Az életkor előrehaladtával párhuzamosan növekszik az osteoporosis megbetegedésben szenvedők száma. Nemzetközi viszonylatban több helyen az alapellátás keretein belül az egyetemi végzettséggel rendelkező kiterjesztett hatáskörű ápolók rendelhetnek szűrővizsgálatokat, és beavatkozást kezdeményezhetnek a szövődmények csökkentése érdekében. A nagy számban előforduló akut megbetegedések ellátása miatt a krónikus megbetegedésben szenvedők felkutatása és gondozása folyamatosan csökken. Hazánkban 2017 őszén elindult az APN mintájú kiterjesztett hatáskörű ápoló MSc képzés. Kompetenciájuknak megfelelően képessé válnak a közösségi ápolást végző praxisban önálló munkavégzésre. Ennek keretein belül saját hatáskörben menedzselik a krónikus megbetegedéseket, elvégzik a beteg fizikális vizsgálatát, felállítják az iránydiagnózist, döntenek a kezelési terv összeállításáról, szükség szerinti módosításáról, laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok elvégzéséről, konzílium elrendeléséről, terápia indításáról. Szakápolási és betegoktatási feladatokat látnak el, elvégzik a prevenciós vizsgálatokat, részt vesznek az akut történések elsődleges ellátásában, ezt követően szakambulanciára utalják a beteget, védőoltásokat rendelnek el, komplex rehabilitációs tervet állítanak össze, egészségtervet készítenek, egészség tanácsadást végeznek.

BEVEZETÉS - A Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban végzett viszgálatokból tudjuk, hogy a származás és a lakhely jelentősen befolyásolja az osteoporosis kockázatát. Kevesebbet tudunk ezekről az összefüggésekről Kelet-Európában. A szerzők célja volt, hogy leírják az osteoporosis és az osteoporoticus törések kockázati tényezőjét válogatott női populációban a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság irányításával végzett keresztmetszeti, többcentrumos vizsgálatban. ANYAG ÉS MÓDSZER - A vizsgálatban tíz véletlenszerűen kiválasztott regionális osteoporosiscentrumból összesen 2602, 18 évesnél idősebb nő vett részt. Adatokat gyűjtöttünk a kockázati tényezőkről, a vérnyomásról, az antropometriai változókról és a csontsűrűségről. EREDMÉNYEK - Többszörös regresszióval azt találtuk, hogy az idősebb életkor, az alacsonyabb diasztolés vérnyomás, a családi anamnézisben szereplő csonttörés, az elesés az előző évben és az alacsony T-pontszám független összefüggésben álltak a csonttöréssel. A femoralis osteoporosis kockázati tényezői közé tartozott az idősebb életkor, a kisebb testtömeg, a csonttörés a családi anamnézisben, a kisebb fizikai aktivitás, az elesés az előző évben és a glükokortikoid-kezelés. MEGBESZÉLÉS - Vizsgálatunk az első nagy epidemiológiai áttekintés, amelyben leírtuk az osteoporosis és a csonttörések kockázati tényezőit a magyar női populációban. Adataink alapján felmerül, hogy az alacsonyabb diasztolés vérnyomás is összefüggésben állhat az osteoporoticus csonttörésekkel.

