1769-ig, a nagyszombati egyetem orvosképző karának létrehozásáig az orvosi diplomát kizárólag külföldön lehetett megszerezni, minthogy nem folyt Magyarország területén egyetemi szintű orvosképzés. Ahol tehát képzett orvos tevékenykedett, aranyáron mérték a gyógyítást. A felvilágosult uralkodó, Mária Terézia (1740–1780) korában terjed ki az állam jogköre a népjólét széles területeire, különösen az egészségügyre és iskolázásra. Mária Terézia 1769. november 7-én kelt rendelete alapján létrehozták a nagyszombati egyetem orvosi fakultását: a szervezett orvosképzés kezdete Magyarországon. Nagyszombaton 1770-ben öt tanszékkel és 40 hallgatóval kezdte meg működését az első magyar orvosegyetem. (Az intézmény 1777-ben Budára települt, majd Pestre helyezték. A budapesti egyetemből 1951-ben kivált az orvostudományi kar és azóta önálló egyetemként működik, 1969 óta Semmelweis Orvostudományi Egyetem néven.) Az elharapózó járványok miatt megszületett a központi döntés, minden vármegyének önállóan és ingyenesen működő orvost és sebészt kell fizetéssel foglalkoztatnia, hogy az ingyenesen ellássa az adófizető nép betegségeit. 1770-ben megjelent a Generale Normativum Sanitatis című rendelet. Ebben kimondták, hogy a megyék és a szabad királyi városok kötelesek egészségügyi bizottságot kinevezni. E bizottságok nemcsak járványüggyel foglalkoznak, hanem biztosítják az egészségügyi ellátást, törvényhatósági felügyeletet gyakorolnak a területükön lévő orvosok, sebészek, bábák, kórházak és gyógyszertárak felett. Két részből áll a rendelet: „I. Azokról az óvintézkedésekről, amelyek a tartományok szárazföldi részeinek egészségügyi ellátását érintik”, és „II. Elővigyázatossági szabályok a közegészség védelmére az idegen országokkal szemben húzódó határokon” „Senki sem tagadhatja, hogy a járatlan és tudatlan orvosok minő és milyen sok bajt hozhatnak az emberi nemre, amiért is már több évvel ezelőtt elrendeltetett, hogy országainkban és tartományainkban soha és senki ne juthasson engedélyhez ezen foglalkozás gyakorlására, csakis akkor, ha doktori címre méltatták az örökös tartományok valamely, orvosi karral is rendelkező egyetemén, vagy pedig (a Magyar Királyság tekintetében) azt jóváhagyták a jelenlegi, illetve jövőbeli előírásainknak megfelelően. Következésképpen, jelen rendeletünk megerősítésének szellemében nyomatékosan elrendeljük, hogy amennyiben bárki ezzel ellentétes eljárás révén szerzett engedélyt, ezen hivatalából felmentésre kerüljön, feltéve, hogy az előírások szerint megszerzendő vizsgaeredménnyel önmagát annak betöltésére alkalmassá tette; mindazonáltal az egyes fakultásokon doktori fokozatot senki másnak nem lehet adományozni, csak azoknak, akik megfelelő tudásához semmi kétség nem férhet, és ha ezt illetően, következésképpen az ettől függő doktori címre való alkalmasság tekintetében a fakultás doktorai között vita támadna, és az egyes csoportok véleménye egymástól élesen eltérne, nyomatékosan elrendeljük, hogy az ügyet a kar vezetője és a vizsgáztatók a legrégibb, Bécsben alapított egyetemünk elsőbbséggel felruházott, tekintélyes orvosi karára terjesszék fel, és a vonatkozó doktori cím mindaddig nem adományozható a jelöltnek, amíg az ügy lezárásáról értesülést nem szereznek.”- írja a rendelet. Mária Terézia rendelkezett továbbá azokról a módokról, melyeket a hirtelen balesetek ellen ajánlott a bécsi orvosi kar: vízbefúlás ellen, füstbe fulladás vagy szénmérgezés ellen, pincében musterjedés, sokáig zárt kutak tisztítása közben támadó halálveszedelmek ellen. Higiénikusabba temetkezési eljárásokat ír elő: például elrendeli, hogy a halottakat mélyebbre temessék, a temetőt pedig a legelő marhák ellen kerítéssel védjék meg: utóbb letiltja a halotti torokat, a holttest két napnál tovább ne maradjon temetetlen, a holtat ne vigyék a templomba, hanem egyenesen a temetőbe. 1770. március 8-án a helytartótanács adatszolgáltatást rendelt el a vármegyék egészségügyi személyzetéről. A kimutatás szerint a megyében 13 kirurgus volt. Mária Terézia rendeletére ezeknek a borbély-kirurgusoknak a hatósági orvos előtt vizsgát kellett tenniük sebkezelésből, töréseket gyógyító, flastromkészítő stb. elméleti és gyakorlati ismeretekből. A Habsburg-ház sokat tett azért, hogy a magyar egészségügyi közállapotok javuljanak, és a gyógyítás átkerüljön az egyetemi képzésben részesült, tudományos alapokon álló orvoslás kezébe. MTI