Ideggyógyászati Szemle

T1-relaxációs időn alapuló agyi víztartalommeghatározás és kvantitatív 1H-MRS 3 T térerőn

FILE Györgyi, BAJZIK Gábor, DÓCZI Tamás, ORSI Gergely, PERLAKI Gábor, LELOVICS Zsuzsanna, ARADI Mihály, SCHWARCZ Attila

2012. SZEPTEMBER 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2012;65(09-10)

Célkitűzés - T1-relaxációs víztartalommérésen alapuló in vivo kvantitatív MR-spektroszkópiás módszer alkalmazása 3 Tesla térerejű készülékre, az ehhez szükséges víztartalommérés kalibrálásával. Betegek és módszer - Hat egészséges (22±2 év) önkéntes részvételével 1 és 3 T térerejű MR-készülékkel az agy meghatározott szeletében T1-relaxációsidő-méréseket készítettünk. Az 1 T térerőn korábban validált víztartalommérés alapján meghatároztuk a T1-relaxációs időt és a víztartalom összefüggését leíró egyenletet 3 T térerőn. Az így kapott víztartalom belső referenciaként szolgált a lokalizált MR-spektroszkópiás mérés kvantifikálásához. Eredmények - A 3 T térerőn végzett T1-érték-meghatározáson alapuló víztartalom a szürkeállományban 46,4±1,5 mol/l; a fehérállományban 37,6±0,5 mol/l. A víztartalom alapján végzett kalibráció a fehérállományban NAA 7,79±0,67 mmol/l; kreatin 3,76±0,28 mmol/l; kolin 3,68±0,47 mmol/l; mioinozitol 10,35±3,70 mmol/l; a szürkeállományban NAA 8,20±0,45 mmol/l; kreatin 4,76±0,18 mmol/l; kolin 2,64±0,35 mmol/l; mioinozitol 8,32±1,42 mmol/l metabolitkoncentrációkat eredményezett. Következtetések - A 3 T térerőn végzett T1-értéken alapuló víztartalom a szürke- és fehérállományban jó egyezést mutat a gravimetriás vagy egyéb MR-módszereken alapuló irodalmi adatokkal; a kalibráció a fehérállományban az irodalmi adatok tartományába eső metabolitkoncentrációkat eredményezett. A szürkeállomány metabolitértékeit nehezebb összevetni, mert az irodalomban fellelhető adatok is nagymértékben különböznek, amit regionális különbségek és eltérő parciális volumenhatások magyarázhatnak. A bemutatott módszer egyszerű és könnyen alkalmazható bármely MR-berendezésen anélkül, hogy bonyolult korrekciós és kalibrációs lépésekre lenne szükség.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Fejlődésneurológia Az öntudat, a kommunikáció és a mozgás kialakulása Berényi Marianne, Katona Ferenc

VÉCSEI László

Berényi Marianne és Katona Ferenc tollából ez évben igen értékes mű jelent meg a Medicina Kiadó gondozásában. Valójában egy könyvsorozat újabb kitűnő példányát olvashatjuk, hiszen Katona professzor úr első könyve a közel fél évszázada, 1963-ban publikált „Az agysebészet története” című kiadvány volt.

Ideggyógyászati Szemle

Idegtudományok és mesterséges intelligencia

A 2011. május 1-jén megkezdett TÁMOP-4.2.1/ B-10/2/KONV-2010-0002 azonosítójú projekt keretében a Pécsi Tudományegyetem stratégiai céljával és lehetőségével összhangban, a Dél-Dunántúli Régió (DDR) tudásbázisának minőségi fejlesztését hajtja végre, mely tevékenységgel a régió versenyképességének növelése és a Pólus program fejlesztési irányrendszere kap európai színvonalú alapot.

