Az intestinalis mikrobióta többi tagjához (baktériumok, archeák, vírusok, protozoák) hasonlóan a gombák is alapvetően befolyásolják a bél fiziológiáját és a szervezet homeosztázisát. Az intestinalis mikobióta legmeglepőbb sajátossága, hogy számos extraintestinalis funkcióval bír.

A bélben élő szimbionták vizsgálata azok nagy száma miatt eddig főleg a baktériumokra koncentrált, a bélmikrobiom 0,1 százalékát kitevő gombák kevesebb figyelmet kaptak. Az mindazonáltal közismert, hogy kommenzális gombák a béltraktuson kívül a légutakban és a hüvelyben is élnek, míg immunkompromittált személyek esetében a patogén gombák inváziója felboríthatja az egyébként viszonylag stabil fungális homeosztázist.

A mikobiótával kapcsolatos relatív ismerethiányunkat az is magyarázza, hogy a tradicionális táptalajfüggő vizsgálati módszerek nem tették lehetővé alapos tanulmányozásukat. Az ezredforduló óta azonban a baktériumok vizsgálatára kifejlesztett szekvenáló technikákat és bioinformatikai módszereket elkezdték a gombák tanulmányozására is alkalmazni, így velük kapcsolatos tudásunk is exponenciális növekedésnek indult. Jelentős feltárandó terület a bélbaktériumok és a mikobióta közötti interakció működése és hatása is.

Xiaoyan Wu és munkatársainak a Microbiome című szaklapban megjelent áttekintő közleménye szerint a patogén gombák (Candida albicans, Fusarium, Acremonium, Trichosporon, Penicillium marneffei, Zygomycetes) környezeti szennyezés belégzése vagy kórházi fertőzés révén kerülhetnek az emberi szervezetbe.

A humán mikobióta főleg Saccharomyces, Aspergillus, Fusarium, Cladosporium, Candida és Malassezia fajba tartozó gombákat tartalmaz. A szimbionta gombák a baktériumokhoz hasonlóan nagy befolyással bírnak az immunrendszer működésére, lokálisan és distalisan is befolyásolják a stimulusokra adott immunválaszt. Az innát immunsejtek, valamint a T- és B-sejtek fejlődésére egyaránt hatással vannak, a direkt hatáson túl pleiotrop molekulák – például candidalysin, farnesol, oxylipinek, prosztaglandinok – előállításával is szabályozzák a szervezet immunválaszát.

Bár számuk a baktériumokhoz képest alacsony, a közelmúlt vizsgálatai feltárták, hogy a szimbionta gombák az immunműködésen kívül alapvetően befolyásolják a tápanyagok metabolizmusát és számos extraintestinalis szerv, így a máj, a tüdő és az agy működését is, továbbá felmerült, hogy a bél-vese és a bél-hasnyálmirigy tengely működésében is közreműködnek. A bélmikobióta zavara szerepet játszik a primer szklerotizáló cholangitis, a májcirrhosis, az alkoholos hepatitis és a hasnyálmirigy-adenocarcinoma kialakulásában, továbbá szerepe a diabetes kialakulásában is felmerült.

Bár a mikobióta tér- és időbeli összetételének elemzése és kolonizációjuk karakterizációja még gyerekcipőben jár, annyi ismert, hogy a gombák megtelepedése a bélben már a születés előtt megindul, és kolonizációjukat befolyásolja a szülés módja, a születéskori gesztációs kor, az újszülött táplálásának módja, az anyai diéta, a környezet és a humán genetika is.

A pathogén gombák elleni prolongált kezelés felboríthatja a bélmikobióta egyensúlyát, ezáltal a colitis és az allergiás légúti betegségek rosszabbodását okozza. Az allergiás légúti betegségek és az asztma kialakulásában a fungális diszbiózisnak nagyobb a szerepe, mint a bakteriális diszbiózisnak, olyannyira, hogy a fungális diszbiózis az asztma kimutatásában ideális marker lehet.

A szimbionta baktériumok elölésével az antibiotikum-kezelés is felborítja a gombák és baktériumok közötti egyensúlyt, s így gombás betegségek kialakulásához vezethet. A bélmikobióta diszbiózisa vastagbélrák, gyulladásos bélbetegségek (IBD) és coeliakia esetén is kimutatható, a bőrgomba Malassezia restricta szerepet játszik a Crohn-betegség patogenezisében. A bélmikobióta modulációja a jövőben tehát szerepet játszhat a vastagbélrák, az IBD és a coeliakia – valamint egyéb autoimmun komponensű betegségek – kezelésében (például ismert, hogy a C. albicans egyik virulenciafaktora identikus egy coeliakiához asszociált T-sejt-antigénepitóppal).

A mikobióta extraintestinalis hatásai közül kiemelendő, hogy a szimbionta gombák részt vesznek a hippocampusban a kynurenin-útvonal génexpressziójának szabályozásában, továbbá szerepük lehet a sclerosis multiplex és a szkizofrénia alakulásában. Egy újabb, a Cell című szaklapban megjelent vizsgálat, ami Xiaoyan Wu és munkatársai áttekintésébe még nem került be, egérkísérletekben azt is kimutatta, hogy a bélfal gombái nem csak a bakteriális fertőzéstől védenek, de az általuk termelt IL-17 a neuronokra hatva a viselkedést is pozitív irányba befolyásolja.

Az áttekintő közlemény szerzői összefoglalójukban megállapítják: a mikobióta széles körű hatásai a diagnózis és terápia új lehetőségeit vetik fel, a gombák szekunder metabolitjai antibiotikumok, tumorellenes, immunszuppresszáns és antivirális szerek fejlesztésének alapjai lehetnek.

Szemlézte:
Kazai Anita dr.

Eredeti közlemény:

Xiaoyan Wu, Yaoyao Xia, Fang He, Congrui Zhu, and Wenkai Ren: Intestinal mycobiota in health and diseases: from a disrupted equilibrium to clinical opportunities Microbiome. 2021; 9: 60.

és

Irina Leonardi, Iris H Gao, Woan-Yu Lin, Megan Allen, Xin V Li, William D Fiers, Meghan Bialt De Celie, Gregory G Putzel, Rhonda K Yantiss, Melanie Johncilla, Dilek Colak, Iliyan D Iliev: Mucosal fungi promote gut barrier function and social behavior via Type 17 immunity Cell. 2022 Mar 3;185(5):831-846.e14.