Az utóbbi évek kutatási eredményei egyre meggyőzőbb bizonyítékokkal támasztják alá, hogy a szénhidrátegyensúly felborulása csontszerkezeti eltéréseket, osteoporosist idéz elő. Míg 1-es típusú cukorbetegségben kisebb csontsűrűség mérhető, 2-es típusú cukorbetegek esetében nő a csontsűrűség. Ennek ellenére mindkét betegcsoportban nő a vertebralis és nonvertebralis törések kockázata. A pancreas β-sejtjeinek kimerülése olyan hormonális változásokat von maga után, amely már a betegség kezdetén csökkent csontképződéssel jár, a cukorbeteg gyermekek csúcscsonttömege nem éri el egészséges társaikét. Ehhez a folyamathoz hozzájárulnak a diabetes késői szövődményei, az ér- és idegrendszeri károsodások, a vesefunkció-romlás, a szekunder hormonális eltérések. Az IGF-1-ről úgy vélik, kulcsszerepet tölt be a cukorbetegséghez társuló osteoporosis kialakulásában. Az inzulinhoz hasonló felépítésű molekula számos sejt működését befolyásolja, szerepet játszik a normális csontképződésben, gátolja a programozott sejthalált. A növekedési hormon az IGF-1-en keresztül fejti ki hatását az izom- és a csontrendszerre. Cukorbetegségben és az életkor előrehaladtával az IGF-1 szintje csökken. A diabetes mellitus hosszú fennállása alatt krónikus szervi károsodások is kialakulhatnak, amelyek tovább fokozzák a csontanyagcsere eltolódását a csontbontás irányába. Annak ellenére, hogy egyre több a bizonyíték a csonttörési kockázat fokozódására mind 1-es, mind 2-es típusú cukorbetegségben, egyes kutatók megkérdőjelezik a két kórkép közötti összefüggést.

BEVEZETÉS - Egyre több adat szól amellett, hogy a 25-hidroxi-D3-vitamin [25(OH)D3] hiánya is hozzájárulhat a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek csontanyagcsere-zavarainak kialakulásához. Ennek ellenére nagyon kevés adat áll rendelkezésre e betegek D3-vitaminstátusáról. Keresztmetszeti vizsgálatunkban a D3-vitaminellátottság és a mellékpajzsmirigy-funkció, a csontátépülés üteme, a csonttömeg és a csontszerkezet közötti összefüggéseket vizsgáltuk hemodialíziskezelésben részesülő betegek körében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Hatvankilenc, tartósan hemodializált betegen végeztünk csontsűrűségmérést (DEXA) és csontultrahangos vizsgálatot (QUS). Egyidejűleg mértük a betegek 25-hidroxi-D3-vitamin-szintjét és a csontátépülés szérummarkereit. EREDMÉNYEK - A vizsgált betegcsoportban igen gyakori volt a klinikailag jelentős D3-vitamin-hiány: a betegek 59%-ának 25(OH)D3-vitamin-szintje 20 nmol/l alatt mozgott. Szignifikáns negatív korrelációt találtunk a szérum-25(OH)D3-vitamin-szint és a szérum intaktparathormon- (iPTH-) szintje között (r=-0,231, p<0,05), és ez az összefüggés többváltozós elemzésben is szignifikáns maradt. Emellett pozitív korrelációt mutattunk ki a szérum-25(OH)D3-vitamin-szint és a radiuson mért csontsűrűség (BMD) között (r=0,424, p<0,01).Végezetül, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében először mutattuk ki, hogy a 25(OH)D3-vitamin-szint szignifikáns, független kapcsolatban állt a calcaneuson kvantitatív csontultrahanggal mért frekvenciafüggő ultrahanggyengüléssel (BUA) (β=0,237, p<0,05). KÖVETKEZTETÉS -A D3-vitamin hiánya szerepet játszhat a tartósan dializált vesebetegek csontanyagcsere-zavarainak kialakulásában, ezért indokoltnak tartjuk e betegcsoport D3-vitamin-szintjének rendszeres monitorozását, a D-vitaminhiány óvatos korrekcióját. Eredményeink azt is alátámasztják, hogy a QUS-vizsgálat hasznos információval járulhat hozzá a krónikus veseelégtelenségben szenvedők csontállapotának felméréséhez.

Rheumatoid arthritisben a sokízületi érintettség és károsodás mellett a gyulladás következtében generalizált osteoporosis is kialakulhat. Ebben a gyulladásos állapot fenntartásában is fontos sejtek és citokinek játszanak főszerepet mind a csontépítés gátlásán, mind a csontbontás serkentésén keresztül. A gyulladásos aktivitás csökkentésében is hatékony biológiai terápiák az irodalmi adatok alapján a csontépítés serkentését és a csontbontás gátlását is eredményezik a csontsűrűség növelésében és védelmében, mely a később kialakuló törések megelőzésében kiemelkedő jelen­tő­ségű.