Ideggyógyászati Szemle

Az intraoperatív elektromos agyi stimuláció szerepe a nyelvi és beszédfunkciók megőrzése céljából éber betegeken végzett idegsebészeti beavatkozások során

ERÕSS Loránd, FEKETE Gábor, ENTZ László, FABÓ Dániel, BORBÉLY Csaba, KOZÁK Lajos Rudolf, ANDREJKOVICS Mónika, CZIRJÁK Sándor, FEDORCSÁK Imre, NOVÁK László, BOGNÁR László

Célkitűzés - Az elokvens agyi régiók közelében elhelyezkedő kis malignitású agydaganatok vagy gyógyszerrezisztens epilepsziák esetében az elokvens régiók melletti epileptogén zónák miatt éber állapotban műtött betegeink körében szerzett tapasztalataink összefoglalása. Betegek és módszerek - Retrospektív vizsgálatunkba 16 beteget vontunk be, akiket 1999-2011 között műtöttünk éberen végzett craniotomiából a MÁV Kórház Idegsebészeti Osztályán, az Országos Idegtudományi Intézetben (OITI) és a Debreceni Egyetem Idegsebészeti Klinikáján. A betegek kivizsgálása során, amennyiben erre mód volt, preoperatív funkcionális MR-t, traktográfiát és neuropszichológiai vizsgálatot végeztünk. Az OITI-ben minden esetben MR asszisztálta neuronavigáció segítségével határoztuk meg a craniotomia helyét és tájékozódtunk a gyrusok helyzetéről. Eredmények - Mind a 16 beteg esetében zavartalan volt az anesztézia. Az anesztézia mélységének monitorizálása (BIS) a felületes altatási fázisban biztonsággal segítette a műtét előrehaladását. Az intaroperatív neuropszichológiai feladatok kellően szenzitívek voltak a stimuláció során kiváltott afáziaköri változások műtét alatti gyors értékéléséhez. A stimuláció okozta intraoperatív rohamok azonnal szüntethetők voltak, és ezek nem befolyásolták a műtéti kimenetelt. A neuronavigáció használata nagyban segítette a tájékozódást és a craniotomia optimális helyének a megtervezését. Következtetések - Az éberen végzett craniotomiák gyakorlott sebészi munkacsoportot igényelnek, ami a neuroaneszteziológus, az idegsebész, a neuropszichológus és az elektrofiziológus szoros együttműködését jelenti. A cél kettős: a neurológiai deficitek elkerülése céljából az intraoperatív kognitív és motoros stimulációs feladatok minél részletesebb elvégzése, ugyanakkor a műtéti idő minimalizálása a szövődmények csökkentése érdekében. A neuronavigáció nyújtotta intraoperatív anatómiai és a betegen éber állapotban végzett intraoperatív stimuláció nyújtotta funkcionális adatok egymást erősítve nyújtják azt a biztonságot, ami a XXI. században elengedhetetlen a neurológiai szempontból minimálisan invazív szemléletű idegsebészethez.

Ideggyógyászati Szemle

Diclofenac alkalmazása preemptív analgesiaként a postcraniotomiás fejfájás megelőzésére

SIMON Éva, BÁNK Judit, GÁL Judit, SIRÓ Péter, NOVÁK László, FÜLESDI Béla, MOLNÁR Csilla

Célkitűzés - A postcraniotomiás fejfájás (PCH) gyakori perioperatív szövődményt jelent a neuroanesztéziában. Munkánk célja az volt, hogy felmérjük a PCH incidenciáját és megvizsgáljuk a preoperatívan adott diclofenac hatásosságát és biztonságosságát. Módszerek - Intracranialis tumor reszekciója miatt craniotomiára kerülő betegeket válaszottunk be. A kezelt csoportnak a műtét előtt preemptív analgesiaként per os 100 mg diclofenacot adtunk, emellett a műtéti területet lidocain és adrenalin kombinációjával infiltráltuk. A kontrollcsoportban csak a műtéti területet infiltráltuk. Preoperatíven, a műtét napján, majd az 1. és az 5. posztoperatív napon felmértük a VAS-pontszámot. Eredmények - A műtét utáni első öt napban 50-90%-nak találtuk a bármilyen súlyosságú PCH előfordulását. A fájdalommentes esetek száma szignifikánsan növekedett a korai posztoperatív időszakban, de még az ötödik posztoperatív napon is mindkét csoportban nagyobb maradt, mint a műtét előtt. Mindkét csoportban viszonylag stabil maradt az enyhe fájdalommal járó fejfájásos esetek száma, és jelentősen emelkedett a mérsékelt és súlyos fejfájások száma, ami aztán a posztoperatív időszakban csökkenő tendenciát mutatott. A diclofenackal végzett előkezelés szignifikáns hatását figyeltük meg a kontrollokhoz képest a műtét napján (χ2: 10,429, p<0,015), az első (χ2: 8,75, p<0,032) és az ötödik posztoperatív napon (χ2: 14,3, p<0,002). Következtetések - A súlyos PCH viszonylag kis incidenciája az ötödik napon a diclofenackal kezelt csoportban azt jelezheti, hogy a preoperatíven adott diclofenac hatásosan csökkenti a postcraniotomiás fejfájást. Véletlen besorolásos vizsgálatra lenne szükség a feltételezés igazolására.

