Hogyan válasszunk biztonságos terápiát diabeteses betegeinknek?
2011. AUGUSZTUS 15.
2011. AUGUSZTUS 15.
Szöveg nagyítása:
A diabetes mellitusban szenvedő betegek kb. 50–70%-a cardiovascularis okból hal meg. Éppen ezért a vércukorszintet csökkentő gyógyszerek hatásának értékelésében paradigmaváltásra van szükség: a vércukorszint csökkentése önmagában nem elegendő. Sokkal lényegesebb a hosszú távú, szív- és érrendszeri betegségekre és más, diabeteshez társuló szervi szövődményekre gyakorolt hatás figyelembevétele. A cukorbetegek orális antidiabetikus kezelési lehetőségei az utóbbi években új hatástani csoportokkal bővültek, fontos tehát, hogy tisztában legyünk a különböző – régi és újabb – készítmények várható előnyeivel és kockázataival. Ma a glükózszint csökkentését célzó terápiák alapja a következő kell legyen: a glykaemiás célértékek biztos elérése és fenntartása, súlyos mellékhatások nélkül! Napjainkban egyre kifejezettebb a hangsúly a hosszú távú biztonságosságon! Az első lépés tehát az adott beteg gyógyszeres kezelésének kiválasztásában az összes olyan alternatíva kizárása, amely kontraindikált vagy hátrányokkal járhat. A második lépés az adott betegre jellemző metabolikus állapot értékelése: a glykaemiás problémák elsősorban éhgyomri vagy étkezés utáni fázisban jelentkeznek-e, illetve inzulinrezisztencia vagy inzulinhiány miatt alakulnak-e ki? A cardialis vonatkozások döntően befolyásolhatják a diabetes kezelésére javasolt készítmény kiválasztását. További fontos célok: a hypoglykaemia és a testsúlygyarapodás elkerülése, esetleg a testsúlycsökkenés elősegítése vagy konkrétan a postprandialis hyperglykaemia jobb kontrollálása. A nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelések kombinációját az adott páciens betegségeihez és aktuális igényeihez kell igazítani (a beteg preferenciája, az életminőség, az injekciók száma, a vércukorszint ellenőrzésének gyakorisága, stb.). Ha fenti szempontokat figyelembe vesszük, az alfa-glükozidáz-inhibitor akarbóz előny/kockázat aránya kedvező: - kiemelkedő hosszú távú biztonságossági profillal rendelkezik, - hatékonysága hasonló a legújabb orális antidiabetikumokhoz, - monoterápia esetén hypoglykaemia nem fordul elő, - testsúlygyarapodás nem fordul elő. A legtöbb gyógyszeres kezeléssel már átlagos dózisban elérhető a maximális HbA1c-csökkenés 70–80%-a. Ezért, ha nem sikerül elérni a HbA1c-célértéket, javasolt inkább a kombinált kezelés korai bevezetése, és nem a monoterápiában alkalmazott készítmény dózisának további növelése, ezáltal pedig a társuló mellékhatások számának fokozása. A kombinált kezelés korai bevezetése maximalizálja a glykaemiás kontrollt, és minimalizálja a mellékhatásokat. A végső cél mindig az, hogy a glykaemiás célértékeket biztosan és egyszerűen a normál tartományhoz közeli szintre vigyük, és ott tartsuk, különösen szívbetegségben vagy más, releváns szervkárosodásban szenvedő betegek esetében. Dr. Kinczel Beatrix orvostanácsadó, Bayer Schering Pharma Felhasznált irodalom: 1. Standl E. Blutglukoseeinstellung und Herz-KreislaufErkrankungen. Diabetes Srofft.N Herz 2010;19:25–34. 2. Hanefeld. Cardiovascular benefits and safety profile of acarbose therapy in prediabetes and established type 2 diabetes. Cardiovascular Diabetology 2007;6:20.
Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma
A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.
Klinikum
A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.
Rheumatoid arthritisben (RA) a krónikus progresszív ízületi gyulladás krónikus fájdalomhoz, az ízületek destrukciójához, funkciókárosodáshoz, a komorbiditások révén élethosszcsökkenéshez vezet. A krónikus gyulladás minél korábbi megfékezése javítja a betegség hosszú távú lefolyását, az ízületi károsodások kialakulását.
Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.
A cukorbetegség szövődményeinek egyik fontos helyszíne a központi idegrendszer. Széles körben ismert a diabetes mellitus és az agyi keringészavarok kapcsolata, lényegesen kevesebb figyelmet kap az a tény, hogy a cukorbetegség mind az Alzheimer-kór, mind a vascularis dementia fontos rizikótényezője.
A magányosság 1,4-szeresre növeli a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát, míg számos gyógyszer szedése csökkenti, még több gyógyszer pedig növeli incidenciáját.
Egészségpolitika
Interjú Sinkó Eszterrel, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ egészségügyi közgazdászával. Meglátása szerint az egészségügy jelenleg „betegelhárító üzemmódban” dolgozik, zajlik az összeomlása.
A diabeteses neuropathia jelentősége és diagnosztikája a klinikai gyakorlatban
Kardiológiai újdonságok és szakmai irányelvek, amelyek a krónikus vesebetegeket is érinthetik 2.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
Egészségpolitika
A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség állásfoglalása az ágazat helyzetéről5.
Gondolat
Üdv nálunk! Van már, aki írja a fekete pontjaid? – Nyomasztás a közoktatásban
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás