Ideggyógyászati Szemle - 1986;39(10)

Ideggyógyászati Szemle

1986. OKTÓBER 01.

Pszichiátriai irányzatok: divergencia vagy konvergencia

DR SZILÁRD János

A pszichiátria története jól szemlélteti a fejlődés ellentmondásait, a határterületi kompetencia tisztázatlansága révén keltett feszültséget és bizonytalanságot. A közelmúltra jellemző volt az irányzatok, szemléletek fokozódó divergenciája, napjainkban az ezek közti közeledés és az ellentétek felszínes bagatelizálása éppúgy gyakori, mint az ellentétek hangsúlyozása. Növeli a nehézségeket az egységes betegségfogalom hiánya és számos határterületi kérdés tisztázatlansága. A tanulmány igyekszik hozzájárulni az ebben a fázisban a tisztázást és szervezeti előrelépést segítő lehetséges tennivalók megfogalmazásához.

HUN 1986;39(10)

Ideggyógyászati Szemle

1986. OKTÓBER 01.

Elmebetegek szénhidrát-anyagcseréjének vizsgálata

SZABÓ Erzsébet, TÚRY Ferenc, MOLNÁR László

A szerzők 216 elmeosztályon kezelt beteg és 20 kontroll vérében és lumbalis liquorában vizsgálták a szénhidrát-anyagcsere termékeinek (glukóz, pyruvát, actát) koncentrációját és a pH-értékét. Megállapították, hogy a vér-liquor-gát glukózanyagcserét szabályozó működése elmebetegségekben normális. Mind a vér, mind a liquor pyruvát- és lactát-tartalma minden betegcsoportban és minden psychopatológiai tünet idején nagyobb, mint a kontrollérték. Ennek a megfigyelésnek alapján vonják le a következtetést, hogy a központi idegrendszer működéséhez szükséges energiát biztosító szénhidrátanyagcsere elmekóros állapotokban megváltozik, de a változás sem nem kórkép-, sem nem tünetspecifikus.

HUN 1986;39(10)

Ideggyógyászati Szemle

1986. OKTÓBER 01.

Triklorfon-mérgezés utáni késői neuropathia

DR CSÍK Vera, DR MOTIKA Dezső, DR MAROSI György

25 triklorfon-mérgezett közül 4 betegen enyhe, múló jellegű distalis motoros neuropathia alakult ki (16%) — 9 betegen súlyos „delayed” polyneuropathiát észleltünk, ami egy esetben pyramis laesiós jelekkel szövődött. Az utóbbi csoportban a mérgezés után több évvel még mindig észlelhetők súlyos maradványtünetek.

HUN 1986;39(10)

Ideggyógyászati Szemle

1986. OKTÓBER 01.

A műtéti dekompresszió helye és lehetőségei a Bell-bénulás terápiájában

DR JÓRI József, DR RIBÁRI Ottó

A szerzők gyógyszeresen nem kezelt vagy a konzervatív terápiára nem javuló 17 Bell-bénulásban — elsősorban a neuromiográfia eredményeire támaszkodva — a 7—10. nap között végeztek vertikális-horizontális dekompressziót. 4 beteg (23,5%) gyógyult tünetmentesen. A regenerációs szak lezajlása után, a 3—6. hónap között reinnervációs jelek hiánya miatt 35 beteget operáltak. Szokatlanul gyors és nagyfokú javulást figyeltek meg egyik 20 é. nőbetegükön; egy 49 é. férfi arcidegének dobüregi szakaszán neurinomát találtak. A korai és a késői dekompressziók után kialakult maradványtünetek statisztikailag szignifikánsan enyhébbnek bizonyultak, mint a totális degenerációval járó bénulások spontán gyógyulását követőek; a két operált csoport között nem volt különbség.

HUN 1986;39(10)

Ideggyógyászati Szemle

1986. OKTÓBER 01.

Asszertív tréning alkalmazása szorongó neurotikusok csoportterápiájában

LAJKÓ Károly, BONCZ István

A szerzők az asszertív tréninget alkalmazták a DSM—III szerint pánikbetegségben szenvedő páciensek csoportterápiájában. Abból a feltevésből indultak ki, hogy az averzív stimulus anticipálása a szorongás fő oka és az asszertív tréning módszereinek alkalmazása segít a pácienseknek a szociális averziók legyőzésében.

HUN 1986;39(10)

Ideggyógyászati Szemle

1986. OKTÓBER 01.

Az EEG és a számítógépes rétegvizsgálat leleteinek összefüggése cerebrovascularis betegségekben

SZIRMAI Imre, MÓRÓ Zsuzsa, KOSARAS Béla, FODOR László

A CT- és EEG-felvételek kódjait statisztikailag összehasonlították 55 monohemiszferikus agyi infarktus miatt kezelt beteg és 36 további agyvérzéses beteg esetében. Az EEG-leletek kódolásához a laterizáció megítélésére szolgáló képletet használtuk. A kóros hullámok aszimmetriája vérzés esetén lényegesen nagyobb volt, mint infarktus után. Az agyvérzéseknél a kóros hullámok többnyire a rostrális részre vetültek, míg agyi infarktusnál többnyire a temporo-parietális régióra. Az EEG laterizációjának mértékét a diagnosztikai stratégia tervezése során figyelembe lehet venni. A periodikus lassú hullámok monolaterális jelenléte CT-vel könnyen kimutatható monolaterális szubkortikális vérzésekre utal. A szomszédos agykéreg károsodását követően gyakran előfordul a parieto-occipitalis-centrális ritmuskomponensek aszimmetriája; ezért a felületes agyi erek elzáródását angiográfiával kell keresni.

HUN 1986;39(10)