Ideggyógyászati Szemle - 2012;65(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

Égő érzés a szájüregben - a „burning mouth” szindróma a mindennapos orvosi gyakorlatban

GERLINGER Imre

Burning mouth szindrómán olyan krónikus orofacialis fájdalmat értünk, amelynek hátterében nem találunk nyilvánvaló szájnyálkahártya-elváltozást, vagy egyéb klinikai tünetet. A kórkép elsősorban középkorúak, illetve posztmenopauzában lévő nők körében gyakori. A tünetet intenzív szájüregi égő vagy szúró érzés jellemzi, elsősorban a nyelvnek megfelelően vagy egyéb szájüregi régiókban. Egyéb szenzoros elváltozások is társulhatnak hozzá, mint például szájszárazság vagy ízérzési zavar. A szindróma valószínűleg multifaktoriális eredetű, gyakran idiopathiás, etiopatogenezise ismeretlen. A kórokot illetően nem zárhatóak ki pszichés és egyéb szisztémás okok sem. Napjainkban nincs egyértelmű konszenzus a burning mouth szindróma diagnózisát és osztályozását illetően. A legutóbbi irodalmi adatokra támaszkodva áttekintjük a lehetséges etiológiai tényezőket, valamint a diagnózis és a terápia alapelveit.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

Diclofenac alkalmazása preemptív analgesiaként a postcraniotomiás fejfájás megelőzésére

SIMON Éva, BÁNK Judit, GÁL Judit, SIRÓ Péter, NOVÁK László, FÜLESDI Béla, MOLNÁR Csilla

Célkitűzés - A postcraniotomiás fejfájás (PCH) gyakori perioperatív szövődményt jelent a neuroanesztéziában. Munkánk célja az volt, hogy felmérjük a PCH incidenciáját és megvizsgáljuk a preoperatívan adott diclofenac hatásosságát és biztonságosságát. Módszerek - Intracranialis tumor reszekciója miatt craniotomiára kerülő betegeket válaszottunk be. A kezelt csoportnak a műtét előtt preemptív analgesiaként per os 100 mg diclofenacot adtunk, emellett a műtéti területet lidocain és adrenalin kombinációjával infiltráltuk. A kontrollcsoportban csak a műtéti területet infiltráltuk. Preoperatíven, a műtét napján, majd az 1. és az 5. posztoperatív napon felmértük a VAS-pontszámot. Eredmények - A műtét utáni első öt napban 50-90%-nak találtuk a bármilyen súlyosságú PCH előfordulását. A fájdalommentes esetek száma szignifikánsan növekedett a korai posztoperatív időszakban, de még az ötödik posztoperatív napon is mindkét csoportban nagyobb maradt, mint a műtét előtt. Mindkét csoportban viszonylag stabil maradt az enyhe fájdalommal járó fejfájásos esetek száma, és jelentősen emelkedett a mérsékelt és súlyos fejfájások száma, ami aztán a posztoperatív időszakban csökkenő tendenciát mutatott. A diclofenackal végzett előkezelés szignifikáns hatását figyeltük meg a kontrollokhoz képest a műtét napján (χ2: 10,429, p<0,015), az első (χ2: 8,75, p<0,032) és az ötödik posztoperatív napon (χ2: 14,3, p<0,002). Következtetések - A súlyos PCH viszonylag kis incidenciája az ötödik napon a diclofenackal kezelt csoportban azt jelezheti, hogy a preoperatíven adott diclofenac hatásosan csökkenti a postcraniotomiás fejfájást. Véletlen besorolásos vizsgálatra lenne szükség a feltételezés igazolására.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

A cluster fejfájás klinikumának prospektív vizsgálata

ERTSEY Csaba, VESZA Zsófia, BANGÓ Márta, VARGA Tímea, NAGYIDEI Diána, MANHALTER Nóra, BOZSIK György

