Ideggyógyászati Szemle

A nemi chromosomák psychopathologiai jelentőségéről

DR. MOLNÁR Sándor1

1970. DECEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1970;23(12)

A nemi chromosomák számbeli reductiója csak nőneműekben fordul elő az XO állapot, ill. klinikailag Turner-syndroma formájában. Ez egyrészt sexualis, másrészt, ritkábbap psyches infantilismusban jut kifejezésre, s olykor olygophreniával jár. Ujabban a psychologiai vizsgálatokkal számolási, tér és időbeli tájékozódási nehézségeket találtak e syndroma hordozóinál. A nemi chromosoma-szám növekedése nőneműeken elsősorban mentális retardatióban, másrészt a termékenyülőképesség csökkenésében mutatkozik. Hímneműeken ez leggyakrabban az XXY állapot okozta Klinefelter-syndromában jut kifejezésre. Ezt a különböző somatikus jelenségek mellett elsősorban sexualis hypo-functio, perversiók, mentalis retardatio és viselkedési zavarok jellemzik.Az utóbbi két tünet az XYY állapot kísérőjelensége is lehet.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti· Orvostudományi Egyetem Neurologiai és Psychiatriai Klinikája

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Csecsemőkori súlyos sorvadás hatása a cerebralis elektrogenesisre

DR. FÜLÖP Tibor, DR. KAISER Éva, DR. FARKAS Gábor

Szerzők az első trimenonban, a cerebralis elektrogenesis e fontos időszakában átélt súlyos sorvadás hatását tanulmányozták iskoláskorú gyermekeken. Érvényesül-e az atrophiát kísérő súlyos kórélettani tényezők károsító hatása a cerebralis elektrogenesisben, okoz-e maradandó pathologiás EEG-jeleket? Vizsgálataik szerint a cerebralis elektromos tevékenység maturatiója nem károsodik: mindkét csoportban physiologiás a freqentia/secundum megoszlás, a topographikus organisatio, az amplitudo-megoszlás a physiologiás amplitudó- correlatio, az occipitalis alfa-index, a phasis-relatio és az EEG-reactivitás sensoros és psychés ingerekre. Eltérés mutatkozik a sorvadt csoport rovására az occipitalis-háttér-rhythmus stabilitásában és szignifikánsan gyakoribb a pathologiás grapho-elemek előfordulása, mely elsősorban a delta activitás fokozódásából adódik. Szerzők felvetik ezeknek, mint agytörzsi zavar jeleinek és a volt atrophiás csoportban halmozódó „encephalopathiás" tünetcsoport összefüggésének lehetőségét.

Ideggyógyászati Szemle

„Myopathiás" szöveti elváltozások neurogen izom-atrophiákban

DR. BODOSI Mihály

Szerző a Pécsi Ideg-Elmeklinika biopsiás és autopsiás anyagából a különböző neurogen izomkárosodásokban szenvedők közül válogatás nélkül vizsgálta 23 beteg excisumait, s kereste a myopathiás elváltozásokat. A gyakranlát ott dystrophiás jeleket az „ép" rostcsoportokban is megtalálta néha már hónapokkal a betegség kezdete után. Létrejöttükben jelentőséget tulajdonít a keringészavarnak. Felhívja a figyelmet, hogy a myopathiás jelek néha olyannyira dominálhatják a képet, hogy inkorrekt diagnosishoz vezethetnek.

Ideggyógyászati Szemle

A psychologiai tesztek helye a schizophrenia diagnosticájában

DR. SZAKÁCS Ferenc

Szerző ismerteti a psychológiai tesztek alkalmazásával kapcsolatos vita főbb szempontjait. Irodalmi adatok és saját tapasztalatai alapján néhány - főként a Rorschach-tesztre támaszkodó - példa elemzésével bemutatja, hogy a perceptiós és cognitiv functiók schizophreniára jellemző torzulásai a diagnostikai segédeszközként alkalmazott tesztek segítségével gyakran megbízhatóbban azonosíthatók, mint a csak verbalis teljesítményt elemző interjú módszerrel.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Műtárgyak a boncteremben, avagy egy művészettörténész visszaemlékezései

