Ideggyógyászati Szemle

Rivaroxaban versus warfarin: a ROCKET vizsgálat eredményei

LIPTÁK Judit

2012. SZEPTEMBER 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2012;65(09-10)

A warfarin használata jelentősen csökkenti az ischaemiás stroke kockázatát pitvarfibrillációban szenvedő betegek esetében, azonban használatakor gyakori monitorozásra és dózismódosításra van szükség. A szájon át szedhető, Xa faktor-gátló rivaroxaban jobban előre jelezhető és következetesebb antikoagulációt biztosíthat.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Fejlődésneurológia Az öntudat, a kommunikáció és a mozgás kialakulása Berényi Marianne, Katona Ferenc

VÉCSEI László

Berényi Marianne és Katona Ferenc tollából ez évben igen értékes mű jelent meg a Medicina Kiadó gondozásában. Valójában egy könyvsorozat újabb kitűnő példányát olvashatjuk, hiszen Katona professzor úr első könyve a közel fél évszázada, 1963-ban publikált „Az agysebészet története” című kiadvány volt.

Ideggyógyászati Szemle

Magyarországi sclerosis multiplexes járó betegek egészségi állapota és betegségköltsége

PÉNTEK Márta, GULÁCSI László, RÓZSA Csilla, SIMÓ Magdolna, ILJICSOV Anna, KOMOLY Sámuel, BRODSZKY Valentin

Háttér és célkitűzések - A sclerosis multiplex betegségterhére vonatkozóan nagyon kevés adat áll rendelkezésre kelet-, közép-európai országokból. Vizsgálatunk célja a sclerosis multiplexes járó betegek életminõségének, az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének és költségeinek felmérése Magyarországon. Módszerek - Keresztmetszeti kérdõíves vizsgálatot végeztünk két neurológiai járóbeteg-rendelésen 2009-ben. Felmértük a kórelõzményt, az igénybe vett egészségügyi ellátásokat az elmúlt 12 hónapra vonatkozóan, valamint a betegek állapotát a Kiterjesztett Rokkantsági Skála és az EQ-5D kérdõívekkel. A költségszámítást társadalmi perspektívából végeztük. Eredmények - Hatvannyolc beteget (nõk 70,6%) vontunk be a vizsgálatba, átlagos életkor 38,0 (SD 9,1) év, betegségfennállás 7,8 (SD 6,7) év. Ötvenöt (80,9%) beteg relapszálóremittáló alcsoportba tartozott és 52 (76,5%) beteg szedett immunmoduláns szert. A kérdõívek átlagértékei a következõk voltak: Kiterjesztett Rokkantsági Skála 1,9 (SD 1,7), EQ- 5D 0,67 (SD 0,28). A teljes költség átlaga 10 902 euró/beteg/ év (direkt orvosi 67%, direkt nem orvosi 13%, indirekt költség 20%). A legmagasabb költségtételek a gyógyszer, a rokkantnyugdíjazás miatti termelékenységi költség és az informális ellátás költsége volt. Az enyhe (Kiterjesztett Rokkantsági Skála 0-3,5) és közepesen súlyos (Kiterjesztett Rokkantsági Skála 4,0-6,5) betegség költsége átlag 9218, illetve 17 634 euró/beteg/év volt (p<0,01), ami alacsonyabb a nyugat-európai országokban közölt költségeknél. Következtetés - Vizsgálatunk alapvetõ adatokkal szolgál klinikai és egészség-gazdaságtani elemzésekhez, döntéshozatalokhoz és hozzájárul a sclerosis multiplex betegséggel összefüggõ terhek hasonlóságainak és különbözõségeinek megértéséhez az európai országokban.

Ideggyógyászati Szemle

Az intraoperatív elektromos agyi stimuláció szerepe a nyelvi és beszédfunkciók megőrzése céljából éber betegeken végzett idegsebészeti beavatkozások során

ERÕSS Loránd, FEKETE Gábor, ENTZ László, FABÓ Dániel, BORBÉLY Csaba, KOZÁK Lajos Rudolf, ANDREJKOVICS Mónika, CZIRJÁK Sándor, FEDORCSÁK Imre, NOVÁK László, BOGNÁR László