Bevezetés - Bár a cluster fejfájás az egyik leghevesebb fájdalomszindróma, a hazai orvosi gyakorlatban kevéssé ismerik tüneteit és kezelési lehetőségeit. Célkitűzés - A cluster fejfájás (CF) klinikai jellemzőinek prospektív vizsgálata a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika Fejfájás-ambulanciájának beteganyagában. Módszerek - A vizsgálók által kitöltött, 108 kérdést tartalmazó, előre kidolgozott kérdőívvel gyűjtöttünk adatokat a CF klinikai jellemzőiről, kivizsgálásáról és korábbi kezeléséről. Eredmények - A 2004-2008 közötti, ötéves időszakban 78 CF-beteg (57 férfi és 21 nő; átlagéletkor: 44,6±14,6 év) adatait rögzítettük. A nemek aránya a betegség (naptári évek szerinti) kezdete alapján képezett csoportokban nem változott. A fejfájást a betegek 93%-a élete legerősebb fájdalmának tartotta. A fájdalom szigorúan féloldali volt, a trigeminus 1. ágát minden esetben érintette. A rohamot az ipsilateralis cranialis paraszimpatikus aktiválódás tünetei (könnyezés 83%, a conjunctiva belövelltsége 67%, orrfolyás 56%, orrdugulás 43%) mellett ritkábban szimpatikus diszfunkció jelei (ptosis 48%, miosis 7%) kísérték. Két beteg számolt be lokalizáció, erősség, időbeni lefolyás alapján CFnek tartható, de autonóm tünetekkel nem járó rohamokról. A betegek tekintélyes része észlelt migrénre jellegzetesnek tartott tüneteket (nausea 41%, vomitus 18%, fotofóbia 68%, fonofóbia 58%). Ez is szerepet játszhatott abban, hogy a cluster fejfájás jellegzetes klinikai tünetei ellenére a diagnózis megállapításáig átlagosan 10 év telt el. A vizsgálat idején a betegek 63%-a nem kapott a szakmai ajánlásoknak megfelelő rohamkezelést, 59%-uknál nem alkalmaztak megfelelő profilaktikus kezelést. Megbeszélés - A cluster fejfájás rohamok igen heves fájdalommal járnak, ezért szükséges a kórkép minél korábbi felismerése és a hatékony kezelés alkalmazása. Vizsgálatunk aláhúzza, hogy a cluster fejfájás diagnózisával és kezelésével kapcsolatos ismereteket érdemes jobban hangsúlyozni a szak- és továbbképzés során.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

Szerkesztőségi megjegyzés

SZOK Délia

A cluster típusú primer fejfájás talán az egyik legtűrhetetlenebb fájdalomszindróma, amit a heves és gyakori fejfájásrohamok mellett jellegzetes autonóm tünetek is kísérnek. Klasszifikációját és diagnosztikai kritériumait a Nemzetközi Fejfájás Társaság (IHS) határozta meg, legutóbb 2004-ben.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

Magyarországi sclerosis multiplexes járó betegek egészségi állapota és betegségköltsége

PÉNTEK Márta, GULÁCSI László, RÓZSA Csilla, SIMÓ Magdolna, ILJICSOV Anna, KOMOLY Sámuel, BRODSZKY Valentin