NÉMETH István

Közel harminc évvel ezelőtt történt, hogy egykori kollégám, Zentai Loránd, a Szépművészeti Múzeum Grafikai osztályának munkatársa feltette nekem a kérdést: Volna kedved időnként írni egy-egy cikket a nemrégiben alapított Lege Artis Medicinae című orvostudományi lap képzőművészeti rovatába? Én szívesen tettem eleget a felkérésnek. Akkor persze még nem is sejtettem, hogy nem csupán alkalmi kalandozásokról lesz majd szó, hanem egy több évtizedes, s lényegében mind a mai napig tartó folyamatos szakmai kapcsolatról, némi túlzással tehát akár azt is mondhatnám, hogy életem és szakmai pályafutásom ettől kezdve szinte elválaszthatatlanul összefonódott a LAM-mal.

Lege Artis Medicinae

Kommunikáció pszichésen traumatizáló terápiás helyzetekben. A VitalTalk „COVID-19 communications skills” példatárának magyar fordítása

TIRINGER István

Az elmúlt évtizedek orvosi pszichológiai kutatásai alapján egyértelművé vált, hogy nem csak extrémen megterhelő vagy fenyegető helyzetek – külső katasztrófák – válthatnak ki poszttraumás stressz zavart, hanem az életet veszélyeztető betegségek és olyan terápiás helyzetek is, amelyekben a betegek közvetlen életveszélyt élnek át. Az ilyen helyzeteket követően poszttraumás stressz tünetek a betegek többségénél megfigyelhetők, de hosszú távon poszttraumás stressz zavar (PTSD – Post Trau­matic Stress Disorder) csak egy jelentős kisebbségnél alakul ki (Greene és munkatársai szisztematikus áttekintése alapján az alapellátás betegei között a pontprevalencia 2–39%) (1). A PTSD ki­alakulása számos kockázati és protektív tényezőtől függ. Ezek közül az alábbiakban az orvosi kommunikáció jelentőségéről adunk rövid összefoglalót, majd közreadjuk annak a kommunikációs példatárnak a fordítását, amelyet az orvosi kommunikációs készségek tréningjével és kutatásával foglalkozó VitalTalk szervezet adott közre (1. melléklet). A példatár jelenleg (2020. április 28-án) 22 nyelven érhető el a szervezet honlapjáról és az most már a saját fordításunkat is tartalmazza (https://www.vitaltalk.org/guides/covid-19-communication-skills/).

Lege Artis Medicinae

A súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók testi és lelkiállapota

HEGEDÛS Katalin, RISKÓ Ágnes, MÉSZÁROS Eszter

BEVEZETÉS - A súlyos betegek kezelésére vagy gondozására vállalkozó egészségügyi szakemberek érzelmileg, intellektuálisan és fizikailag egyaránt túlterheltek. Ennek az állapotnak számos, olykor visszafordíthatatlan negatív következménye lehet, mint például a betegekkel, a hozzátartozókkal és a kollégákkal történő kommunikáció kifejezett nehézségei, a halmozódó, feldolgozatlan stressz szerteágazó ártalmai, a nagyon gyakori lelki kiégés súlyos testi és lelki tünetei, a magánélet kudarcai és nehézségei. Kutatásunkkal a hazai, klinikumban dolgozó szakemberek testi és lelkiállapotáról, életminőségéről kívántunk reális képet kapni, azért is, hogy a - már halaszthatatlannak tűnő - segítségnyújtás számukra hathatósabban valósuljon meg. MÓDSZEREK - A kutatás alapja a Hungarostudy kérdőív (2002) egészségügyi dolgozók számára módosított változata. Mintánkban 200, súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozó és kontrollcsoportként - a Hungarostudy vizsgálatból kiválasztott - 1356 nem egészségügyi dolgozó, valamint 227 egészségügyi dolgozó szerepel, összesen tehát 1783 fő. Mindhárom csoportban azonos a nemi, életkori és az iskolai végzettségi arány. Az eredményeket SPSS 10.0 statisztikai programmal elemeztük, az összefüggés- vizsgálatokat ANOVA teszttel végeztük. EREDMÉNYEK - A kérdőíves vizsgálatunkban résztvevők válaszainak elemzése - összevetve a más egészségügyi területen dolgozók, illetve a nem egészségügyiek kontrollcsoportjával - azt bizonyítja, hogy a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók körében kiugróan sok esetben, szignifikáns mértékben magasabb a kimerültség, a stresszfüggő testi és lelki tünetekkel való együttélés, rosszabb a káros szenvedélyek aránya és gyengébb a szociális háló. Az adatok az ápolók esetében még rosszabbak, mint az orvosok és egyéb diplomások esetében. KÖVETKEZTETÉS - A nehéz helyzetek kezelését speciális képzéssel tehetjük könnyebbé, s az ilyen jellegű kurzusokat a graduális és a posztgraduális képzésben egyaránt általánossá kell tenni.

