A befejezett öngyilkosságok száma világszerte emelkedik, évente egymillióan vetnek véget önkezükkel életüknek, negyven másodpercenként egy ember hal meg emiatt. Az évtizedek óta növekvő tendencia megállítására az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is nagy hangsúlyt helyez, de a hazai szakemberek szerint itthon is szükség van arra, hogy a politikai döntéshozatalban és a törvénykezésben is megjelenjen a lelki egészség fogalma, s annak fontossága. A WHO kezdeményezésére 2008-ban életre hívott Lelki Egészség Európai Paktuma olyan prioritásokat jelölt meg, mint a fiatalok lelki egészsége (2008), az öngyilkosság és depresszió megelőzése (2009), az idősek lelki egészsége, vagy a stigmatizáció és szociális kirekesztettség elleni küzdelem (2010). A jövő évi magyar uniós elnökség lehetőséget ad arra, hogy a lelki egészség prioritás maradjon – mondta dr. Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány hétfői konferenciáján, amelyet az öngyilkosság megelőzésének témakörében szerveztek. Az uniós színtér szélesebb lehetőséget biztosít a civil szervezetek bevonására, és a jó gyakorlati példák bemutatására. A szakmai viták kereszttűzében álló depresszió, a Magyar Pszichiátriai Társaság álláspontja szerint alulreferált, aluldiagnosztizált és alulkezelt kórkép, de mára javuló tendenciák is megindultak, bár a bipoláris depressziónál éveket is késhet a megfelelő diagnózis. A depresszió legsúlyosabb komplikációja az öngyilkosság, de az alkoholizmus és a skizofrénia is veszélyeztető tényezők, a szuicid személyek jellemzően impulzívak és agresszívek. Európában évente 150 ezren, az uniós országokban 58 ezren, míg Magyarországon 2400-an vetnek véget önkezükkel életüknek, így hazánk az EU-ban a 2., a világban pedig az 5-6. helyen áll az öngyilkossági statisztikákban. Különbség figyelhető meg az öngyilkosságok számában az északi, keleti és a déli féltekén élők esetében, a kedvezőbb klimatikus viszonyok között élők kevésbé hajlamosak kioltani saját életüket. A szociokulturális és vallási szokások mellett még olyan tényezők is hatással vannak a szuiciditásra, mint a táplálkozás, hiszen a sok halat és olívaolajat fogyasztók körében kevesebb a depressziós. A legtöbb öngyilkosság tavasszal történik, míg télen ritkább. Míg az utóbbi években Európa országaiban csökken, addig Kínában és Indiában növekszik az öngyilkosságok száma. Az öngyilkosság miatt elhunytak 30%-ának már volt korábban öngyilkossági kísérlete, ők a legveszélyeztetettebb csoportba tartoznak. Az öngyilkosságok kétharmada már az első alkalommal is sikeres, pszicho-szociális jelek alapján azonban már az első kísérlet is előre jelezhető. A veszélyeztetettek csoportjába tartoznak az elváltak, a munkanélküliek, a dohányzók, és azok, akiknek a családjában volt már öngyilkos. Csökkenti az öngyilkosság kockázatát a vallásosság, vagy ha valaki sok gyermeket nevel, a várandósság és a rendszeres fizikai aktivitás. A befejezett öngyilkosságok háromnegyedét férfiak követik el, hazánkban ez a szám 80%. Jellemzően drasztikus módon, akasztással, vagy leugrással vetnek véget életüknek, szemben a nőkkel, akik kevésbé durva módszereket választanak. Rihmer professzor szerint az öngyilkosság megelőzésben nagy szerep jut az orvosi, pszichológiai segítségnek, de döntő lehet a közösségi felvilágosítás is. A rövidtávú gyógyszeres kezelések nem hoznak jó eredményt, csak a hosszú távú terápia lehet hasznos. Kiemelt szerepe van a prevencióban a háziorvosoknak, de a médiának is, első sorban a destigmatizációban. A legjobb és javuló öngyilkossági statisztikákat azok az országok hozzák, ahol van szakemberek által irányított, működő nemzeti prevenciós program. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
Kapcsolódó anyagok:

Eutanázia és öngyilkosság - Beszélgetés dr. Filó Mihállyal

Buda Béla: Antidepresszánsok hatékonysága - szubjektív szempont

Közösségek az élhető életért - Interjú Prof.Dr.Tringer Lászlóval