Háttér és célkitűzések - A sclerosis multiplex betegségterhére vonatkozóan nagyon kevés adat áll rendelkezésre kelet-, közép-európai országokból. Vizsgálatunk célja a sclerosis multiplexes járó betegek életminõségének, az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének és költségeinek felmérése Magyarországon. Módszerek - Keresztmetszeti kérdõíves vizsgálatot végeztünk két neurológiai járóbeteg-rendelésen 2009-ben. Felmértük a kórelõzményt, az igénybe vett egészségügyi ellátásokat az elmúlt 12 hónapra vonatkozóan, valamint a betegek állapotát a Kiterjesztett Rokkantsági Skála és az EQ-5D kérdõívekkel. A költségszámítást társadalmi perspektívából végeztük. Eredmények - Hatvannyolc beteget (nõk 70,6%) vontunk be a vizsgálatba, átlagos életkor 38,0 (SD 9,1) év, betegségfennállás 7,8 (SD 6,7) év. Ötvenöt (80,9%) beteg relapszálóremittáló alcsoportba tartozott és 52 (76,5%) beteg szedett immunmoduláns szert. A kérdõívek átlagértékei a következõk voltak: Kiterjesztett Rokkantsági Skála 1,9 (SD 1,7), EQ- 5D 0,67 (SD 0,28). A teljes költség átlaga 10 902 euró/beteg/ év (direkt orvosi 67%, direkt nem orvosi 13%, indirekt költség 20%). A legmagasabb költségtételek a gyógyszer, a rokkantnyugdíjazás miatti termelékenységi költség és az informális ellátás költsége volt. Az enyhe (Kiterjesztett Rokkantsági Skála 0-3,5) és közepesen súlyos (Kiterjesztett Rokkantsági Skála 4,0-6,5) betegség költsége átlag 9218, illetve 17 634 euró/beteg/év volt (p<0,01), ami alacsonyabb a nyugat-európai országokban közölt költségeknél. Következtetés - Vizsgálatunk alapvetõ adatokkal szolgál klinikai és egészség-gazdaságtani elemzésekhez, döntéshozatalokhoz és hozzájárul a sclerosis multiplex betegséggel összefüggõ terhek hasonlóságainak és különbözõségeinek megértéséhez az európai országokban.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

T1-relaxációs időn alapuló agyi víztartalommeghatározás és kvantitatív 1H-MRS 3 T térerőn

FILE Györgyi, BAJZIK Gábor, DÓCZI Tamás, ORSI Gergely, PERLAKI Gábor, LELOVICS Zsuzsanna, ARADI Mihály, SCHWARCZ Attila

Célkitűzés - T1-relaxációs víztartalommérésen alapuló in vivo kvantitatív MR-spektroszkópiás módszer alkalmazása 3 Tesla térerejű készülékre, az ehhez szükséges víztartalommérés kalibrálásával. Betegek és módszer - Hat egészséges (22±2 év) önkéntes részvételével 1 és 3 T térerejű MR-készülékkel az agy meghatározott szeletében T1-relaxációsidő-méréseket készítettünk. Az 1 T térerőn korábban validált víztartalommérés alapján meghatároztuk a T1-relaxációs időt és a víztartalom összefüggését leíró egyenletet 3 T térerőn. Az így kapott víztartalom belső referenciaként szolgált a lokalizált MR-spektroszkópiás mérés kvantifikálásához. Eredmények - A 3 T térerőn végzett T1-érték-meghatározáson alapuló víztartalom a szürkeállományban 46,4±1,5 mol/l; a fehérállományban 37,6±0,5 mol/l. A víztartalom alapján végzett kalibráció a fehérállományban NAA 7,79±0,67 mmol/l; kreatin 3,76±0,28 mmol/l; kolin 3,68±0,47 mmol/l; mioinozitol 10,35±3,70 mmol/l; a szürkeállományban NAA 8,20±0,45 mmol/l; kreatin 4,76±0,18 mmol/l; kolin 2,64±0,35 mmol/l; mioinozitol 8,32±1,42 mmol/l metabolitkoncentrációkat eredményezett. Következtetések - A 3 T térerőn végzett T1-értéken alapuló víztartalom a szürke- és fehérállományban jó egyezést mutat a gravimetriás vagy egyéb MR-módszereken alapuló irodalmi adatokkal; a kalibráció a fehérállományban az irodalmi adatok tartományába eső metabolitkoncentrációkat eredményezett. A szürkeállomány metabolitértékeit nehezebb összevetni, mert az irodalomban fellelhető adatok is nagymértékben különböznek, amit regionális különbségek és eltérő parciális volumenhatások magyarázhatnak. A bemutatott módszer egyszerű és könnyen alkalmazható bármely MR-berendezésen anélkül, hogy bonyolult korrekciós és kalibrációs lépésekre lenne szükség.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

