Ca&Csont

A kalcitoninorrspray csonttömegre kifejtett hatásának vizsgálata az idiopathiás férfi osteoporosis csigolyadeformitással nem járó formájában

TÓTH EDIT, CSUPOR EMŐKE, MÉSZÁROS SZILVIA, FERENCZ VIKTÓRIA, NÉMETH Lóránd, VARGHA Péter, HORVÁTH CSABA

2003. ÁPRILIS 20.

Ca&Csont - 2003;6(02)

BEVEZETÉS - A vizsgálatban a szerzõk felmérték a lazackalcitonin-orrspray csonttömeget befolyásoló hatását, idiopathiás férfi osteoporosisban szenvedõ betegeknél. BETEGEK - A prospektív, kontrollált vizsgálatban 71, idiopathiás osteoporosisban szenvedõ férfi vett részt (átlagéletkor: 59±6 év); azokat a betegeket vették be a vizsgálatba, akiknek a lumbalis gerincén és a combnyakon mért T-score <-2,5, vertebralis deformitásuk nem volt. A betegeket két csoportba sorolták. A kontrollcsoport betegei (n=31) napi 400 NE D-vitamint + 1000 mg elemi kalciumot, a kezelt csoport (n=40) 400 NE D-vitamint és 1000 mg kalciumot + napi 200 NE kalcitonint kapott [orrspray formájában, havi intermittáló dózisban (egy hónapon keresztül este egy befúvás, egy hónap szünet)]. MÓDSZEREK: 1. Oszteodenzitometria: a lumbalis gerincen (L2-4) és a combnyakon kettõs (Lunar DPX-L, USA), a nem domináns oldali radiuson egyesfoton-abszorpciometria (NK 364, Gamma, Magyarország). 2. Röntgenmorfometria: a csigolyák (thoracalis IV-tõl a lumbalis IV-ig) magasságmérés, csigolyadeformitási index számítása. A kezelés 18 hónapig tartott. A vizsgálatokat a kezelés elején és végén végezték. A vizsgálat végpontja - a gyógyszeres kezelés mellékhatásának követése mellett - a csonttömeg változásának tanulmányozása volt. EREDMÉNYEK - A csontdenzitás százalékos változása: a lumbalis gerincen: 3,5±4,3 vs. 0,83±6,4 (p=0,04); a combnyakon 3,2±3,9 vs. -0,68±5,7 (p=0,004); a radiuson: 1,4±8,8 vs. 1,4±10,9 (p=0,98). Osteoporosis miatti csonttörés a kezelt csoportban nem fordult elõ, a kontrollcsoportban viszont három törés lépett föl. A terápia felfüggesztését indokoló mellékhatás nem jelentkezett, minden beteg a protokoll szerint fejezte be a kezelést. KÖVETKEZTETÉS - Az intermittáló dózisban alkalmazott, napi 200 NE lazackalcitonin-orrspray hatásos és biztonságos kezelési lehetõség az idiopathiás férfi osteoporosisban szenvedõ betegek csonttömegének növelésére.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ca&Csont

A csontgyógyulás biofizikai serkentése ortopédiai és traumatológiai betegeknél

MÉSZÁROS SZILVIA

A csontképzõdés elektromos, mágneses és ultrahangos serkentésének tudományos alapjait Fukada és Yasuda (1), késõbb Bassett és Becker (2) - mára klaszszikusnak tartott tanulmányaikban - fogalmazták meg. A csontképzõdés elektromos, mágneses és ultrahangos serkentése a biotechnológiai és biofizikai kutatás területéhez tartozik. Számos országban alkalmazzák ortopédiai betegeknél a csontszövet képzõdésének elõsegítése és reaktiválása céljából.

Ca&Csont

Tisztelt Kollégák, kedves Olvasók!

HORVÁTH CSABA

Lapunknak a kezdetektõl követett célja a kalcium- és csontanyagcsere problematikájának minél szélesebb körébõl megjelentetni közleményeket. Állatkísérletes és humán gyógyászati, diagnosztikai és terápiás jellegű, eredeti kutatást és irodalmi összefoglalást tartalmazó cikkeket egyaránt közöltünk, az osteoporosis mellett más metabolikus osteopathiákról éppúgy, mint a kalcium- anyagcsere endokrin regulációjának betegségeirõl vagy a vesekövességrõl.

