Ca&Csont

A kalcium szerepe a colorectalis rák kemoprevenciójában

FUSZEK Péter, SPEER Gábor

2005. SZEPTEMBER 20.

Ca&Csont - 2005;8(03)

Az elmúlt évtized egyik igen izgalmas kutatási területe a colorectalis daganatok kemoprevenciója. Számos vizsgálatot végeztek a nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID), a rostban gazdag étrend, a szelén, a fitoösztrogének, a nőihormon-pótló kezelés (HRT), az antioxidánsok, a ciklooxigenázgátlók (COX-gátlók), a folsav és a kalcium preventív szerepével kapcsolatban, az eredmények azonban meglehetősen ellentmondásosak. A felmerült kemopreventív szerek közül jelen ismereteink szerint leginkább a kalcium megelőző szerepe megalapozott, munkánkban az erről mostanáig elérhető tényeket ismertetjük. A szakirodalmi adatok arra utalnak, hogy a colorectalis daganat létrejöttében meghatározó szerepet játszó géneknek a daganat kialakulásához vezető hatásait részben ellensúlyozni lehetne megfelelő étrend tartásával, amelynek alapvető része az elégséges napi kalciumbevitel. Kísérletek szerint a kalcium direkt módon befolyásolja több, a tumorgenezisben szerepet játszó gén expresszióját, és számos, a sejtproliferációt, sejtdifferenciálódást, apoptózist irányító szignalizációs folyamatra is hat. A kalcium tumorellenes hatásai döntően a kalciumérzékelő receptor (CaSR) aktivációján keresztül valósulnak meg. Összefoglalónk legfőbb célja, hogy a colorectalis daganattal kapcsolatban felhívjuk a figyelmet a kalciumnak a szakirodalmi adatok alapján bizonyítottnak tekinthető kemopreventív szerepére. Feltételezhető, hogy ha a kalciumbevitel - élethosszon át - napi 1200-1500 mg (sőt, a colorectalis daganat szempontjából nagy kockázatú csoportokban kontroll mellett 2000 mg) lenne, akkor ez a tumorgenezis gátlásán keresztül jelentősen csökkenthetné a colorectalis daganatok előfordulási gyakoriságát.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ca&Csont

A szexhormon-szubsztitúció hatása panhypopituitaer fiúk radiusának ásványianyag-tartalmára

HOSSZÚ ÉVA, PÁL Csilla, TOMSITS Erika

BEVEZETÉS - A hypophysiselégtelenségben szenvedő gyermekek növekedésihormon- és pajzsmirigyhormonszubsztitúciós kezelésben részesülnek, glükokortikoidpótlásra azonban csak ritkán szorulnak. A nemi hormonok pótlása pubertáskorban kezdődik el, ez egyúttal segíti a növekedést és gyorsítja a csontok érését is.Vizsgálatunkban a tesztoszteronpótlás hatását vizsgáltuk a csontok ásványianyagtartalmára. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Olyan kilenc hypopituitaer fiú vett részt a vizsgálatban (életkoruk a kezelés megkezdésekor 16,3±1,3 év), akik már évek óta folyamatosan részesültek növekedésihormon- és pajzsmirigyhormon-szubsztitúcióban. Az androgént kéthetente 50 mg tesztoszteron intramuscularis adásával pótolták. Félévente ellenőriztük a gyermekek testmagasságát, testsúlyát, a serdülés ütemét, a csontkorukat; fotonabszorpciós módszerrel mértük az ásványi csonttömeget. A szubsztitúciós kezelés mellett a szérumtiroxin- és tesztoszteronszint a normális határok között mozgott. EREDMÉNYEK - A csontdenzitás a kezelés hatására jelentősen növekedett: a Z-score a kezelés elején -1,8, egy év után -0,91, két év után 0,14. A változás szignifikáns (p<0,001). A csontkorra korigált Z-score mindvégig a normális tartományban volt, a kezelés előtt -0,904, egy év után 0,946. A csontdenzitás éves gyarapodása (0,16 g/cm/év,) az egészséges kortársaikhoz (0,07 g/cm/év) képest és a csontkorukat tekintve is szignifikánsan magasabb (p=0,002). KÖVETKEZTETÉS - A csontdenzitás éves növekedési üteme a tesztoszteronpótlás hatására jelentősen felülmúlta mind az életkor szerinti egészségesek, mind a csontkor szerinti egészségesek denzitásainak gyarapodását (p=0,0015, illetve 0,0006). A növekvő csontdenzitás alapján úgy tűnik, hogy a tesztoszteronpótlás fontos szerepet játszik a csontok mennyiségi és minőségi változásában.

Ca&Csont

KÖZELGÕ KONGRESSZUSOK

Ca&Csont

A szérum-25(OH)D3-vitamin-szint és a csontanyagcsere kapcsolatának vizsgálata hemodializált betegeken

ALMÁSI Csilla és munkatársai

BEVEZETÉS - Egyre több adat szól amellett, hogy a 25-hidroxi-D3-vitamin [25(OH)D3] hiánya is hozzájárulhat a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek csontanyagcsere-zavarainak kialakulásához. Ennek ellenére nagyon kevés adat áll rendelkezésre e betegek D3-vitaminstátusáról. Keresztmetszeti vizsgálatunkban a D3-vitaminellátottság és a mellékpajzsmirigy-funkció, a csontátépülés üteme, a csonttömeg és a csontszerkezet közötti összefüggéseket vizsgáltuk hemodialíziskezelésben részesülő betegek körében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Hatvankilenc, tartósan hemodializált betegen végeztünk csontsűrűségmérést (DEXA) és csontultrahangos vizsgálatot (QUS). Egyidejűleg mértük a betegek 25-hidroxi-D3-vitamin-szintjét és a csontátépülés szérummarkereit. EREDMÉNYEK - A vizsgált betegcsoportban igen gyakori volt a klinikailag jelentős D3-vitamin-hiány: a betegek 59%-ának 25(OH)D3-vitamin-szintje 20 nmol/l alatt mozgott. Szignifikáns negatív korrelációt találtunk a szérum-25(OH)D3-vitamin-szint és a szérum intaktparathormon- (iPTH-) szintje között (r=-0,231, p<0,05), és ez az összefüggés többváltozós elemzésben is szignifikáns maradt. Emellett pozitív korrelációt mutattunk ki a szérum-25(OH)D3-vitamin-szint és a radiuson mért csontsűrűség (BMD) között (r=0,424, p<0,01).Végezetül, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében először mutattuk ki, hogy a 25(OH)D3-vitamin-szint szignifikáns, független kapcsolatban állt a calcaneuson kvantitatív csontultrahanggal mért frekvenciafüggő ultrahanggyengüléssel (BUA) (β=0,237, p<0,05). KÖVETKEZTETÉS -A D3-vitamin hiánya szerepet játszhat a tartósan dializált vesebetegek csontanyagcsere-zavarainak kialakulásában, ezért indokoltnak tartjuk e betegcsoport D3-vitamin-szintjének rendszeres monitorozását, a D-vitaminhiány óvatos korrekcióját. Eredményeink azt is alátámasztják, hogy a QUS-vizsgálat hasznos információval járulhat hozzá a krónikus veseelégtelenségben szenvedők csontállapotának felméréséhez.

Ca&Csont

Compliance az osteoporosis kezelésében - Hazai és nemzetközi kutatások

BORS Katalin, HORVÁTH CSABA

A betegek együttműködési készségét (compliance) vizsgáló tanulmányok egyértelműen rámutattak, hogy a klinikai kutatások során hatékonynak talált terápia sikerét leginkább az együttműködés hiánya veszélyezteti. Nem csupán a beteg, hanem az egészségügyben dolgozók is felelősséggel tartoznak a sikeres terápia kivitelezésében. Az alábbiakban hazai és nemzetközi adatokat ismertetünk az antiporoticus kezelés compliance-kutatásából, és röviden bemutatjuk a közeljövőben elvégezni kívánt hazai vizsgálat menetét.

Ca&Csont

Tisztelt Kollégák, kedves Olvasók!

HORVÁTH CSABA

A metabolikus oszteológia háza táján megsűrűsödött események forgatagában némi késedelemmel jelentkezünk újabb lapszámunkkal. Az utóbbi nyolc hónap olyan sok eseményt, váratlan fordulatot hozott életünkben, amennyi korábban több évre elegendő tennivalót adott.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az amyotrophiás lateralsclerosis patofiziológiai tényezőinek központi kapcsolóeleme, a kalcium

PATAI Roland, NÓGRÁDI Bernát, MESZLÉNYI Valéria, OBÁL Izabella, ENGELHARDT József István, SIKLÓS László

