Az utóbbi évtizedekben a „nyugati” medicina szemléletmódja döntő változáson megy keresztül: egyre inkább a személyre szabott orvoslás kerül a középpontba. A gondolkodásmód változása az egészségügyi ellátórendszer egészét érinti, így a közösségi gyógyszertárak, és az ott dolgozó gyógyszerészek hatásköre is új feladatokkal bővül: nagyobb szerepet kapnak a krónikus betegek utánkövetésében és gondozásában. A 2-es típusú diabetes mellitus hosszútávú kezelést és gondozást igénylő betegség, amely során döntő jelentősége van a megfelelő felvilágosításnak és betegoktatásnak. A gyógyszertárak kiváló helyszínt biztosítanak, a betegek nyomonkövetésére, a felmerülő kérdések megválaszolására, a mellékhatások felléptének monitorozására és a gyógyszeres kezelés optimalizálására. Mindeddig azonban kevés információ állt rendelkezésünkre arról, hogy a mindennapokban pontosan mi lenne a gyógyszerészek szerepe a 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek segítésében. A közösségi gyógyszertárakban zajló diabeteses beteggondozás során felmerülő gyakorlati kérdéseket és a betegek igényeit kívánta felmérni egy frissen publikált ausztrál tanulmány. A fókuszcsoportokon alapuló kutatás résztvevői a legnagyobb ismert, cukorbetegséggel foglalkozó non-profit szervezet, az Ausztráliai Diabeteses Tanács tagjai közül kerültek ki. A fókuszcsoportokat 2013 augusztusa és szeptembere között a szervezet sydney-i irodájában tartották. Azok a tagok, akik más városból kívántak részt venni az üléseken, telekonferencián keresztül tehették meg. A fókuszcsoportokon számos témát vitattak meg: a kérdések érintették a betegek ön-gondozását, az egyéni vércukormérését, az egészségügyi rendszerben történő cukorbeteg gondozást, a gyógyszerészek tanácsadói szerepét és a betegoktatás gyakorlati megvalósulását. A foglalkozásokon elhangzó beszélgetéseket hanganyagként és írásos formában is rögzítették. Az anyaggyűjtés során nyert információt két független szakember rendszerezte és elemezte, majd közös megbeszélés alapján összegezte. Összesen 32 önkéntes vett részt az öt fókuszcsoport valamelyikén. A résztvevők többsége férfi volt, és zömében a 65 évnél idősebb korosztályba tartoztak. A megközelítőleg egy órás csoportfoglalkozások során fény derült arra, hogy a betegek többségét a cukorbetegség nagyban korlátozza a mindennapi életvezetésben, valamint komoly nehézségeket jelent a rendszeres gyógyszerszedés és a diéta tartása. Ezen kívül a cukorbetegség súlyos anyagi terhet is ró a páciensekre, ami rontja a betegek együttműködését és ezáltal a hosszútávú betegség kimenetelt. A vizsgát alanyai általában háziorvosi gondozás alatt álltak és változó tapasztalatuk volt a gyógyszerészeti ellátással kapcsolatban: míg egyesek csak a gyógyszereiket váltották ki a gyógyszertári vizitek alatt, voltak, akik tanácsokat és felvilágosítást kaptak gyógyszerészüktől. A betegek egyetértettek abban, hogy a gyógyszerészek általában segítőkésznek bizonyulnak, azonban negatívumként emeleték ki a gyógyszertárak zsúfoltságát, a személyes tér hiányát és a rendelkezésre álló idő szűkösségét. A résztvevők a gyógyszertárak jó elérhetőségét és hosszabb nyitva tartását előnyként értékelték. A betegek kételyeiket fejezték ki a gyógyszerészek hajlandóságával és kompetenciájával kapcsolatban: a résztvevők jelezték, hogy a gyógyszeres terápiát érintő kérdéseken túl nagy szükségük lenne étrendi és életmódbeli tanácsokra is. A vizsgálatban szereplők szerint a frissen felfedezett cukorbetegek felvilágosítása és követése különösen nagy figyelmet igényel, így az újonnan diagnosztizált páciensek oktatására külön csoportokat kellene létrehozni. A vizsgálat során megerősítést nyert a gyógyszerészek magatartásának és viselkedésének fontossága: nem meglepő módon a kezdeményező szellemű, jól kommunikáló gyógyszerészek nagyobb bizalmat élveztek kevésbé aktív társaiknál A tanulmány megerősítette, hogy a közösségi gyógyszertár a diabeteses betegkövetés egyik fontos helyszíne lehet. A vizsgálat során fény derült az egészségügyi ellátórendszer ezen pontjának hiányosságaira és a visszajelzések segítségül szolgálnak, hogy a nehézségeket kiküszöbölve a jövőben a páciensek és a gyógyszerészek közötti bizalmi kapcsolat elmélyülhessen. A megfelelő gondozás és felvilágosítás pedig kulcsszerepet játszhat a betegek együttműködésének javításában, ezáltal a szövődmények megelőzésében és a kedvezőbb betegségkimenetelben. Eredeti közlemény: Dhippayom, T., & Krass, I. (2015). Supporting self-management of type 2 diabetes: is there a role for the community pharmacist? Patient Preference and Adherence, 9, 1085–1092. doi:10.2147/PPA.S88071 Összefoglalta: Csontos Ágnes Anna dr. 2015. augusztus 28.