A tbc megelőzhető és gyógyítható, előfordulási gyakorisága azonban növekszik a szegénységgel, valamint a gyenge egészségügyi rendszerek mellett. Ez az oka annak, hogy a WHO 2009. március 24-én közölt jelentése sötét képet fest a tbc-helyzetről. A Lancet múlt heti számában külön szerkesztőségi közleményt szenteltek e témának, itt a cikk legfontosabb megállapításait foglaltuk össze. A tbc incidenciája csökkent 2000 óta, de csak évi 1%-nál kisebb mértékben. Az új esetek felismerése is stagnál. Sok régióban nem fog megvalósulni a tervezett 2015-ig a „Stop Tb Partnership” célkitűzése, amely szerint 50%-kal kell, hogy csökkenjen a betegség incidenciája az 1990-es adatokhoz képest. Még aggasztóbb a tbc és az AIDS együttes előfordulása a szubszaharai régióban, és a többszörösen gyógyszer-rezisztens tbc kelet-Európában: e két tényező megnehezíti a kezelést, és végzetes kimenetellel fenyeget. Az incidenciajelentés 2007-ben 9,3 millió volt, ennek fele Ázsiában és egyharmada Afrikában. Körülbelül 1–3 millió betegnél egyidejű HIV-fertőzés is fennállt, 456.000 mindkét betegségben szenvedő meghalt, és ezzel a tbc vált a HIV-fertőzöttek halálozásának fő okává. Ugyanakkor, fordított szempontból vizsgálva, 1-7 millió tbc-ben szenvedő halálának oka volt HIV-fertőzés. Félmillió betegről feltételezik, hogy többszörösen gyógyszerrezisztens fertőzésben szenved. A világon leginkább Indiát és Kínát sújtja a tbc, 2 millió, illetve 1,3 millió tbc-s beteggel, és mindkét országban 100.000 feletti a többszörösen gyógyszerrezisztens fertőzésben szenvedők száma. A tragédia – egyesek szerint az ostobaság – az, hogy sem a bevált HIV-társfertőzés elleni, sem a rezisztencia elleni módszereket nem vezették be szélesebb körben világszerte. 2004-ben a WHO együttműködést sürgetett a tbc-vel és az AIDS-szel foglalkozó szakemberek között, valamint rutinszerű HIV-szűrést tbc-s betegeknél, és tbc-szűrést a HIV fertőzötteknél. A szűrés meggyorsítja a diagnózist, segíti a kezelést, és megóvja a csökkent immunvédelemben szenvedő HIV fertőzötteket a tbc-s megbetegedéstől. A két különböző fertőzésben együttesen szenvedőket azonban két különböző helyen kezelik. 2007-ben a világméretűre tervezett szűrés csődöt mondott. Afrikában a cél az volt, hogy 900.000 tbc-s beteget vizsgáljanak HIV szempontjából, és 1,3 millió HIV-fertőzöttet tbc irányában. A szűrés 500.000, illetve 300.000 betegnél történt meg, és azok, akiknél együttes fertőzést derítettek fel, sem kaptak megfelelő kezelést. A többszörös rezisztencia előfordulását az esetek felderítetlensége, a nem megfelelő gyógyszerelés és az ellenőrzés hiánya fokozza. Kelet-Európában a betegség relapsusa leggyakrabban rezisztencia miatt történik. A rezisztencia vizsgálata megfelelően felszerelt laboratóriumokban végzett érzékenységi tesztet igényel. 2007-ben az 500.000 feltételezetten rezisztens törzzsel fertőzött betegnek csak a 2%-át vizsgálták ebből a szempontból. A multirezisztens törzzsel fertőzötteknek pedi csak a 3%-a kapott a nemzetközi irányelveknek megfelelő terápiát. Számos országban a megfelelő gyakorlat alkalmazása a fegyelem, az infrastruktúra és az eszközök hiánya miatt maradt el. A tbc epidemiológiájának változása a vizsgálati módszerek újragondolását teszi szükségessé. A fokozódó gyógyszer-rezisztencia, az egyidejű HIV-fertőzés, a gyenge egészségügyi rendszer és újonnan már a gazdasági válság miatt is legalább 100 millió elszegényedett ember nagyszerű talajt képez a tbc-fertőzésnek. Ugyanakkor ezek a problémák a célokat is kitűzik: az ellátás javítása együttműködéssel, az egészségügyi rendszer megerősítése és a kutatás. A rövidebb kezelési idő javítja a betegek együttműködését, és fokozza a hatékonyságot. De ehhez gyors diagnózis és fejlesztett kezelés szükséges. Manapság, amikor az Amerikai Egyesült Államok-ban dollár milliárdokat költenek el nem hatékony intézményekre, a tbc-kezelés 1–6 milliárd dolláros alulfinanszírozottsága szégyen, különösen annak fényében, hogy minden e célra költött dollár produktivitás szempontjából 15-öt termel. A tbc-vel szembeni hozzáállásnak meg kell változnia mind a szakemberek, mind a lakosság körében. A laboratóriumoknak és a klinikusoknak követniük kell a legjobb gyakorlatot a diagnózis felállításában, a betegség jelentésében és ellátásában – ehhez azonban eszközökre van szükségük. E mellett be kell vonni a közösségeket is a tbc menedzselésébe, csökkenteni kell a stigmatizálást, támogatni kell az ellátást és helyi megoldásokat kell keresni. A Kínában tartott értekezletnek fordulópontot kell jelentenie a tbc-re adott kollektív válaszunkban. Szemlézte: Házijogorvos, dr. Szatmári Marianna Forrás: Lancet 4 April 2009; 373:1145.