorítható, meghosszabbítható a be­te­gek élete, javítható az életminőségük. Dié­tás kezeléssel a cardiovascularis kockázat csökkentése ugyanolyan jó hatású, mint fiatalkorban. A 65 év vagy a feletti életkorban végzett rendszeres fizikai aktivitás férfiakban 26%-kal, nőkben 20%-kal csökkenti a cardiovascularis és az összes halálozás kockázatát. Ha a betegek kórtörténetében nincs érrendszeri betegség, a statinokat a 65 évesnél idősebb egyéneknél is egyértelműen javasoljuk elsődleges megelőzésre. Statinokat primer prevenciós célra 75 éves vagy annál idősebb felnőtteknél a kockázat és haszon egyéni elemzésével javasolt alkalmazni. Nagyobb kockázatcsökkenést lehet elérni 65–75 év között, mint a 75 éven felülieknél. Szekunder prevenció szempontjából a statin adása időskorban kiemelten nagy jelentőségű, alkalmazása bizonyítottan kedvező. A célérték eléréséhez mind primer, mind szekunder cardiovascularis prevencióban a statin- és ezetimibkezelés ajánlott.