– A fejlett országokban a gasztroenterológiai megbetegedések milyen betegségterhet jelentenek? – A fejlett országokban a szív- és érrendszeri betegségek mellett igen gyakran előfordulnak az emésztőszervi betegségek is, ezért jelentős betegségterhet jelentenek. Azt is meg kell jegyezni, hogy az emésztőszervi panaszok számos egyéb betegséghez társulnak, ami mind az orvos, mind a beteg számára külön problémát jelent. – Magyarországon ehhez képest melyek a nemzeti sajátosságok? – Magyarország a betegségek előfordulása szempontjából a fejlett országok közé sorolható, ám ebből adódik az is, hogy sajnos egyre gyakoribbak az olyan betegségek is, amelyek az egészségtelen életmóddal, táplálkozási szokásokkal hozhatók összefüggésbe. A betegségek létrejöttében közismert a stressz, a mozgásszegény életmód, a rendszertelen táplálkozás jelentősége. Az emésztőszervi betegségek közül emiatt egyre nő például az ételallergiák, és -intoleranciák, a gyulladásos bélbetegség, a daganatos betegségek előfordulása. – Milyen hazánkban e téren az ellátórendszer helyzete? – Az ellátórendszerre nyilvánvalóan növekvő terhet ró a betegek kivizsgálása, kezelése, gondozása, s mindemellett tudvalevően igen nehéz anyagi helyzetben van. Fokozódó gondot jelent a szakemberhiány, ami pedig nem véletlenül alakult ki, mondhatni természetes következménye az évtizedek óta romló erkölcsi és anyagi megbecsülésnek. Egyébként jelentős különbségek vannak az ország egyes területei között abban is, hogy miként lehet hozzájutni a megfelelő szintű ellátáshoz. Ez is feszültségek forrása lehet. Egyes vidékeken hiányoznak a szakemberek, emiatt a betegség felismerésének és gyógyulásának esélye nem ugyanaz a fővárosban, egyetemi városokban, mint az ezektől távol eső kisebb településeken, ahol esetleg sajnos még háziorvos sincs. – Ön szerint mire volna szüksége ebben a helyzetben a betegnek és az orvosnak? – A diagnosztikus és terápiás lehetőségek a gasztroenterológia szinte minden területén folyamatosan bővülnek, s ezek természetesen jelentős költségekkel járnak. Ésszerű felhasználásuk azonban minden orvos és beteg alapvető érdeke lenne. Ugyanakkor azt is tudomásul kellene már venni, hogy meg kell akadályoznunk a szakemberek elvándorlását, meg kellene teremteni az itthon dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülését. Ez nyilvánvalóan komplex kérdés, hiszen a gazdaság teljesítménye határozza meg az anyagi erőforrásokat, a megfelelő képzés, szervezés és ellenőrzés biztosíthatja az ésszerű és takarékos felhasználást. A leghatékonyabb eszköz a költségek csökkentésére a betegségek megelőzése volna. Sajnos azonban elmondható, hogy tragikusan kevés figyelmet fordítunk a felvilágosításra, az egészségtudatos életmódra és táplálkozásra. A médiából szüntelenül a mutatós, olcsó ételek reklámja áramlik, szinte alig kapnak helyet a természetes, jó minőségű, magyar alapanyagból otthon készült ételek, ezek népszerűsítését igencsak hiányolom. Nyilván ez a nevelésnek csak egy piciny szelete, hiszen összetett kérdéskörről van szó… – Mit vár Ön ezen a szakmai területen, és mit vár egyénileg? – Szükségesnek tartom és várom a teljes szemléletváltozást az egészségügyben: várom, hogy a előtérbe kerüljön a prevenció, jó lenne látni az ellátórendszer progresszivitási szintjeinek komolyan vételét, az ennek megfelelő finanszírozást, ami valóban költségalapú. A költségekbe természetesen a szakmai tudást és az elvégzett munkát is bele kell számítani, amit a fizetések tekintetében ma szinte értéktelennek tekintünk. Ismét rá kell ébredni arra, hogy a gyógyítás emberi tudás, humánum, empátia nélkül a legmodernebb diagnosztikus és terápiás lehetőségek birtokában sem valósulhat meg kellő színvonalon. elitmed Kapcsolódó anyagok: A szakma időről-időre fölemeli szavát
Megmenteni kétezer ember életét
A dohányzás és alkoholfogyasztás mint nemzeti virtus