Ideggyógyászati Szemle

Magyar idegorvosok. Donáth Gyula (1849-1944)

HALÁSZ Péter

A szülők példája nagy hatással volt Donáth Gyulára, aki Baján született 1849. december 23-án. Gyermek- és ifjúkora nagy részét Baján töltötte, orvosi gyakorlatot is folytatott Baján. Még kilencvenéves kora után is eszébe jutottak nagy gyermekkori élményei. A „Bajai Katholikus Főgymnasium”- ba az 1860/61-es évtől járt.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az előrehaladott Parkinson-kór jellemzôi a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az elôrehaladott Parkinson-kórban szen­vedô betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmû konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az elôrehaladott stádiumban levô Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelôen körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsôdleges célja a részt vevô mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint elôrehaladott Parkinson-kórban szenvedô betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedô vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyûjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminôséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminôségi Kérdôívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór elôrehaladott/nem elôrehaladott stádiumba történô besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedô beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt elôreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az elôrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentôsebb károsodást mutattak, mint a nem elôrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték elôrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminôséggel, mint a nem elôrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Lege Artis Medicinae

Szívünk ügye a korlátlan energiaital-fogyasztás elkerülése

DOJCSÁKNÉ Kiss-Tóth Éva

Az energiaitalok piacra kerülésük óta tö­retlenül népszerûek, elsôsorban a fiatalok és a gyermekek körében. A nemalkoholos üdítôitalok közé sorolt termékek fogyasztásával a gyártók a teljesítmény és az állóképesség fokozását ígérik. A vitaminok és nö­vényi kivonatok mellett nagy mennyiségû koffein és egyéb stimuláns (taurin, guarana) van bennük. Az aktív összetevôk közül ki­emelkedô hatása és ez által veszélye a koffeinnek van, hiszen túlfogyasztása az enyhébb hemodinamikai változások mellett akár súlyos szív- és érrendszeri következményeket, szívritmuszavarokat, ioncsatorna-betegséget, fokozott véralvadást, szívizominfarktust vagy az agyi véráramlási sebesség csökkenését is okozhatják az arra hajlamos fogyasztók esetében. Számos esettanulmány számolt be a fiatal krónikus energiaital-fogyasztók körében tapasztalt súlyos cardiovascularis eseményekrôl is. Az energiaitalok túlzott és hosszú távú fogyasztásának az egészségre gyakorolt hatásait egyre többen vizsgálják, azonban a fogyasztás biztonságosságára és teljesítményfokozó hatékonyságára vonatkozó bizonyítékok száma korlátozott és ellentmondó.

Ideggyógyászati Szemle

A bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló orvosi szemlélet ütközései az epilepsziás betegek szakellátása során hozott egyes döntésekben

