Korhű eszközökkel, életmentő jelenteket felvillantó installációkkal állít emléket az 1956-os forradalom budapesti áldozatainak és életmentő hőseinek az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) Markó utcai pincerendszerében csütörtökön nyílt új állandó tárlat. A Kresz Géza Mentőmúzeumhoz tartozó Pincekórház az 1956-os forradalom budapesti áldozatainak, valamint azoknak az életmentő hősöknek - mentőorvosoknak, mentőápolóknak, sofőröknek, civil önkénteseknek - állít emléket, akik a sérülteket a mentőállomás pincéjében kialakított szükségkórházba szállították, ahol azonnali műtéttel sokak életét sikerült megmenteni. A Pincekórház 1956 című kiállítás "a bajtársiasságról, az összetartozás lélekemelő pillanatairól szól és segít abban, hogy közelebb kerüljenek hozzánk 1956 tükörcserepei, melyben az orvosok és a mentősök is nagy szerepet kaptak" - mondta Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter a kiállítás megnyitóján csütörtökön Budapesten. Szavai szerint a Pincekórházban dolgozó mentősök életüket kockáztatva mentették a sebesülteket, éjt nappallá téve küzdöttek életükért és tették, amit emberségük diktált. A mentők hivatástudatát és a rendkívüli helyzetekben való helytállását képviseli a Pincekórház - hangsúlyozta Mártai István, az OMSZ főigazgatója. Mint mondta, a forradalom napjaiban a mentőszolgálat munkatársai a főváros utcáit járták, a sérülteket ellátták a helyszínen, majd különböző kórházakba szállították őket. Valószínűleg ők is féltek, de hivatásuk szem előtt tartásával végezték munkájukat a betegek érdekében és fajra, nemre, vallásra, származásra való tekintet nélkül mindenkit elláttak. Kiemelte, hogy a harcokban feladatteljesítés közben mentődolgozók is megsérültek, sőt áldozatul is estek. Szolgálatteljesítés közben halt hősi halált többek között Rónafalvi Ödön mentőorvossegéd és Kecskés Sándor mentőápoló. A Pincekórházat a kényszer szülte, de rengeteg ember kapta vissza az életét ezen a helyen - mutatott rá Kovács Gábor, aki 1956-ban mentőápolóként dolgozott. Mint mondta, azokban az októberi napokban a kerületi kórházak megteltek és már nem tudták elhelyezni a sérülteket, ezért volt szükség a Pincekórház kialakítására. A kiállításon már egy idealizált kórház látható, az eredeti koszos és pókhálós volt, de minden dolgozó emberfeletti teljesítményt nyújtott. Azokon a napokon több mint 20 ezer sérültet szállítottak el az állami egészségügyi intézményekbe, a mentőszolgálat alig 1000 mentődolgozóval és 500 kocsival dolgozott országszerte - idézte fel Debrődi Gábor, a Kresz Géza Mentőmúzeum igazgatója. Hozzátette: bár csak másfél hétig működött Budapest belvárosában a Pincekórház, de az életet adta mindenki számára. A folyamatosan növekvő beteglétszám és a helyszűke miatt a Pincekórház betegeit időről időre továbbszállították a különböző kórházakba. Október utolsó napjaiban tárgyalások kezdődtek a Mentőszolgálat főigazgatója és a Szobi utcai kórház vezetője között, melynek eredményeként a Pincekórházat kiürítették és átköltöztetették. A mentők átvehették az épületet, s így kialakult a Mentőkórház, mely Magyarországon a sürgősségi betegellátás csírája lett. MTI 2012. április 12., csütörtök