A humán hippokampuszt nemcsak a patológiás öregedés folyamatai érintik, de a normális öregedés során is csökken a mérete, ennek következtében romlik a memória, a tanulási képesség és a térbeli navigáció. MRI vizsgálatok szerint a hippokampusz és a parahippokampális gyrus atrófiás rátája 2-3%/évtized, ami 70 éves kor felett 1%/év-re nő. Mindazonáltal, a közelmúlt kutatásai kimutatták, hogy a hippokampusz azon kevés agyterületek közé tartozik, amelyekben az egész élet során képződhetnek új neuronok. Állatmodellek révén azonosították, hogy a felnőttkori neuroplaszticitás kulcsfontosságú tényezője a fizikai aktivitás, majd a humán vizsgálatok arra fókuszáltak, hogy megállapítsák, milyen hatása van az aerobik fitnessznek és az aerobik tréningnek a hippokampusz térfogatára és perfúziójára. Kiderült: minél nagyobb a kardiorespiratorikus fitnessz szintje az időskorban, annál nagyobb a hippokampusz térfogata, ami hozzájárulhat a memória jobb működéséhez, illetve a lehetséges fiziológiai mediátorokat is azonosították (agyi neurotrofikus faktor/BDNF, inzulinszerű növekedési faktor/IGF-1, vaszkuláris endoteliális növekedési faktor/VEGF). A hippokampusz a téri navigációban és a mozgásszekvencia-konszolidációban is érintett, ami arra utal, hogy a motoros képességek fejlesztése és a motoros fitnessz hatással lehet a hippokampusz térfogatára kardiorespiratorikus változások hiányában is. A hippokampusz ezen felül az idősek életminőségének és mobilitásának alapvető tényezőjének számító egyensúlyozásban is közreműködik, ezért a tánc – mivel több érzékszervből származó információ (auditoros, vesztibuláris, vizuális, szomatoszenzoros) és az egész test finom motoros kontrolljának integrálását teszi szükségessé - különösen ígéretes módszer lehet az idősek hippokampális plaszticitásának fokozására. Viselkedéses vizsgálatok már bizonyították a táncoló idősek jobb memória- és egyensúlyozó működését, azonban a háttérben álló neurális mechanizmusok átfogó vizsgálatára eddig nem került sor. Rehfeld és munkatársai ezért prospektív, randomizált, longitudinális vizsgálat keretében nézték meg, hogyan befolyásolja egy 18 hónapig tartó tréningprogram az egészséges idősek különböző hippokampális területeinek (subiculum, cornu ammonis/CA 1–4, gyrus dentatus/GD) térfogatát. Megvizsgálták továbbá, hogy a tréning miként hat az egyensúlyozó képességre, és hogy az egyensúlyozó képesség mértéke milyen összefüggésben áll a hippokampális területek térfogatával. (A szerzők egy korábbi vizsgálatukban azt is tanulmányozták, hogy milyen hatással van a tréning az egészséges idősek kognitív és motoros funkcióira, továbbá BDNF-szintjükre. A subiculum a munkamemóriában és a téri relációkban, a CA 3 és a GD az emlékképek korai előhívásában, a CA 1 az emlékképek késői előhívásában, valamint a memória-konszolidációban és -felismerésben működhet közre. A GD azon kevés agyterület egyike, amelyekben felnőttkorban is végbemegy neurogenezis; a GD-ben képződő új neuronoknak a memória létrehozásában és a térbeli memória kialakításában van fontos szerepük. Mivel a tánc fejleszti a térbeli orientációt és a munkamemóriát, és elősegítheti a neurogenezist, a szerzők hipotézise szerint növeli a hippokampusz különböző alrégióinak térfogatát. (Korábbi vizsgálatok szerint a zsonglőrködés tanulása a hippokampusz térfogatának növekedéséhez vezet időseknél.) Módszer Az intervenció 18 hónapig tartott, az MRI méréseket 3 alkalommal végezték el: a vizsgálat indulásakor, 6 hónap múlva, majd a vizsgálat végén. N=52, 63 és 80 éves kor közötti egészséges önkéntes került bevonásra, kizárási kritérium volt az intenzív (>1 óra/hét) fizikai tréning, a kognitív zavar és a depresszió. A vizsgálati csoport folyamatos tanulási helyzeteket teremtő táncórákon vett részt (folyamatosan változó koreográfiák tanulása), a kontrollcsoport állóképesség- és flexibilitás-gyakorlatokat végzett. A tréning az első 6 hónap során mindkét csoportban heti kétszer, ezt követően heti egyszer 90 percig tartott. A posturalis kontrollt a Sensory Organization Test (SOT) révén mérték, ami információt szolgáltat a vesztibuláris, vizuális és szomatoszenzoros rendszernek az egyensúly fenntartásában játszott közreműködésével kapcsolatban. Eredmények és megbeszélés Állatkísérletek arra hívják fel a figyelmet, hogy az aerobik tréning szenzorosan ingergazdag környezettel kombinálva hatékonyabban növeli a hippokampusz térfogatát, mint a fizikai tréning vagy a szenzoros stimuláció önmagában, Rehfeld és munkatársai ezért vizsgálták meg, hogy a szenzorimotorikum és a kognitív rendszer számára egyaránt kihívást jelentő tánctréning nagyobb mértékű hippokampális térfogat-növekedést eredményez-e, mint a klasszikus kardiovaszkuláris fitnessz program. Az eredmények szerint mindkét féle tréning növelte egyes hippokampális területek térfogatát, azonban a tánc a bal oldali hippokampusz több régiójában vezetett szignifikáns mértékű térfogatnövekedéshez (4/5, köztük a GD vs. 3/5 a GD nem), és csak a tánc növelte a jobb oldali hippokampusz térfogatát (subiculum). Állatkísérletek szerint a felnőttkori neurogenezis zömmel a hippokampusz GD régiójában történik, ezért különösen érdekes az eredmény, miszerint csak a táncos csoportban nőtt ennek a régiónak a térfogata. Az egyensúly-teszt szerint is a tánctréning volt eredményesebb, azonban – talán a kis esetszám miatt - nem lehetett korrelációt kimutatni az egyes régiók térfogat-növekedése és az egyensúly-teszt eredményének javulása között. A szerzők összefoglalóan megállapítják: a fizikai tréninggel ellentétben a tánctréning kognitív és szenzomotoros stimulációt is jelent, és a fizikai tréninghez képest nagyobb mértékben növeli a hippokampusz térfogatát, továbbá csak a tánctréning növeli a hippokampusz GD régiójának térfogatát, valamint az egyensúlyozó képességet és a vesztibuláris, vizuális és szenzomotoros integrációt. Az egyensúlyozó képesség romlása az időseknél gyakran vezet a mortalitást és a morbiditást növelő esésekhez, így javítása ebben a generációban kifejezetten hasznos lehet. A szerzők hozzáteszik: longitudinális, randomizált klinikai vizsgálatok szükségesek annak megállapításához, hogy a tánctréning valóban alkalmas-e a neurodegeneratív betegségek, köztük az Alzheimer-kór kockázatának csökkentésére. Eredeti közlemény Frontiers in Human Neuroscience: Dancing or Fitness Sport? The Effects of Two Training Programs on Hippocampal Plasticity and Balance Abilities in Healthy Seniors; Kathrin Rehfeld et al. https://doi.org/10.3389/fnhum.2017.00305 Szemlézte Kovács Bence dr.