Célkitűzés - Az elokvens agyi régiók közelében elhelyezkedő kis malignitású agydaganatok vagy gyógyszerrezisztens epilepsziák esetében az elokvens régiók melletti epileptogén zónák miatt éber állapotban műtött betegeink körében szerzett tapasztalataink összefoglalása. Betegek és módszerek - Retrospektív vizsgálatunkba 16 beteget vontunk be, akiket 1999-2011 között műtöttünk éberen végzett craniotomiából a MÁV Kórház Idegsebészeti Osztályán, az Országos Idegtudományi Intézetben (OITI) és a Debreceni Egyetem Idegsebészeti Klinikáján. A betegek kivizsgálása során, amennyiben erre mód volt, preoperatív funkcionális MR-t, traktográfiát és neuropszichológiai vizsgálatot végeztünk. Az OITI-ben minden esetben MR asszisztálta neuronavigáció segítségével határoztuk meg a craniotomia helyét és tájékozódtunk a gyrusok helyzetéről. Eredmények - Mind a 16 beteg esetében zavartalan volt az anesztézia. Az anesztézia mélységének monitorizálása (BIS) a felületes altatási fázisban biztonsággal segítette a műtét előrehaladását. Az intaroperatív neuropszichológiai feladatok kellően szenzitívek voltak a stimuláció során kiváltott afáziaköri változások műtét alatti gyors értékéléséhez. A stimuláció okozta intraoperatív rohamok azonnal szüntethetők voltak, és ezek nem befolyásolták a műtéti kimenetelt. A neuronavigáció használata nagyban segítette a tájékozódást és a craniotomia optimális helyének a megtervezését. Következtetések - Az éberen végzett craniotomiák gyakorlott sebészi munkacsoportot igényelnek, ami a neuroaneszteziológus, az idegsebész, a neuropszichológus és az elektrofiziológus szoros együttműködését jelenti. A cél kettős: a neurológiai deficitek elkerülése céljából az intraoperatív kognitív és motoros stimulációs feladatok minél részletesebb elvégzése, ugyanakkor a műtéti idő minimalizálása a szövődmények csökkentése érdekében. A neuronavigáció nyújtotta intraoperatív anatómiai és a betegen éber állapotban végzett intraoperatív stimuláció nyújtotta funkcionális adatok egymást erősítve nyújtják azt a biztonságot, ami a XXI. században elengedhetetlen a neurológiai szempontból minimálisan invazív szemléletű idegsebészethez.

Ideggyógyászati Szemle

Idegtudományok és mesterséges intelligencia

A 2011. május 1-jén megkezdett TÁMOP-4.2.1/ B-10/2/KONV-2010-0002 azonosítójú projekt keretében a Pécsi Tudományegyetem stratégiai céljával és lehetőségével összhangban, a Dél-Dunántúli Régió (DDR) tudásbázisának minőségi fejlesztését hajtja végre, mely tevékenységgel a régió versenyképességének növelése és a Pólus program fejlesztési irányrendszere kap európai színvonalú alapot.

Ideggyógyászati Szemle

A cluster fejfájás klinikumának prospektív vizsgálata

ERTSEY Csaba, VESZA Zsófia, BANGÓ Márta, VARGA Tímea, NAGYIDEI Diána, MANHALTER Nóra, BOZSIK György

Bevezetés - Bár a cluster fejfájás az egyik leghevesebb fájdalomszindróma, a hazai orvosi gyakorlatban kevéssé ismerik tüneteit és kezelési lehetőségeit. Célkitűzés - A cluster fejfájás (CF) klinikai jellemzőinek prospektív vizsgálata a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika Fejfájás-ambulanciájának beteganyagában. Módszerek - A vizsgálók által kitöltött, 108 kérdést tartalmazó, előre kidolgozott kérdőívvel gyűjtöttünk adatokat a CF klinikai jellemzőiről, kivizsgálásáról és korábbi kezeléséről. Eredmények - A 2004-2008 közötti, ötéves időszakban 78 CF-beteg (57 férfi és 21 nő; átlagéletkor: 44,6±14,6 év) adatait rögzítettük. A nemek aránya a betegség (naptári évek szerinti) kezdete alapján képezett csoportokban nem változott. A fejfájást a betegek 93%-a élete legerősebb fájdalmának tartotta. A fájdalom szigorúan féloldali volt, a trigeminus 1. ágát minden esetben érintette. A rohamot az ipsilateralis cranialis paraszimpatikus aktiválódás tünetei (könnyezés 83%, a conjunctiva belövelltsége 67%, orrfolyás 56%, orrdugulás 43%) mellett ritkábban szimpatikus diszfunkció jelei (ptosis 48%, miosis 7%) kísérték. Két beteg számolt be lokalizáció, erősség, időbeni lefolyás alapján CFnek tartható, de autonóm tünetekkel nem járó rohamokról. A betegek tekintélyes része észlelt migrénre jellegzetesnek tartott tüneteket (nausea 41%, vomitus 18%, fotofóbia 68%, fonofóbia 58%). Ez is szerepet játszhatott abban, hogy a cluster fejfájás jellegzetes klinikai tünetei ellenére a diagnózis megállapításáig átlagosan 10 év telt el. A vizsgálat idején a betegek 63%-a nem kapott a szakmai ajánlásoknak megfelelő rohamkezelést, 59%-uknál nem alkalmaztak megfelelő profilaktikus kezelést. Megbeszélés - A cluster fejfájás rohamok igen heves fájdalommal járnak, ezért szükséges a kórkép minél korábbi felismerése és a hatékony kezelés alkalmazása. Vizsgálatunk aláhúzza, hogy a cluster fejfájás diagnózisával és kezelésével kapcsolatos ismereteket érdemes jobban hangsúlyozni a szak- és továbbképzés során.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Ideggyógyászati Szemle

[Parkinson-betegek körében az alexithymia kognitív zavarral jár együtt ]

SENGUL Yildizhan, KOCAK Müge, CORAKCI Zeynep, SENGUL Serdar Hakan, USTUN Ismet

[A kognitív zavar a Parkinson-kór gyakori nem motoros tünete. Az alexithymia a Parkinson-kór még ma is kevéssé megértett neuropszichiátriai jellegzetessége. A kog­nitív zavar (különösen a visuospatialis és a végre­hajtó funkciók zavara) és az alexithymia hátterében ugyanazon neuroanatómiai struktúrák patológiája áll. Hipo­tézisünk szerint e neuroanatómiai kapcsolat követ­kez­tében összefüggésnek kell lennie a kognitív zavar és az alexithymia mértéke között. Cél – A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, van-e összefüggés az alexithymia és a neurokognitív funkciók között Parkinson-betegek körében. A vizsgálatba 35 Parkinson-kóros beteget vontunk be. A Torontói Alexithymia Skálát (TAS-20), a Ge­riátriai depresszió-kérdőívet (GDI), valamint részletes neuropszichológiai vizsgálatokat alkalmaztunk. A magasabb TAS-20-pontszámok negatív összefüggésben álltak a Wechsler Intelligenciateszt felnőtt­változatának (WAIS) Similarities alskálájának pontszá­mai­val (r = –0,71; p-érték: 0,02), az órarajzolási teszt (CDT) pontszámaival (r = –0,72; p=0,02) és a verbális fluencia (VF) mértékével (r = –0,77; p<0,01). Az érzelemazonosí­tási alskála pontszámai negatív összefüggésben álltak a CDT-pontszámokkal (r = –0,74; p=0,02), a VF-pontszá­mok­kal (r = –0,66; p=0,04), valamint a vizuális emléke­zet azonnali előhívását mérő alksála pontszámaival (r = –0,74; p=0,01). A VF-pontszámok az érzelemleírás ne­héz­ségét mérő alskála (DDF) pontszámaival is összefüggést mutattak (r = –0,66; p=0,04). Fordított irányú összefüggés volt kimutatható a WAIS Similarities és a DDT alskálák pontszámai (r = –0,70; p=0,02), valamint a külső orientáltságú gondolkodás alskála pontszámai (r = –0,77; p<0,01) között. Összefüggés volt kimutatható a végrehajtó funkció Z alskála és a TAS-20-pontszámok középértéke (r = –62; p=0,03), valamint a DDF alskála pontszámai között (r = –0,70; p=0,01). Összefüggés volt kimutatható az alexi­thy­mia és a visuospatialis, valamint a végrehajtó funkciókat mérő tesztek eredménye között. Az alexithymia és a dep­resszív tünetek között szintén szignifikáns összefüggést találtunk. Az alexithymia megléte fel kell hívja a klinikus figyelmét a párhuzamosan fennálló kognitív zavarra.]

Lege Artis Medicinae

Szerzői válasz az „Egy nagy­mintás exploratív vizsgálat érvényessége a limitációi tükrében” című olvasói levélre