Az intraoperatív elektromos agyi stimuláció szerepe a nyelvi és beszédfunkciók megőrzése céljából éber betegeken végzett idegsebészeti beavatkozások során

ERÕSS Loránd, FEKETE Gábor, ENTZ László, FABÓ Dániel, BORBÉLY Csaba, KOZÁK Lajos Rudolf, ANDREJKOVICS Mónika, CZIRJÁK Sándor, FEDORCSÁK Imre, NOVÁK László, BOGNÁR László

Célkitűzés - Az elokvens agyi régiók közelében elhelyezkedő kis malignitású agydaganatok vagy gyógyszerrezisztens epilepsziák esetében az elokvens régiók melletti epileptogén zónák miatt éber állapotban műtött betegeink körében szerzett tapasztalataink összefoglalása. Betegek és módszerek - Retrospektív vizsgálatunkba 16 beteget vontunk be, akiket 1999-2011 között műtöttünk éberen végzett craniotomiából a MÁV Kórház Idegsebészeti Osztályán, az Országos Idegtudományi Intézetben (OITI) és a Debreceni Egyetem Idegsebészeti Klinikáján. A betegek kivizsgálása során, amennyiben erre mód volt, preoperatív funkcionális MR-t, traktográfiát és neuropszichológiai vizsgálatot végeztünk. Az OITI-ben minden esetben MR asszisztálta neuronavigáció segítségével határoztuk meg a craniotomia helyét és tájékozódtunk a gyrusok helyzetéről. Eredmények - Mind a 16 beteg esetében zavartalan volt az anesztézia. Az anesztézia mélységének monitorizálása (BIS) a felületes altatási fázisban biztonsággal segítette a műtét előrehaladását. Az intaroperatív neuropszichológiai feladatok kellően szenzitívek voltak a stimuláció során kiváltott afáziaköri változások műtét alatti gyors értékéléséhez. A stimuláció okozta intraoperatív rohamok azonnal szüntethetők voltak, és ezek nem befolyásolták a műtéti kimenetelt. A neuronavigáció használata nagyban segítette a tájékozódást és a craniotomia optimális helyének a megtervezését. Következtetések - Az éberen végzett craniotomiák gyakorlott sebészi munkacsoportot igényelnek, ami a neuroaneszteziológus, az idegsebész, a neuropszichológus és az elektrofiziológus szoros együttműködését jelenti. A cél kettős: a neurológiai deficitek elkerülése céljából az intraoperatív kognitív és motoros stimulációs feladatok minél részletesebb elvégzése, ugyanakkor a műtéti idő minimalizálása a szövődmények csökkentése érdekében. A neuronavigáció nyújtotta intraoperatív anatómiai és a betegen éber állapotban végzett intraoperatív stimuláció nyújtotta funkcionális adatok egymást erősítve nyújtják azt a biztonságot, ami a XXI. században elengedhetetlen a neurológiai szempontból minimálisan invazív szemléletű idegsebészethez.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

Sclerosis multiplex és gerincvelő-ependymoma egyidejű előfordulása: esetismertetés

EYLEM Degirmenci

Háttér - Sclerosis multiplex és intraduralis gerincvelőtumor együttes előfordulásáról számolok be. Esetismertetés - A 34 éves nő az előző 15 évben relapszus-remisszió típusú sclerosis multiplexben szenvedett. A bal alsó végtagban jelentkező akut érzéskieséssel, spasticitassal jelentkezett. A gerinc mágnesesrezonancia-vizsgálata intraduralis gerincvelői tumort mutatott a lumbalis szakaszon, amit később ependymomának diagnosztizáltunk. Következtetés - Felhívjuk a figyelmet a sclerosis multiplex és a gerincvelőtumor ritka együttes előfordulására, kiemelve a kivizsgálás szükségességét, ha a sclerosis multiple lefolyása során új tünet jelentkezik.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