Ca&Csont

Percutan vertebroplastica az osteoporosisos kompressziós csigolyatörések kezelésében

KULCSÁR Zsolt, SZIKORA István, BERENTEI Zsolt, MARTOS János, NYÁRY István

A percutan vertebroplastica minimálisan invazív eljárás, világszerte egyre gyakrabban alkalmazzák az osteoporosisos kompressziós törések kezelésében. A szerzõk összefoglalják az osteoporosisos kompressziós csigolyatörések kezelésében a percutan vertebroplastica javallati körét, a betegek kiválasztásának szempontjait, a képalkotó diagnosztika kérdéseit, a beavatkozás metodikáját, és áttekintik a fájdalomcsillapító hatással kapcsolatban összegyűlt nemzetközi ismereteket, saját tapasztalataikat és a potenciális szövõdményeket. A beavatkozás indikációját a konzervatív terápiára nem szűnõ súlyos, fokális fájdalom képezi, aminek hátterében egy vagy több csigolya összeroppanása áll. A klinikai tünetek és a megfelelõ képalkotó vizsgálatok alapján kezelésre kiválasztott betegek esetében a vertebroplastica hatására az esetek nagy részében azonnal és jelentõs mértékben csökken a fájdalom, javul a betegek életminõsége, mobilitása. A beavatkozás viszonylag kis kockázattal végezhetõ, és a betegek számára sem jelent túl nagy megterhelést. Az esetleges neurológiai szövõdmények elhárítása miatt azonban elengedhetetlen az azonnal rendelkezésre álló idegsebészeti háttér.

Ca&Csont

Pulzáló mágneses kezeléssel elért eredmények különbözõ törések elhúzódó gyógyulása, valamint álízületei esetén

KRICSFALUSY Mihály, UDVARDY Csaba, LITVAI Gabriella

BEVEZETÉS - A töréskezelés során észlelt szövõdmények közül a törésgyógyulás elhúzódása, illetve álízület kialakulása akár többszörösére nyújthatja a betegek gyógyulásának, rehabilitációjának idejét. Jelen dolgozatunkban nem invazív, ambulánsan alkalmazható pulzáló elektromágneses kezelés (PEMF) hatását vizsgáltuk különbözõ csöves csontokon észlelt elhúzódó törésgyógyulás, valamint álízület esetén. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Huszonegy betegen, átlagosan 8,7 hónappal a törés után a törésgyógyulás zavara miatt alkalmaztunk átlagosan hét hétig tartó, ambulánsan pulzáló mágneses kezelést, Biostim típusú készülékkel (gyártó: IGEA, Olaszország). EREDMÉNYEK - Összesen 15 betegnél észleltük a törés konszolidációját, ez 71,4%-os gyógyulási arányt jelent. Két betegnél azonban mechanikai okok gátolták a töréskonszolidációt, ezeket az eseteket kivéve a gyógyulási ráta 78,9% volt. Lényegesen csökkent a fájdalom mértéke, és minden betegnél javult a funkció, a végtag terhelhetõsége. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink és a nemzetközi szakirodalomban talált hasonló adatok alapján - vizsgálatainkat folytatva - szeretnénk elérni a törésgyógyulás biofizikai serkentésére irányuló módszerek hazai ismertségének javítását, szélesebb körű alkalmazásukat.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ca&Csont

Az osteoporosis és az osteoporoticus törések kockázati tényezői magyar nők csoportjában: a Nemzeti Osteoporosis Kockázati Kérdőív (NOKK) vizsgálat eredményei

MEZŐ Tibor, TABÁK Ádám, BHATTOA Harjit Pál, LAKATOS Péter

BEVEZETÉS - A Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban végzett viszgálatokból tudjuk, hogy a származás és a lakhely jelentősen befolyásolja az osteoporosis kockázatát. Kevesebbet tudunk ezekről az összefüggésekről Kelet-Európában. A szerzők célja volt, hogy leírják az osteoporosis és az osteoporoticus törések kockázati tényezőjét válogatott női populációban a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság irányításával végzett keresztmetszeti, többcentrumos vizsgálatban. ANYAG ÉS MÓDSZER - A vizsgálatban tíz véletlenszerűen kiválasztott regionális osteoporosiscentrumból összesen 2602, 18 évesnél idősebb nő vett részt. Adatokat gyűjtöttünk a kockázati tényezőkről, a vérnyomásról, az antropometriai változókról és a csontsűrűségről. EREDMÉNYEK - Többszörös regresszióval azt találtuk, hogy az idősebb életkor, az alacsonyabb diasztolés vérnyomás, a családi anamnézisben szereplő csonttörés, az elesés az előző évben és az alacsony T-pontszám független összefüggésben álltak a csonttöréssel. A femoralis osteoporosis kockázati tényezői közé tartozott az idősebb életkor, a kisebb testtömeg, a csonttörés a családi anamnézisben, a kisebb fizikai aktivitás, az elesés az előző évben és a glükokortikoid-kezelés. MEGBESZÉLÉS - Vizsgálatunk az első nagy epidemiológiai áttekintés, amelyben leírtuk az osteoporosis és a csonttörések kockázati tényezőit a magyar női populációban. Adataink alapján felmerül, hogy az alacsonyabb diasztolés vérnyomás is összefüggésben állhat az osteoporoticus csonttörésekkel.

LAM KID

Csontállapot „praediabetesben” - A csontdenzitás és az energia-háztartás kapcsolata a 2-es típusú diabetes mellitus manifesztációja előtt

BUDAY BARBARA, VITAI Márta, PACH Péter, LITERÁTI Nagy Botond, PÉTERFAI Éva, BEZZEGH Katalin, PAUER József, KORÁNYI LÁSZLÓ

BEVEZETÉS - A cukorbetegség minden formája fokozott törési kockázattal jár. A 2-es típusban magasabb a csontok ásványianyag- tartalma. Annak érdekében, hogy eldöntsük, hogy a magasabb csontdenzitás a diabetes okozta anyagcsere-változások vagy szövődmények következménye-e, vagy pedig azoktól független, elsődleges eltérés, a következőkkel jellemezhető nőket és férfiakat vizsgáltunk: anyagcsereegészségeseket; a 2-es típusú diabetes mellitus rizikójával genetikailag terhelt, de még a részletes anyagcsere-vizsgálatokkal egészségesnek bizonyulókat; kezdődő glükózintoleráns, de még nem cukorbeteg, „praediabeteses” egyéneket. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatban 72 anyagcsere-egészséges, hét anyagcsere- egészséges, de elsőfokú cukorbeteg rokonnal rendelkező, 64, testzsírtartalom és BMI szerint illesztett, glükózintoleráns férfi, továbbá 36 egészséges, 12 anyagcsere- egészséges, de elsőfokú 2DM rokonnal rendelkező és 88 glükózintoleráns nő vett részt. Az izomszövet glükózfelhasználását hyperinsulinaemiás-normoglykaemiás klemp módszerrel, a csontok denzitását DEXA-val mértük. EREDMÉNYEK - Az egészséges férfiakban a leptin-BMDL1-4 kapcsolat pozitív, a tesztoszteron- BMDL1-4 kapcsolat negatív volt, de mindkét összefüggés eltűnt már ebben a korai praediabeteses időszakban. A teljes vizsgált női populációban meglévő negatív adiponektin- (r=-0,318, p<0,0001), oszteokalcin- (r=-0,412, p<0,0000) és teljestest- BMD-korrelációk a testzsírral és az életkorral történő korrekciók után is szignifikánsak maradtak a glükóztolerancia romlása során. KÖVETKEZTETÉS - Az anyagcsere-egészséges, de elsőfokú cukorbeteg rokonnal rendelkező nők növekvő csontdenzitása nem a glükózanyagcsere változásával függ össze. Vizsgálatunk a femur és a csigolyák denzitása és az anyagcsere-kapcsolatokban jelentős nemi különbségre hívta fel a figyelmet. Adataink megkérdőjelezték férfiak esetében az adiponektinnek az állatkísérletekben igazolt közvetítő szerepét az oszteokalcin inzulinérzékenyítő, glükózfelhasználást javító hatásában.

Ca&Csont

A törések kockázatának fokozódása 1-es és 2-es típusú diabetes mellitusban

HULLÓ DANIELLA

Az utóbbi évek kutatási eredményei egyre meggyőzőbb bizonyítékokkal támasztják alá, hogy a szénhidrátegyensúly felborulása csontszerkezeti eltéréseket, osteoporosist idéz elő. Míg 1-es típusú cukorbetegségben kisebb csontsűrűség mérhető, 2-es típusú cukorbetegek esetében nő a csontsűrűség. Ennek ellenére mindkét betegcsoportban nő a vertebralis és nonvertebralis törések kockázata. A pancreas β-sejtjeinek kimerülése olyan hormonális változásokat von maga után, amely már a betegség kezdetén csökkent csontképződéssel jár, a cukorbeteg gyermekek csúcscsonttömege nem éri el egészséges társaikét. Ehhez a folyamathoz hozzájárulnak a diabetes késői szövődményei, az ér- és idegrendszeri károsodások, a vesefunkció-romlás, a szekunder hormonális eltérések. Az IGF-1-ről úgy vélik, kulcsszerepet tölt be a cukorbetegséghez társuló osteoporosis kialakulásában. Az inzulinhoz hasonló felépítésű molekula számos sejt működését befolyásolja, szerepet játszik a normális csontképződésben, gátolja a programozott sejthalált. A növekedési hormon az IGF-1-en keresztül fejti ki hatását az izom- és a csontrendszerre. Cukorbetegségben és az életkor előrehaladtával az IGF-1 szintje csökken. A diabetes mellitus hosszú fennállása alatt krónikus szervi károsodások is kialakulhatnak, amelyek tovább fokozzák a csontanyagcsere eltolódását a csontbontás irányába. Annak ellenére, hogy egyre több a bizonyíték a csonttörési kockázat fokozódására mind 1-es, mind 2-es típusú cukorbetegségben, egyes kutatók megkérdőjelezik a két kórkép közötti összefüggést.

Lege Artis Medicinae

A biológiai terápia hatása rheumatoid arthritisben a generalizált osteoporosisra

JUHÁSZ Péter

Rheumatoid arthritisben a sokízületi érintettség és károsodás mellett a gyulladás következtében generalizált osteoporosis is kialakulhat. Ebben a gyulladásos állapot fenntartásában is fontos sejtek és citokinek játszanak főszerepet mind a csontépítés gátlásán, mind a csontbontás serkentésén keresztül. A gyulladásos aktivitás csökkentésében is hatékony biológiai terápiák az irodalmi adatok alapján a csontépítés serkentését és a csontbontás gátlását is eredményezik a csontsűrűség növelésében és védelmében, mely a később kialakuló törések megelőzésében kiemelkedő jelen­tő­ségű.

Lege Artis Medicinae

A szekunder osteoporosis néhány formája: diagnosztika és kezelés

GENTI György, PÉNTEK Márta, LICKER-FÓRIS Edit

Osteoporosis diagnózisa esetén gyakran nem tisztázzák a csontvesztés pontos okát. Számos ok vezethet szekunder osteoporosis kialakulásához, többek között endokrin betegségek, transzplantáció, glükokortikoidkezelés, gyulladásos reumatológiai kórképek. A szerzők közleményükben a nagyszámú szekunder osteoporosisok közül a leggyakoribb, a gyakorlat szempontjából jelentős szerepet játszó formákat tekintik át. A legfontosabb szempont az alapbetegség diagnosztizálása, és annak adekvát kezelése. A csontvesztés kezelésében hasonló elveket kell követni, mint a primer formában. A megfelelő kalciumbevitel, D-vitamin-ellátottság, a célzott, egyénre szabott gyógytorna, rendszeres fizikai aktivitás a szekunder osteoporosisok bázisterápiája. Az aktív D-vitamin (alfa-calcidol) adását nem szabad kalciummal kombinálni. A D-vitamin aktív formáját időskorban, beszűkült vesefunkció, illetve a natív D-vitamin hatástalansága esetén kell alkalmazni. Az evidence based adatok alapján a glükokortikoid okozta osteoporosis és a rheumatoid arthritishez társuló osteoporosis megelőzésének és kezelésének leghatékonyabb szerei a biszfoszfonátok (alendronat, rizedronat). A szekunder hyperparathyreosis kialakulásának megelőzésére napi 1000-1500 mg kolekalciferollal és 800 IU D-vitaminnal ajánlott kombinálni. Az ibandronat (havi 1×150 mg adagban) egy most forgalomba kerülő új biszfoszfonát. A parathyreoid hormon (teriparatid) az első anabolikus hatású antiporoticum, így fokozza a csontképződést. Alkalmazása súlyos, többszörös töréssel járó osteoporosisban javasolt.