Miután a novemberben bemutatott Semmelweis Tervet hosszú hónapokon keresztül csupán vitairatként emlegette Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár, addig a Parlament egészségügyi bizottságának szerdai ülésén „folyamatosan alakuló keretnek” nevezte, amely csak a főbb irányokat mutatja az ágazatban egy gazdasági világégés és egészségügyi polgárháború után. Mint mondta, a Semmelweis Terv kormányszintű elfogadásával végre született egy egységes koncepció, amelyet a szakmával széles körben egyeztetve fogadtak el, így a Tervről beszélve „van okunk egy pillanatra ünnepelni” – közölte a szakpolitikus, hozzátéve, hogy alázattal fogadja az ünneplést. Talán, hogy kivédje a további, forrásteremtést és a Terv végrehajtásának ütemezését firtató, még a bizottság kormánypárti képviselőitől is gyakorta elhangzó kérdéseket, az államtitkár már beszámolója elején leszögezte, a kormány az ágazat első forrásteremtő lépését is támogatja a népegészségügyi termékdíj bevezetésével. Ismét leszögezte azt is, hogy az ágazatban – például az intézmények közös gyógyszerbeszerzési társulásaival – megtakarított pénzt csak az ellátórendszeren belül, a bérek fejlesztésére lehet felhasználni. „Ezt még a Széll Kálmán Terv sem vonhatja meg”. Az átalakítás ütemezését az ország gazdasági teljesítőképessége szabja meg. A Semmelweis Terv rendszerstratégiájához az Új Széchenyi Terv biztosít uniós pénzt. Az ezzel kapcsolatos adminisztrációs munka már az elmúlt évben lezajlott, a végrehajtást segítő pályázatok elkészültek, ám ezek nem csak az anyagi hátteret nyújtják majd, hanem ösztönzőket is tartalmaznak. Szűkösek azonban a főváros és vonzáskörzetének uniós anyagi forrásai, így ebben a térségben az átszervezés során felszabaduló ingatlanok hasznosításából remélnek bevételeket. Nem dózerolnak A korábbi hetekben sokan hiányolták, hogy a május 31-én hozott, az egészségügyi struktúraátalakításról szóló kormányhatározat pontos szövege még hetekkel a döntést követően sem ismert. Szerda óta azonban mind a kormány.hu oldalon, mind pedig a Magyar Közlönyben megjelent a határozat. Így hivatalosan is kialakításra kerülhetnek az 1-1,6 millió lakost ellátó térségek. „Nem lehet minden kórházban MR, de ahhoz, ami marad, a térség minden polgárának hozzá kell jutnia” – jelentette ki Szócska, ugyanakkor hangsúlyozta, a térségekben most meglévő ellátási rendszerre építenek, intézményeket „nem dózerolnak át máshová” az átszervezéskor. A funkcióváltás során elképzelhető az is, hogy egészségügyi intézmény szociális ellátást nyújt a jövőben, a határkérdésekről folyamatosan egyeztetnek a szociális tárcával – válaszolt Szócska Miklós Iván László (Fidesz) felvetésére, a professzor szerint ugyanis hiányzik a Semmelweis Tervből az időskori akut ellátás, a szociális és egészségügyi ágazatok együttműködésének koncepciója. A térségek progresszív ellátási csúcsai az egyetemek lesznek, amelyek azonban egymás között is megosztanák a munkát, a finanszírozásban elismernék kiemelkedő teljesítményüket. Szintén képviselői felvetésre reagálva az államtitkár elmondta, a jelenleg is működő magánellátást nyújtó intézetek feladatait is áttekintik a transzparens rendszer érdekében, különösen aggályos azoknak a magántulajdonban lévő ellátóknak a működése, amelyek a közfinanszírozott ellátásra, a közvagyonra, a közalkalmazottak részmunkaidejű foglalkoztatására építették vállalkozásukat. Az új rendszer különböző szintjein – kistérségi, megyei és nagytérségi – szükséges ellátás szakmai feladatainak meghatározásán már hetek óta dolgoznak a nemrégiben felállított szakmai