Az amyotrophiás lateralsclerosist (ALS), a leggyakoribb motoneuron-betegséget a harántcsíkolt izmok fokozatos gyengülése, sorvadása, majd teljes bénulása jellemzi, melyek oka az agyban és a gerincvelőben található motoneuronok progresszív pusztulása. Mai ismereteink szerint azonban az ALS összetett klinikai tünetegyüttes, ami átfedést mutathat kognitív deficittel járó kórképekkel is. Ennek megfelelően egy-egy eset olyan klinikopatológiai spektrumon értelmezhető, amelynek két végpontja a klasszikus, kizárólag a mozgatóneuronokat érintő ALS, illetve a frontotemporalis dementia. A betegség lefolyása azonban ugyanazon a komplex mechanizmusokon alapul, amelyek a felső és alsó mozgatóidegsejtek degenerációját okozzák. Az ALS-ben a mozgatóidegsejtek pusztulásának számos részfolyamata ismert. Ezek közül is kiemelhető az oxidatív stressz, az excitotoxicitás, az immun-/gyulladásos folyamatok szerepe és a mitochondriumok károsodása. Ezek a mechanizmusok a betegség progressziója alatt szimultán figyelhetők meg, sőt, képesek egymás hatását felerősíteni. Feltételezhető, hogy a kalciumionoknak jelentős katalizátor szerepük van, mivel e folyamatok mindegyike erős, pozitív előjelű és reciprok kalciumfüggést mutat. Vagyis közöttük olyan kalciumfüggő kapcsolat alakulhat ki, ami időben és térben egységesítheti és felerősítheti az egyedi folyamatok degeneratív hatását. Ezen összefoglaló közlemény fő célja az ALS-ben megfigyelhető diszkrét neurodegeneratív folyamatok közötti kalciummediált reciprok kapcsolatok áttekintése.

Magyar Immunológia

Sejtélettani folyamatok jellemzése valós idejű áramlási citometriás módszerrel

MÉSZÁROS Gergő, RÓNAI Katalin Zsuzsanna, TOLDI Gergely, KAPOSI Ambrus, VÁSÁRHELYI Barna, TRESZL András

BEVEZETÉS - Az áramlási citométerek számos sejtpopulációban teszik lehetővé több sejtélettani folyamat egyidejű (real-time) monitorozását. A vizsgálatok során a sejtbe olyan festéket juttatnak, ami gerjesztés hatására fluoreszkál, és az általa kibocsátott fluoreszcens jel érzékenyen követi a vizsgálandó paraméter változását. Bár a technikai lehetőségek adottak, ezek az eljárások eddig nem terjedtek el sem a kutatásban, sem a klinikumban, mivel eddig nem állt rendelkezésre olyan algoritmus, amellyel jól jellemezhető volna a több milliónyi mérési pont megoszlása és a vizsgált paraméter kinetikája. ANYAG, MÓDSZER, EREDMÉNYEK - Munkacsoportunk kidolgozott egy módszert, ami alkalmas arra, hogy függvények illesztése révén leírható legyen a fluoreszcens jelek időbeli változása, megoszlása, és így lehetőséget nyújt két független mérés statisztikai összehasonlítására. Ezen túl két olyan kísérleti rendszert dolgoztunk ki FACS Aria áramlási citométerre, amelyekkel egy időben monitorozható kétféle sejtcsoporton - például CD4+ és CD8+ sejteken - a sejtek kalciumszintje, a reaktív oxigéngyök és a mitochondriumpotenciál változása, vagy a sejtmembránfeszültség, a nitrogén-monoxid és a mitochondrialis kalciumszint változása. KÖVETKEZTETÉSEK - Ez a technika használható kutatási célra - például a vegyületek immunmoduláns hatására -, illetve diagnosztikus vizsgálatokra (például különböző betegségekben a lymphocytaaktiváció változásának a jellemzésére).

LAM KID

Osteoporosisban szenvedõ betegeknek felírt gyógyszervények kiváltása - próbavizsgálat

BATKA Gábor, SZENTANDRÁSSY Andrea Éva, SZEKERES László

HÁTTÉR - Magyarországon a legmagasabb mortalitású csípőtáji törések száma éves szinten 12 000-15 000 között van. A bekövetkezett törések kezelésére többszörösét költjük, mint a megelőzésre fordított gyógyszeres kezelésre. Ebből adódik, hogy az osteoporosisos betegek compliance-e kiemelkedő jelentőségű. MÓDSZEREK - A Hévízi Szent András Reumakórház informatikai rendszeréből nyert adatok alapján kigyűjtöttük egy év vényfelírásait az osteoporosis elleni gyógyszerekre vonatkozóan, és az OEP-adatok alapján összevetettük a betegek által kiváltott vények számával. EREDMÉNYEK - Általánosságban a gyógyszervények 75%-át váltották ki a betegek. A D-vitamin és kalcium kivételével a 4354 doboz felírt antiporotikumból 3637 biszfoszfonát hatóanyagú készítmény volt. Ezen a csoporton belül a kombinációs készítmények kiváltása 88%-nak bizonyult, ami meghaladta a nem kombinációs biszfoszfonátok 84%-os kiváltási arányát. KÖVETKEZTETÉS - Eredményünk alapján feltételezhető, hogy ha kombinációs készítmény kerül felírásra, az valamelyest javítja a betegek együttműködését. Aggasztó a Dvitamin- és főleg a kalciumkészítmények alacsony konkordanciája.

