Az elmulasztott vagy megkésett diagnózis növeli a stroke következményeként jelentkező mortalitást. A szédülés differenciáldiagnosztikájának egyik fő akadálya a validált, egyszerű diagnosztikus algoritmusok hiánya. A közelmúltban két megközelítés is született, ezek a HINTS (Head Impulse, Nystagmus, Test of Skew) és a STANDING (SponTAneus or positional, Nystagmus Direction, head Impulse test, staNdinG) algoritmusok, amelyek képzett sürgősségi orvosok által elvégezve is a központi idegrendszeri elváltozások tekintetében magas szenzitivitást és specificitást mutatnak. Ugyanakkor az általános meggyőződés az, hogy a szédülés kivizsgálása a nem speciálisan képzett orvosok körében időigényes, ezért egy forgalmas sürgősségi osztályos környezetben nehezen kivitelezhető.

Vanni és munkatársai az Academic Emergency Medicine-ben megjelent cikkükben különböző gyakorlattal rendelkező sürgősségi orvosok körében vizsgálták a HINTS és a STANDING protokollok elvégzésére és azok egyes részvizsgálataira szánt időt, és ezeket két tapasztalt, ambuláns körülmények között dolgozó otoneurológus által a megfelelő vizsgálatokra szánt idővel hasonlították össze. A vizsgálatban egy adott időszakban négy kórház sürgősségi osztályára érkező szédüléses beteget vizsgáltak. A vizsgált sürgősségi orvosok mind legalább öt éve dolgoztak rezidensként és hat-hat órás oktatásban részesültek mind a STANDING, mind a HINTS protokollokkal kapcsolatban, és legalább 10, otoneurológus által felügyelt betegvizsgálatot végeztek a vizsgálat megkezdése előtt. A vizsgálattal eltöltött időbe nem számolták bele a panaszok kikérdezését és a diagnosztikus manőverek elmagyarázását a betegeknek, kizárólag a protokollok által előírt vizsgálatok elvégzésének idejét mérték. A centrális eredet igazolására a panaszok kezdetétől számított legalább 48 órával és legfeljebb 15 nappal elvégzett DWI-MR-vizsgálat, vagy esetleg korábbi, egyértelmű centrális eredetet mutató natív vagy kontrasztanyagos koponya-CT szolgált. A vizsgálatban összesen 57 beteg szerepelt, a végső diagnózis az esetek 44 százalékában BPPV, 32 százalékában akut perifériás vestibulopathia (beleértve a neuritis vestibularist is) és hét százalékban stroke volt.

A STANDING protokoll elvégzése átlagosan 157, míg a HINTS teszt elvégzése 64 másodpercig tartott. A STANDING protokoll elvégzésének ideje elsősorban azért ennyivel hosszabb, mert itt spontán nystagmus hiánya esetén (ilyenkor a HINTS teszt nem indikált) megköveteli a Dix–Hallpike- és a supine roll-tesztek elvégzését (+127 s). A gyakorlottabb orvosok körében a STANDING protokoll elvégzése szignifikánsan gyorsabb (119 kontra 184 s) volt, mint a HINTS elvégzése. Az otoneurológusok mindkét protokollt és a skew deviation tesztelését leszámítva az összes előírt vizsgálatot szignifikánsan gyorsabban végezték el, mint a sürgősségis orvosok. A natív koponya-CT elvégzése nagyban megnövelte a betegellátásra szánt időt (körülbelül 80 perccel), és eredménye jóval kevésbé megbízható, mint a két algoritmusé.

A vizsgálat alapján a szédülés differenciáldiagnosztikáját szolgáló protokollok átlagosan egy-három perc alatt elvégezhetők. A HINTS teszt gyorsabb, mint a STANDING-algoritmus, ugyanakkor csak akut vestibularis szindróma/spontán nystagmus megléte esetén alkalmazható. A (relatíve) tapasztalatlan vizsgálók is hat percen belül képesek voltak a STANDING-algoritmus végrehajtására. A vizsgálat limitációiként a szerzők az általánosíthatóság hiányát (a legtöbb sürgősségi orvos nem részesül a diagnosztikus algoritmusok elvégzését segítő oktatásban) és a vizsgálatban résztvevők alacsony számát emelik ki.

Szemlézte:
Cséke Balázs dr.

Eredeti közlemény:

Vanni, S., Nazerian, P., Pecci, R., Pepe, G., Pavellini, A., Casula, C., de Curtis, E., Rocchetti, M., Vannucchi, P., Bartolucci, M. and (2022), Timing for nystagmus evaluation by STANDING or HINTS in patients with vertigo/dizziness in the emergency department. Acad Emerg Med. Accepted Author Manuscript.