A szerzők a 2-es típusú diabetes mellitusban előforduló hypertonia jelentőségét, a folyamatos vérnyomás-ellenőrzés, gondozás módszerét, valamint a nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia formáit ismertették az amerikai, európai szakmai társaságok és nemzetközi szervezetek ajánlásainak bemutatásával. Megállapították, hogy a hypertonia mérési, gondozási és kezelési alapelvei alapvetően nem változtak az egész világon, annak ellenére, hogy az utóbbi időben széles körű vita alakult ki a normális vérnyomás értelmezése, valamint az intenzív vagy standard kezelés hasznának megítélésében.

Napjainkban a 2-es típusú diabetes mellitus előfordulási gyakoriságának megdöbbentő mértékű növekedése tapasztalható világszerte. Noha a számadatok drámai alakulásában szerepet kap a cukorbetegség diagnosztikai kritériumrendszerének változása, a várható élettartam növekedése, a betegség egyre fiatalabb életkorban történő manifesztálódása, illetve a szűrővizsgálatok elterjedése révén a fel nem ismert diabetesben szenvedők számának növekedése, a diabetesincidencia tényleges, meredek emelkedését az elhízás egyre nagyobb arányú előfordulása magyarázza. Mind a 2-es típusú diabetes, mind az obesitas szövődményei között kiemelt jelentőségűek a cardiovascularis megbetegedések. A 2-es típusú cukorbetegség kórfejlődésében az alapvető szerep a visceralis típusú elhízáshoz társuló inzulinrezisztenciának tulajdonítható. A 2-es típusú diabetes és az elhízás megelőzésében nem vitatható a nem farmakológiai módszerek elsődlegessége. A betegek kezelésében az életmód-terápiát kiegészítő gyógyszeres kezelésnek minden cardiovascularis kockázati tényezőre ki kell terjednie.

A hyperuricaemia gyakori és emelkedő prevalenciájú, mivel számos különböző módon összefügg a világszerte járványszerűen terjedő obesitassal és metabolikus szindrómával. A hyperuricaemia és a köszvény terápiájában alkalmazott, a húgysavszintézis kulcsenzimét, a xantinoxidázt gátló allopurinol számos kedvező cardiovascularis és renalis protektív hatására derült fény. A legújabb európai EULAR-ajánlás köszvény esetén megfogalmazta a célérték vezérelte „treatto-target” alapelvet. A célértékek hyperuricaemiás enyhe-középsúlyos köszvényesekben <360 µmol/l, recidív, valamint súlyos, tophusos esetben <300 µmol/l. Az ajánlás egyértelműen állást foglalt, hogy az allopurinol az elsőként választandó szer. A húgysavszintcsökkentő terápia indítását a diagnózis felállítását követően minél hamarabb el kell kezdeni és köszvény esetén egy életen át folytatni ajánlott.

BEVEZETÉS - A 2-es típusú diabetes mellitus jelentős cardiovascularis kockázatot növelő állapot. A hypertonia és a hyperlipidaemia diabetes mellitushoz gyakran társuló kórképek, együttes fennállásuk jelentős vascularis kockázatot jelent. Ez esetben antihipertenzív és lipidcsökkentő terápia együttes alkalmazása szükséges a cardiovascularis szövődmények megelőzéséhez. ESETISMERTETÉS - Negyvenhárom éves, obes (BMI: 29,4 kg/m2, haskörfogat: 101 cm) diabeteses férfi adatait elemeztük, akinél nemrég felfedezett hypertonia és frissen igazolt hyperlipidaemia miatt a meglévő ACE-gátló mellé amlodipin/atorvastatin fix kombinációt indítottunk. A beteg kiindulási vérnyomása ABPM során átlagosan 149/91±14,99 Hgmm volt, a terápia indításakor lipidparaméterei: összkoleszterin: 4,18 mmol/l, HDL-koleszterin: 0,82 mmol/l, LDL-koleszterin: 2,41 mmol/l, triglicerid: 4,09 mmol/l. Három hónap elteltével a paraméterek: átlagvérnyomás 121,66/ 82,79 ± 8,21 Hgmm, összkoleszterin: 3,47 mmol/l, HDL-koleszterin: 1,08 mmol/l, LDL-koleszterin: 1,98 mmol/l, triglicerid: 1,44 mmol/l lett. Mellékhatás nem jelentkezett. Hasonlóan jó eredményeket tapasztaltunk a többi diabeteses gondozottunknál is. A kezelést a betegek jól tolerálják, és az adherencia is kiválónak bizonyult. KÖVETKEZTETÉS - A 2-es típusú diabeteses, hypertoniás, hyperlipidaemiás betegek terápiájában az ACE-inhibitor kiegészítéseként alkalmazott amlodipin/atorvastatin fix kombináció hatékony, jól tolerálható kezelési forma, mely során a hosszú távú együttműködés is megfelelőnek bizonyul.

A dolgozat áttekinti a szulfanilureák vércukorcsökkentő hatásának mechanizmusát, alkalmazásuk előnyeit és potenciális kockázatát. Felvázolja a gyógyszercsoport helyét a 2-es típusú diabetes vércukorcsökkentő kezelésében, felsorolva a monoterápiás és kombinációs alkalmazás lehetőségeit. Kiemeli, hogy a hagyományos inzulinszekretagóg vegyületeknek az inkretinhatású, új típusú szekréciófokozók mellett is van helye a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében.