A WHO megjelenő „Egészségi rizikók a világban” jelentése a morbiditást, mortalitást és a betegségteher alakulását összegezi a világban és regionálisan 24 mutató alapján. Az értékelt rizikótényezők széleskörűek, kiterjednek a környezeti ártalmakra, mint pl. a lakáson belüli füst a fűtés következtében, az anyagcsere változásokra vagy a hipertóniára. A jelentés szerint öt rizikótényező felelős a halálozások egynegyedéért és a rokkantságban eltöltött évek (disability-adjusted life years - DALY) egyötödéért a világban. Ez az öt rizikótényező: - gyermekkori alultápláltság - nem biztonságos szex (!) - alkoholizmus - nem biztonságos ivóvíz, csatornázás - magas vérnyomás. Ha sikerülne a fenti öt rizikótényezőt legyőzni, az öt évvel hosszabbítaná meg a várható élettartamot. A világban a változás abból következik, hogy csökken a születések száma és a fertőző betegségek miatti korai halálozás, ez a demográfiai helyzetet az idős kor felé tolja. Ezzel párhuzamosan változott a fizikai aktivitás, az alkoholfogyasztás, a dohányzás és a táplálkozás. Az alacsony és közepes jövedelmű országokban a fertőző betegségekhez társul a nem fertőző, krónikus betegségek rizikója. A jelentés leírja a rizikótényezők változását a fejlődő országokban. A prevenciós feladatok tervezéséhez és szervezéséhez ismerni kell az egészségi rizikókat. A rizikótényezők analízise azonban nagyon komplex feladat, mert bizonyítékokra van szükség a rizikótényező és a megbetegedés/rokkantság közötti oki összefüggésre. A rizikótényezők meghatározásának korlátja az epidemiológiai ismeret, de információ hiány is, a risk factor elterjedtségéről a világban. Kvantitatív rizikó meghatározáshoz bizonyítani kell, hogy - az adott rizikó betegséghez vezet - kvantitatíve meg kell határozni azt a kárt, amit az egyes rizikók okoztak - fel kell mérni a rizikók előfordulását a lakosságban - világszerte. Néhány rizikótényező meghatározása egyszerűbb, mint másoké. Ilyen például a testtömeg index (BMI), vagy a vitaminhiány, amik kis hibával mérhetők, és amelyek betegségre való hatása egyénileg megítélhető. Sokkal nehezebb mérni, ezzel szemben, a táplálkozási, a környezeti és a magatartási rizikókat és hatásukat a betegségek kialakulására. Emiatt ez utóbbiak jó néhány esetben nem kerülnek be összehasonlító rizikóvizsgálatokba. Ha mégis szerepelnének, elég bizonytalan becslésekre támaszkodhatunk, szemben a kvantitativ mérhető rizikókkal, és ez óvatos értékelésre hívja fel a figyelmet. A rizikótényezők abban is különbözőek, hogy mennyire befolyásolhatók beavatkozásokkal. Az összehasonlíthatóság érdekében a rizikótényező által okozott terheket hasonlítják össze olyan helyzetekével, ahol ezek a rizikók nem állnak fenn. Az alultápláltság befolyásolása könnyebb, azonban pl. a BMI esetében kevesebb befolyást lehetett bizonyítani. A rizikótényezők egészségre való hatásának értékelése nemcsak a komplexitás miatt nehéz, de azért is, mert soknak alig bizonyítható az oki összefüggése populációs szinten a betegséggel/rokkantsággal. A Jelentés módszere egyike a legkomplexebbeknek, átfogó és összefogja a különböző diszciplínákat. Eredményei komoly segítséget nyújthatnak az egészségpolitikai akciókhoz, mivel az adatokon kívül bemutatja az intervenciókat, a költségeket és a hatékonyságot is. Ugyanakkor felhívja a figyelmet azokra a rizikótényezőkre is - például a túlsúly és a fizikai aktivitás hiánya - amelyeknél további kutatásra van szükség, elsősorban az intervenció szempontjából. A rizikótényezők okozta teher széleskörű revíziója folyamatban van. Az ezzel foglalkozó tanulmány számszerűsíteni fogja a rizikótényezők 1990. és 2005. között okozta terheket, ezzel lehetővé teszi a trendek meghatározását. Új rizikókat is fog tartalmazni, ezek a só fogyasztás, a folsav hiány és a házon belüli erőszak. Mivel új epidemiológiai adatok is rendelkezésre állnak, összehasonlító vizsgálatok is lesznek a tanulmányban. Forrás: WHO Bulletin of the World Health Organization 2009;87:646-646 Szemlézte: Házijogorvos , dr. Szatmári Marianna