Ideggyógyászati Szemle

Transcranialis egyenáram-stimuláció a kognitív idegtudományban – buktatók és megoldások

PESTHY Orsolya, JANACSEK Karolina, NÉMETH Dezső

A transcranialis egyenáram-stimuláció (transcranial direct current stimulation, tDCS) ígéretes agystimulációs eszköz, melynek használata egyszerű, nem invazív és viszonylag olcsó. Mivel képes átmenetileg megváltoztatni az agy­működést, hozzájárulhat mind a klinikum, mind az ideg­tudományi kutatások fejlődéséhez. Ugyanakkor a tDCS hatékonyságát némi szkepticizmus övezi. Ennek oka részben a hatásmechanizmusról való hiányos tudásunk, másrészt a látszólag ellentmondó kutatási eredmények. A jelen cikkben összefoglalót kívánunk nyújtani a tDCS-kutatásokban felmerülő problémákról és azok lehetséges megoldásairól. Különös figyelmet szentelünk a tDCS hatásában megjelenő interindividuális különbségek forrá­sára, ami magyarázatot adhat a zajos adatokra, így kiküszöbölésükkel megbízhatóbb eredmények születhetnek. Reményeink szerint ez az összefoglaló hozzájárul, hogy a jövőbeli tDCS-kutatások megismételhetők legyenek, maximalizálva az eszközben rejlő potenciált.

Lege Artis Medicinae

Testi-lelki egészség és egészség-magatartás a szexuális és nemi kisebbségek körében

GUBÁN Zsuzsanna, CSEKÔ Csilla, SZÉL Zsuzsanna

Mind az alap-, mind a szakellátás igénybevételének hátterében nagy arányban állnak pszichoszomatikus panaszok, megbetegedések. A jelen szakirodalmi összefoglaló tanulmányban egy társadalmi szubpopuláció (a szexuális és nemi kisebbségek) testi-lelki egészségét, egészség-magatartásbeli jellemzőit vizsgáló, 2009. január és 2019. március között megjelent angol nyelvű publikációk eredményeit tekintettük át. A kisebbségistressz-teória és a biopszichoszociális modell értelmében a szexuális és nemi kisebbségekhez tartozó személyeket érő megnövekedett stresszterhelés negatív hatással van a kisebbségi csoport egészségi állapotára és egészség-magatartására. A fenti tényezők miatt jellemzőbbek egyes kórállapotok, mint szív- és érrendszeri panaszok, tüdőbetegségek, különböző daganatos elváltozások, a csoport kitettebb egyes krónikus betegségek szempontjából a többségi társadalomhoz tartozókkal összehasonlítva. Továbbá a kisebbségi csoportot érintő többletszorongás negatív hatással van a szexuális és nemi kisebbségek mentális és pszichés jóllétére is. A szexuális és nemi kisebbségekhez tartozó személyek egészségével és egészség-magatartásával kapcsolatos szakirodalom összefoglalásának célja, hogy könnyen hozzáférhető és átlátható ismeretet nyújtson az oktatásban, illetve rendvédelmi szerveknél dolgozók, továbbá a szociális szférában köz­re­mű­ködők és az egészségügyi személyzet számára. Ez elősegítheti a szexuális és nemi ki­sebb­ségek szakszerűbb ellátását, az ellátók kulturális kompetenciájának fejlesztését, ezáltal hoz­zájárulhat az egészségegyenlőtlenség csökkentéséhez is.