A sürgősségi osztályokon mind a beteg, mind pedig a személyzet biztonsága érdekében fontos a súlyos pszichomotoros agitált vagy erőszakos viselkedést mutató betegek gyors viselkedéskontrollja. Az intramuscularis úton bejuttatott nyugtatók biztonságos monitorizálási és stabilizációs lehetőséget jelentenek. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek két fő csoportba, a benzodiazepinek és az antipszichotikumok közé tartoznak. Ezek a gyógyszerek problémásak lehetnek: a benzodiazepinek légzésdeprimáló hatással bírnak, a következményes oxigéndeszaturáció miatt pedig légútbiztosítás válhat szükségessé, míg az antipszichotikumok használatához dystonia, akathisia, parkinsonizmus és neuroleptikus malignus szindróma társulhat. A ketamin egy nem kompetitív NMDA-receptor-antagonista, mely alacsony adagban fájdalomcsillapító hatású, magasabb dózistartományban pedig disszociatív szedációt okoz, ezért procedurális és általános szedatívumként is alkalmazható. Gyors hatásbeállás, kedvező cardiovascularis hatások és a légzési drive megtartása miatt, melyet az alkalmazásához társuló ritka cardiopulmonaris szövődményráta is igazol, a ketamin jó választás lehet gyors, biztonságos, agitált vagy erőszakos betegekben alkalmazható szedatívumként is. Barbic D és munkatársai az Annals of emergency medicine-ben közölt randomizált vizsgálatukban a ketamin hatásait a midazolam és haloperidol kombinációjával hasonlították össze. A vizsgálatban szereplő betegek olyan 19 és 60 év közötti betegek voltak, akik RASS (Richmond Agitation Score)-pontszáma legalább 3 volt. Azok a betegek, akik rendőri őrizetben voltak, várandósak vagy szoptató anyák voltak, az alkalmazott gyógyszerekre ismerten allergiásak voltak, vagy bizonyos komorbiditásokkal (pl. alkoholos intoxikáció) rendelkeztek, kizárásra kerültek a vizsgálatból. Minden kezelt betegnél biztosították a cardiovascularis monitorozás és az újraélesztéshez szükséges eszközök elérhetőségét. Az alkalmazott gyógyszer-koncentrációk 5 mg/kg ketamin, illetve 5 mg midazolam és 5 mg haloperidol (kombinált injekció) voltak. A vizsgálat elsődleges kimenetele az elégséges szedáció (RASS ≤ –1) eléréséhez szükséges időtartam (percekben mérve) volt. A másodlagos kimenetelek között a további szedatívumok szükségessége (benzodiazepin, antipszichotikum vagy egyéb szedatívum), az előre meghatározott szövődmények bekövetkezése és a neuroleptikus malignus szindróma jelentkezése (72 órán belül) voltak. A vizsgálatban összesen 81 beteg vett részt, akik 1:1 arányban kerültek randomizálásra a két kar között. A szedáció eléréséhez szükséges medián idő 14,7 perc volt a midazolam-haloperidol, 5,8 perc a ketamonkaron (szignifikáns különbség). Minden 5 perces időintervallumra lebontva a betegek nagyobb aránya ért el megfelelő szedációt a ketaminkaron, mint a midazolam-haloperidol kombináció alkalmazása mellett (szignifikáns különbség). Mind a ketamin, mind a midazolam-haloperidol kombináció mellett ugyanannyi beteg (13-15%) esetében volt szükség további szedatívum alkalmazására. A ketaminkaron 5, a midazolam-haloperidol karon 2 betegnél következett be súlyos szövődmény (nem szignifikáns különbség), az egyik ketaminmedikációban részesült betegnél 15 percen belül két alkalommal jelentkezett laryngospasmus, mely minimális légút-repozicionálás és oxigénszupplementáció mellett oldódott. Endotrachealis intubációra vagy intenzív osztályos felvételre egyik beteg esetében sem volt szükség. A vizsgálat szempontjából a betegeket az intramuscularis injekciót követően 30 percig követték. Az eredményeket összefoglalva a súlyosan agitált, sürgősségi osztályon kezelt betegek körében az intramuscularisan adott ketamin szignifikánsan gyorsabban biztosított megfelelő szedációt, mint a midazolam és a haloperidol kombinációja. A szerzők a vizsgálat limitációjaként elsősorban az alacsony esetszámot említik, mely miatt a vizsgálatnak nem volt elég statisztikai ereje, hogy a súlyos mellékhatások bekövetkeztének gyakorisága közötti különbségeket feltárja. A vizsgálat emellett nem informatív az alkalmazott gyógyszerek 30 percen túli hatásainak szempontjából sem. Szemlézte: Cséke Balázs dr. Eredeti közlemény: Barbic D, Andolfatto G, Grunau B, et al. Rapid Agitation Control With Ketamine in the Emergency Department: A Blinded, Randomized Controlled Trial. Ann Emerg Med. 2021;78(6):788-795. doi: 10.1016/j.annemergmed.2021.05.023