RAJNA Péter

Célkitûzés – A szerzô a vonatkozó szakirodalmi adatok és több évtizedes szakmai tapasztalata alapján kiemeli a bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló betegellátási szemlélet mindennapos ütközési pontjait a felnôtt epilepszia-járóbetegellátás terepén. Kérdésfeltevés – Az epilepsziás betegek ellátása és gondozása során melyek azok a felelôsségteljes döntési feladatok, amelyekben a leghatékonyabb megoldáshoz a tudományos eredmények önmagukban nem szolgáltatnak elegendô alapot? A vizsgálat módszere – Az epilepszia-szakellátás érvényes hazai szakmai irányelvét alapul véve, annak szerkezete szerint haladva áttekinti a betegellátási folyamatot, és kiemeli a célkitûzésnek megfelelô kritikus feladatokat. Rámutat a döntési dilemmák szakmai alapjaira (azok hiányosságára vagy bizonytalanságára, vagy a terület kutatásának nehézségeire). Eredmények – A szerzô véleménye szerint a tapasztalaton alapuló szemlélet egyes vonatkozásokban felülírhatja a bizonyítékon alapulót az epilepsziabetegség definíciója, az epilepsziás roham besorolása, az etiológiai meghatározás, a genetikai háttér, a kiváltó és kockázati tényezôk, az akut rohamprovokáló tényezôk jelentô­sé­gé­nek megítélésében. Ez pedig befolyásolhatja a komplex diagnózisalkotást. A gyógyszeres kezelés során az elsô szer beállításánál, a terápiás algoritmusok közötti válasz­tásban, valamint a farmakoterápia során alkalmazott gondozási teendôkben is érvényesülhetnek az ajánlástól eltérô egyéni szempontok. De ezek megjelennek a nem gyógyszeres kezelési módok döntési folyamatában épp­úgy, mint a rehabilitáció és gondozás területén. Következtetések – A szakmai tapasztalat (és a betegérdek) érvényesítése a bizonyítékon alapuló orvosi szemlélet fel­tétlen kiegészítôje, az optimális eredmény érdekében azon­ban több esetben felül is írhatja a hivatalos ajánlásokat. Ezért lenne szükség arra, hogy a magas szintû betegellátás érdekében a problémás betegek hivatalosan, szervezett formában is eljuthassanak azokba a centralizált intézmé­nyekbe, amelyekben a felelôsségteljes döntések meg­hoza­talára alkalmas szakemberek állnak rendelkezésre.

Hypertonia és Nephrologia

Polycystás vesebetegség - Ren polycysticum

DOLGOS Szilveszter, TÁRNOKI Ádám Domonkos, TÁRNOKI Dávid László

A leggyakoribb monogénes nephropathia, a vese veleszületett, cystosus, térfoglaló folyamata, amely fokozatos vesefunkció-romláshoz vezet. A veseelégtelenséghez gyakran társul a máj, illetve pancreas cystás elváltozása, agyi artériaaneurysma vagy mitralis prolapsus.

Ideggyógyászati Szemle

Mentalizációs deficit neurológiai betegségekben: összefoglaló közlemény

HEROLD Róbert, VARGA Eszter, MIKE Andrea, TÉNYI Tamás, SIMON Mária, HAJNAL András, FEKETE Sándor, ILLÉS Zsolt

Bevezetés – A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk másoknak mentális állapotokat (intenciókat, vágyakat, gondolatokat, érzelmeket) tulajdonítani, és ez alapján viselkedésüket megjósolni. Ez a készség alapvetően meghatározza a szociális világban történő részvételünket, és fontos szerepet játszik a szociális integrációban, adaptációban. A központi idegrendszert érintő betegségek jelentős hányada érinti azokat az agyi struktúrákat vagy transzmitterrendszereket, melyek szerepet játszanak a mentalizációs folyamatokban. Ezek alapján valószínûsíthető, hogy egyes neurológiai betegségek mentalizációs deficittel társulnak, és ez a deficit hatással van e betegségek kimenetelére. A jelen közlemény célja a neurológiai betegségekkel kapcsolatos mentalizációs kutatások áttekintése. Módszer – Internetes adatbázis-keresés történt a témában megjelent közlemények azonosítására. Eredmény – A keresési követelményeknek 62 angol nyelvû közlemény felelt meg, melyek számos neurológiai megbetegedés esetén mentalizációs zavarról számoltak be (például epilepszia, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, dementiák, traumás agysérülés). Megbeszélés – Az eredmények alapján kimondható, hogy számos neurológiai megbetegedés mentalizációs deficittel társul. Ez a deficit sokszor már a megbetegedések korai időszakában jelen van, és prognosztikai jelentőséggel bír, ami a korai felismerés és az adekvát rehabilitációs kezelések fontosságára hívja fel a figyelmet.