Míg a Semmelweis Terv nagytérségi koncepciója a tényleges betegutakat követi, addig az alternatív javaslatok, így például a Pannon Egészségügyi Modell irracionális betegutakat preferál – mondta dr. Boncz Imre a Pécsi Tudományegyetem Egészségbiztosítási Intézetének igazgatója egy budapesti egészségügyi konferencián. Hozzátette: a nagytérségi koncepció sikerének alapvető kritériuma az, hogy megteremtsék a kapacitások, a betegforgalom és a finanszírozás összhangját. Az elmúlt negyven évben többször változtak Magyarországon a régiós besorolások. Napjainkban a 1998-ban létrehozott Tervezési statisztikai régiók élnek. De akár az Országos Tervhivatal (1979), akár az Egészségügyi Minisztérium (1981) sorolta régiókba a megyéket, három terület: Baranya, Somogy és Tolna megye mindig is egy régióba került, ezt eddig senki nem kérdőjelezte meg mindaddig, amíg létre nem jött a Pannon Egészségügyi Társulás (PET), amely Somogy, Veszprém és Fejér megyét foglalja magában. A PET annak ellenére alakulhatott meg, hogy a három megye között nincsen érdemi betegmozgás. Fejér megye lakosai – ahogyan a Komárom-Esztergom megyében élők többsége is – ugyanis Budapesten veszik igénybe az ellátást. A Semmelweis Tervben megfogalmazott régiók alapjában véve működőképesek lehetnek, azonban ezek kialakításánál figyelembe kell venni azt is, hogy a betegek átkelnek a Dunán, vagy a Zala folyón, de a Balatonon már nem. Igaz, míg az eddigi betegút rendszerekben az embereket próbálták terelni a kijelölt ellátó intézmény felé, addig Szócska Miklós országjárása után úgy tűnik, most igyekeznek az elmúlt évtizedekben kialakult természetes betegutak mentén felállítani az ellátási régiókat. A régiókat nem lehet körzővel meghatározni – szögezte le Boncz Imre, s javasolta ehelyett a stopperórás módszert: vajon utazik-e a beteg 3 órát Kaposvárról Veszprémbe az ellátás miatt? Ahogyan a Székesfehérvár-Kaposvár viszonylat is irracionális betegút. Így például a PET irracionális betegutakat preferál. Egy-egy megye nem tudja ellátni valamennyi lakosát, többségüknél így nem csak kifelé, de befelé is van betegmozgás. Pozitív betegforgalmi egyenleggel rendelkezik a főváros, az egyetemi városok, valamint Zala és Vas megye, ahol progresszív intézetek vannak. Azokban a megyékben, ahol nincsenek csúcsintézmények (Veszprém, Székesfehérvár vagy Tatabánya) a nagytérség nem fogja tudni ellátni feladatát. De hiába a pozitív betegforgalmi egyenleg, az egyetemi klinikák, a progresszív ellátók azért vannak bajban, mert a betegek ugyan náluk vették igénybe az ellátást, de a pénz nem követte a pácienseket. A teljesítmény volumen korlát (TVK) bevezetése alapjaiban rendezte át a betegmozgásokat, amelyet azonban azóta sem követett a finanszírozás átalakítása. Az ellátottak száma ugyanis nem mindenütt csökkent. Az egyetemi klinikákon és az országos intézetekben azért lukadt ki a TVK, mert onnan már nem volt hová továbbküldeni a betegeket. A TVK-n a szűk spektrumú kórházak nyertek, s az ilyen típusú szegregáció nem elfogadható Boncz Imre szerint. A Semmelweis Terv nagytérségi koncepciója jó, a siker alapvető kritériuma az, hogy megteremtik-e a kapacitások, a betegforgalom és a finanszírozás összhangját. Szükséges a korábbi ciklus egészségpolitikai hibáinak korrekciója, így a progresszivitás visszaállítása az egészségpolitikai szemléletmódba. Az új struktúrát régi módszerekkel nem lehet működtetni, ám a PTE igazgatója úgy látja, a mai egészségpolitika szakított a tradíciókkal. Az elmúlt húsz évben klinikai területen gyakorlatot szerzett orvosok irányították a területet, a kiváló belgyógyászok vagy kardiológusok klinikai szempontból igyekeztek megoldani a problémákat, megszervezni az ellátást. Szócska Miklós nem gyakorló orvosból lett államigazgatási szakember, így egészségügyi menedzserszemlélet alapján alkot programot. eLitMed.hu, T.O. 2011-03-04