Fejlődésneurológia Az öntudat, a kommunikáció és a mozgás kialakulása Berényi Marianne, Katona Ferenc

VÉCSEI László

Berényi Marianne és Katona Ferenc tollából ez évben igen értékes mű jelent meg a Medicina Kiadó gondozásában. Valójában egy könyvsorozat újabb kitűnő példányát olvashatjuk, hiszen Katona professzor úr első könyve a közel fél évszázada, 1963-ban publikált „Az agysebészet története” című kiadvány volt.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

Neuroophthalmologia Somlai Judit, Kovács Tibor (szerk.)

CSIBA László

Néhány évvel ezelőtt e sorok szerzőjének a hazai orvoslás egyik ismert, de inkább csak politikával bíbelődő szakembere azt mondta, könnyű az idegtudományokkal foglalkozó mai orvosoknak, különösen neurológusoknak, hiszen az MRI automatikusan szállítja a kész „diagnózist”. Ez a rövidlátó és tájékozatlanságot eláruló nyilatkozat mégis hordoz egy fontos üzenetet.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

Rivaroxaban versus warfarin: a ROCKET vizsgálat eredményei

LIPTÁK Judit

A warfarin használata jelentősen csökkenti az ischaemiás stroke kockázatát pitvarfibrillációban szenvedő betegek esetében, azonban használatakor gyakori monitorozásra és dózismódosításra van szükség. A szájon át szedhető, Xa faktor-gátló rivaroxaban jobban előre jelezhető és következetesebb antikoagulációt biztosíthat.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

Magyar idegorvosok. Donáth Gyula (1849-1944)

HALÁSZ Péter

A szülők példája nagy hatással volt Donáth Gyulára, aki Baján született 1849. december 23-án. Gyermek- és ifjúkora nagy részét Baján töltötte, orvosi gyakorlatot is folytatott Baján. Még kilencvenéves kora után is eszébe jutottak nagy gyermekkori élményei. A „Bajai Katholikus Főgymnasium”- ba az 1860/61-es évtől járt.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

In memoriam dr. Paraicz Ervin professzor (1927-2012)

GYÖRGY Ilona

Paraicz Ervin professzorra emlékezünk, aki 2012. július 28-án, 85 évesen elhunyt. 1927. július 13-án Kiskunhalason született. Édesapját, aki vasúti tisztviselő volt, gyakran áthelyezték. Professzor úr mesélte, hogy ezért általános és középiskoláit 10 intézetben végezte. Egyetemre Budapestre került, a Pázmány Péter Egyetem Orvosi Fakultására.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

Idegtudományok és mesterséges intelligencia

A 2011. május 1-jén megkezdett TÁMOP-4.2.1/ B-10/2/KONV-2010-0002 azonosítójú projekt keretében a Pécsi Tudományegyetem stratégiai céljával és lehetőségével összhangban, a Dél-Dunántúli Régió (DDR) tudásbázisának minőségi fejlesztését hajtja végre, mely tevékenységgel a régió versenyképességének növelése és a Pólus program fejlesztési irányrendszere kap európai színvonalú alapot.

Ideggyógyászati Szemle

2012. SZEPTEMBER 30.

Kedves Kollégák!

RAJNA Péter

Tapasztalatunk szerint a betegellátás orvosi és betegoldalán egyaránt hiányosak az értesülések a megváltozott munkaképességű egyének új ellátási rendszerével kapcsolatban. Ezért határoztuk el, hogy lapunk FÓRUM rovatában e számunktól kezdve részletesebben foglalkozunk a krónikus betegségekben, illetve fogyatékosságban szenvedők ellátásának hatályos jogi környezetével, orvosszakmai és adminisztratív kérdéseivel.