Dr. Andrew Wakefieldet, a közelmúlt nyugati orvosi irodalmának valószínűleg legbutább és legszükségtelenebb egészségügyi botrányának vezető szerzőjét, a General Medical Council kizárta soraiból, mert az MMR vakcina és az autizmus összefüggését igazolni próbáló gyomorsebész kutatását „tisztességtelennek”, „félrevezetőnek” és „felelőtlennek” ítélte. Wakefield szerepe Wakefield hosszú ideje ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy kapcsolat van az MMR vakcina és az autizmus között, még annak ellenére is, hogy bizonyítékokkal támasztották alá, hogy semmilyen kapcsolat nem áll fenn. Nem volt alaptalan további vizsgálatokat kérni tőle 1998-ban, amikor az eredeti Lancet-cikk megjelent; a kanyaró vírusát mutatták ki 12-ből 8 autista gyermek bélrendszeréből, akiknek a szülei azt gondolták, hogy ez az MMR „hármas oltás” miatt lehetett. A történetnek már ezen szintjén javasolta Dr. Wakefield a hármas vakcina szétszedését egyszeres oltásokra, amíg a „kérdés meg nem oldódik”, mindezt annak ellenére, hogy jó klinikai oka van annak, hogy a három oltást egy időben adjuk. 2002-re meggyőző bizonyíték támasztotta alá, hogy az MMR hármas oltás nem okoz autizmust, viszont Wakefield tovább folytatta a kampányát az egyszeri oltásokért. Azóta kiderült, hogy közel 400 000 £ jutalékot kapott azért, hogy szakértő tanúként részt vett az autista gyermekek szülei által indított perek előkészítésében. Ezen túl az egyszeres vakcina szabadalmával is ő rendelkezik, amit néhány hónappal azelőtt fejlesztett ki, mielőtt javasolta volna a hármas oltás cseréjét egyszeres oltásokra. Brian Deer, a Sunday Times újságírója oknyomozó írását követően hasonlóképpen elmarasztalták Wakefieldet etikátlan kutatói magatartás miatt, mert szükségtelenül tett ki autista gyermekeket fájdalmas invazív vizsgálatoknak, és mert egy születésnapi összejövetelen 5 £-tal kenyerezte le a gyerekeket, hogy vérmintát adjanak. Miután az összeférhetetlenség ténye és az etikátlan kutatási eredmények ténye felmerült, a Lancet visszavonta az eredeti cikket, a General Medical Council pedig elmarasztalta őt az eredményeiért, de nem az MMR-rel kapcsolatos állásfoglalása miatt. A bizonyíték Sok vizsgálatban próbálták bizonyítani a vakcina és az autizmus közötti összefüggést, de egyiknek sem sikerült. Egy 2002-es 500 000 dán gyerek részvételével végzett, a New England Journal of Medicine-ben megjelent vizsgálatban, illetve egy 2005-ös Cochrane-metaanalízisben sem találtak kapcsolatot és ez ismét megerősítette azt a vélekedést, hogy a „kanyaró, mumpsz és rubeola három nagyon veszélyes betegség, melyek a fejlődő országokban súlyos tüneteket, rokkantságot és halált okozhatnak,.. és a tömeges oltás hatása ezeknek a betegségeknek a felszámolásában bizonyított.” Viszont a legszembetűnőbb bizonyíték egyedül az volt, hogy az autizmus aránya nem emelkedett. Lehet, hogy ez meglepő, hisz folyamatosan arról van szó, hogy növekszik ez az arány, de ez nem igaz. Az MMR-t Nagy-Britanniában 1988-ban vezették be. Több százezer gyermek kapta meg. Ha létezne is összefüggés, akkor az autizmus diagnózisok száma hirtelen megnövekedett volna. Ilyen nem történt. Az autista esetek száma lassan már ez előtt is, és az oltás bevezetése után is folyamatosan nőtt, bár nem tisztázott, hogy ez esetleg az új diagnosztikai protokollok miatt történt, viszont Nagy-Britanniában 1988-ban, vagy az oltás bevezetésekor más országokban, ilyen változás nem volt. Nemcsak Wakefield Andrew Wakefield vádolható a MMR botrányért leginkább, de koránt sincsen egyedül e téren: az MMR botrány ékes példája annak, hogyan tudja a média félrevezetni a közvéleményt tudományos témákban. Minden jobb hírű nemzeti lap beszámolt a Lancet cikkről és annak utóhatásairól (bár csak kevesük tette ezt rögtön a megjelenést követő napon). Éveken át a lapok minden apró esettanulmányt leközöltek, melyek akárcsak célzást tettek az esetleges összefüggésre, ugyanakkor figyelmen kívül hagytak nagy metaanalíziseket, populációs vizsgálatokat, melyek bizonyították, hogy nincs összefüggés. Érthető, de nem elfogadható hogy egy „az oltás autizmust okoz” főcím miért sokkal jobb, mint „az oltás nem okoz autizmust”. Ezen túl a média imádja az „egyensúly”-t. Az egyensúly azt jelentené, hogy egyforma súllyal adunk hangot két ellentétes véleménynek. Ez a politikai újságírásban elfogadható, de akkor korántsem, amikor tudományos kérdésekben az egyik fél valóban szakértő, míg a másik dilettáns és összeesküvés-elméletet gyárt. Ebben a viszonylatban a két álláspontnak nem egyenlő a súlya. Az újságírók mégis gyakran sztorira vadászva így közlik a híreket, ami veszélyes és pontatlan. A hatás Nézzük meg a mögöttes folyamatokat. 1998 és 2008 között az MMR-oltást felvevők aránya 92%-ról 73%-ra esett. Elfogadott, hogy a nyájimmunitáshoz, amikor egy betegség a populáción belül nem tud terjedni, általában 85%-os átoltottságra van szükség. A gyerekek egy része nem reagál az oltásra, főleg azok, akiknek gyenge az immunrendszere. Nyájimmunitás hiányában ezért olyan gyermekek is meg fogják kapni a betegséget, akiket a szülei beoltattak. Pontosan emiatt ez nem magánügy. 2008-ban , 10 évvel a botrány után és 14 évvel az után, hogy az átoltottság Nagy-Britanniában csökkent, újra járványos méreteket öltött a kanyaró. Ebben az évben 1348 esetet regisztráltak, ami az előző évhez képest 36%-os növekedés, és 1998-hoz képest megdöbbentően 2400%-kal magasabb, amikor mindössze 56 eset fordult elő. Hozzávetőleg 10-ből egy esetben van szükség kórházi ellátásra, és pár esetben agyvelőgyulladás, vakság és még halál is előfordul. Végül Wakefield etikai botlásának és a média szándékos nemtörődömségének ára 2006-ban egy 13 éves fiú halála lett, aki 1992 óta az első gyermek, aki kanyaró miatt halt meg Nagy-Britanniában, akit egy második követett 2008-ban. Németországban és Európa más országaiban is voltak halálesetek és valószínűleg sokkal több a fejlődő országokban (ahol az alaptalan polio-, HIV-vakcina- és gyógyszerbotrányok szintén óriási gondokat okoznak). Wakefield és a média felelősek ezekért a halálesetekért. Tom Chivers The Telegraph 2010. május 24.