Ca&Csont

A sejtfelszíni kalciumérzékelő receptor patofiziológiai jelentősége Új kórképek és gyógyszerek, potenciális terápiás lehetőségek

TÓTH Miklós

Az extracelluláris kalcium koncentrációját érzékelõ receptort (CaSR) egy évtizede ismerték fel és klónozták. A G-proteinekkel kapcsolt, kalciumkoncentrációt érzékelõ receptor alapvetõ szerepet játszik a kalciumhomeosztázis szabályozásában. A ma familiáris hypocalciuriás hypercalcaemia, az újszülöttkori súlyos primer hyperparathyreosis és az autoszomális domináns hypocalcaemia neveken ismert kórképeket e receptor génjének mutációi okozzák. Napjainkban tovább bõvült a kalciumkoncentrációt érzékelõ receptorral összefüggõ hypo- és hypercalcaemiás betegségek sora. Az izolált idiopathiás hypoparathyreosis és az autoimmun polyglandularis szindrómák részeként jelentkezõ hypoparathyreosis kialakulásában patogenetikai szerepet játszanak a kalciumkoncentrációt érzékelõ receptor elleni aktiváló antitestek. A receptort inaktiváló autoantitestek jelenlétét igazolták egy, a primer hyperparathyreosishoz némileg hasonlító, fluktuáló hypercalcaemiával járó kórállapotban. A CaS-receptor egyike a leginkább vizsgált lehetséges új terápiás támadáspontoknak. A cinacalcet ma már elfogadott gyógyszere a krónikus veseelégtelenséget kísérõ szekunder hyperparathyreosisnak, s javasolják alkalmazását az inoperábilis, illetve metasztatikus mellékpajzsmirigy-carcinomák esetében. Az egyik legújabb osteoporosis elleni készítmény, a stronciumranelát egyik fõ molekuláris célpontjaként a kalciumkoncentrációt érzékelõ receptor képzelhetõ el.

Ca&Csont

Az alfakalcidol szerepe a vesetranszplantáció után kialakuló osteopenia megelõzésében

BERCZI Csaba, ASZTALOS László, KINCSES Zsolt, BALOGH Ádám, LŐCSEY Lajos, BALÁZS György, LUKÁCS Géza

BEVEZETÉS - A prospektív tanulmány célja a kalcium- és az alfakalcidolkezelés kalcium-anyagcserére gyakorolt hatásának hosszú távú vizsgálata vesetranszplantált betegek körében. MÓDSZEREK - A vizsgálatokat két betegcsoportban végeztük: az 1. csoport betegei (n=159) kalciumpótlást kaptak, a 2. csoportban pedig (n=89) alfakalcidolkezelést. A transzplantáció elõtt, majd azt követõen három évig rendszeresen vizsgáltuk a szérumban a kalcium, a foszfor, a magnézium, az alkalikus foszfatáz (AP) és a parathormon (PTH) koncentrációját. A csontdenzitometriai vizsgálatokat a lumbalis gerincen és a femurnyakrégióban végeztük, a veseátültetés után ugyanazon idõpontokban. EREDMÉNYEK - A transzplantációt követõen a szérumkalciumszint mindkét csoportban szignifikánsan nõtt, a foszforszint pedig szignifikánsan csökkent.A műtétet követõen a PTH-koncentráció mindkét csoportban csökkent, s ezt a csökkenést az alfakalcidollal kezelt csoportban sokkal kifejezettebbnek találtuk. A betegek jelentõs része a veseátültetést követõen osteopeniás volt. A lumbalis gerincen a csontok ásványianyag-tartalma (BMD) a transzplantációt követõen három évvel (a három hónapos értékekhez viszonyítva) az 1. csoportban 9,4%-kal nõtt, a 2. csoportban 4%-kal csökkent. A femurnyakrégióban az átültetés után három évvel (a három hónapos szinthez képes) a BMD az 1. csoportban 6,5%-kal, a 2. csoportban 6,7%-kal növekedett. A BMD változása csak az 1. csoportban, a lumbalis gerincen bizonyult szignifikánsnak (p=0,019). A veseátültetést követõen az 1. csoportban hat esetben, a 2. csoportban kilenc betegnél jelentkezett csontnekrózis. KÖVETKEZTETÉS - Az alfakalcidolkezelés gyorsabban és hatásosabban csökkenti a szekunder hyperparathyreosist, mint ezt a PTH-szint kifejezettebb csökkenése is mutatta. A hároméves utánkövetés során a 2. csoportban a lumbalis gerincszakasz kivételével a BMD növekedését figyeltük meg, bár a betegek jelentõs része továbbra is osteopeniás. A vizsgálat nem igazolta, hogy vesetranszplantációt követõen az osteopenia megelõzésében az alfakalcidolkezelés eredményesebb lenne, mint a kalciumpótlás.