kollégiumi testületek. A kapacitás- és munkaszervezési, fenntartói feladatokat ellátó térségi egészségszervezési központokat a meglévő intézményrendszeren belül, a helyi menedzsmentre építve hozzák létre, amelyek hangsúlyozottan nem lesznek alapkezelők. Felállításuk a jövő év első félévére valósulhat meg, míg a teljesítményfinanszírozási rendszer megújítása 2012 nyarára várható. Az államtitkár nem fogalmazott ennyire konkrétan az egységes életpályamodellek megszületésének időpontjával kapcsolatban, mint mondta, azokat a „közeljövőben” dolgozzák ki. Míg a megyei és helyi önkormányzati fenntartású fekvőbeteg ellátó intézmények államosítása egyelőre elmarad, addig Szócska Miklós a bizottság ülésén arról számolt be, „a budapesti kórházak állami tulajdonba vétele folyamatban van”, ami azért is eredmény, mert „csak összehangolt logika mentén lehet logisztikailag jól szervezett munkát végezni.” A fővárosban egyébként három sürgősségi központ felállításáról is döntött a kormány, a pszichiátriai ellátás megszervezésére is felhatalmazást kapott az ágazat vezetése. Ennek érdekében hamarosan elkészülhet az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet megvalósíthatóságának tervezete. Bár korábbra ígérték, úgy tűnik, mégis csak az év végére állítják fel az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központot, amelynek nem csak a betegjogok védelme lesz a feladata, hanem a műhibák módszertanának centruma is lesz. Nagy szerepet szánnak a jövőben a népegészségügyi programoknak, a hangsúly a szervezett szűréseken lesz. A munkát – az elmúlt egy évben alaposan átszervezett – Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatra bízzák. Még ezen a cikluson belül szeretnék elérni, hogy ne haljon meg több nő méhnyakrákban hazánkban, mint Finnországban. A programokat az eddigi gyakorlattól eltérően nem kampányszerűen, hanem hosszútávon is biztosítani kívánják, a magánellátásban szűrtek adatait is összesíteni kívánják. A prevenciós munkában áttörésnek nevezte az államtitkár a nemdohányzók védelméről szóló elfogadását. Luxus a szabad orvosválasztás? A gyógyítás egyik legfontosabb eleme a beteg orvosba vetett hite. Ez is sérül Garai István Levente (MSZP) szerint, ha a szabad orvosválasztásért fizetni kell a jövőben. Míg az orvos kamara ellenzi, addig a kórházi szervezetek támogatják az államtitkárság az irányú terveit, hogy a beteg fizessen akkor, ha a térségi ellátás helyett – mint Szócska fogalmazott: „luxusként” máshol gyógyíttatná magát. Az államtitkár hozzátette azt is, hogy ezt a kérdést társadalmi vitára kívánják bocsátani a jövőben. Elképzeléseik szerint az ilyen fizetős betegek forrásteremtést jelenthetnének felkapott és népszerű orvosi műhelyek számára. „Hagyjuk abba az ünneplést” – javasolta Kovács Tibor (MSZP), aki mint mondta: nem irigyel senkit, aki belevág az ágazat átalakításába, amelyet ezer és ezer szakmai, politikai és gazdasági érdek szakít szét. Szócska válaszában leszögezte, az egységes kormánytámogatás az egészségpolitika mögött mindenki számára erőteljes üzenet, a közös egyeztetéseken kialakított koncepció megvalósítása során senkinek nem enged visszautat csupán azért, mert sérülnek az érdekei. A Semmelweis Tervben megfogalmazott átalakítások sikerét Szócska Miklós szerint a széleskörű, és nyilvánosság előtt zajló egyeztetések is segítik, „ilyen kockázatot előttem egészségpolitikus még nem vállalt” – mondta az államtitkár, arra is felhívva a bizottság tagjainak figyelmét, hogy a keretrendszerek elfogadásáig polgárháborús helyzet nélkül „eltolta” a programot. eLitMed.hu, T.O. 2011-06-30