Mind a kortikoszteroidokat, mind az intenzív inzulinkezelést javasolták korábban az életveszélyes sokkban szenvedő betegek kezelésére, főleg régebbi vizsgálatok [1, 2] eredményei alapján. A tavalyi évben viszont három olyan új tanulmány eredményét is közölték, amelyek kétségbe vonják ezeknek a kezelésmódoknak a hatásosságát a szepszis, illetve a szeptikus sokk kezelésében.

A CORTICUS vizsgálatban szeptikus sokkban lévő betegeket kezeltek véletlen besorolás alapján placebóval vagy fiziológiás dózisú hidrokortizonnal (6 óránként 50 mg intravénásan) öt napig, majd az adagot a 6–11. napig fokozatosan csökkentették. A hidrokortizon- és a placebocsoport 28 napos halálozása nem különbözött, sem a cosyntropinra reagáló, sem az arra nem reagáló betegek alcsoportjában. A hidrokortizonnal kezelt betegek vérnyomása gyorsabban normalizálódott, viszont náluk több fertőzés lépett fel [3].

A VISEP vizsgálatban súlyos sepsisben szenvedő betegek részesültek véletlen besorolás alapján intenzív inzulinterápiában (vércukorszintjüket átlagosan 112 mg/dl-re csökkentették) vagy hagyományos kezelésben (átlagos vércukorszint 151 mg/dl). Ebben a vizsgálatban sem különbözött a 28 napos halálozás a két csoportban [4]. Ráadásul az intenzív inzulinterápiás csoportban jóval gyakrabban lépett fel súlyos hipoglikémia (vércukorszint <40 mg/l).
Ebben a vizsgálatban összehasonlították a kolloiddal (10% hidroxietil-keményítő, HAES) végzett folyadékpótlást a csak krisztalloid oldat (Ringer-laktát) adásával is, de a kolloidkezelés nem javította a betegek prognózisát, sőt még növelte is az akut veseelégtelenség kockázatát.

A szeptikus sokkban lévő betegek kortikoszteroidkezeléséről jellemzően az adrenokortikotrop hormonra (ACTH; pl cosyntropin) adott válsz alapján szoktak dönteni. A CORTICUS vizsgálat eredményei azonban arra utalnak, hogy a hidrokortizon nem javasolható általános adjuváns szerként sem az ACTH-ra reagáló, sem az arra nem reagáló betegek kezelésében.

A korábbi adatokat figyelembe véve, lehet a szteroidoknak szerepe a szepszis kezelésében, de valószínűleg csak a szeptikus sokk legkorábbi szakaszában, azoknak a kezelésében, akik állapota nem javul a folyadékpótlás és a vasopressorkezelés hatására. Erre vonatkozó ajánlás megtalálható a legújabb irányelvekben is [5].

A szteroidkezelésre vonatkozó döntést tehát klinikai alapon kell meghozni, és nem a cosyntropin-tesztelés eredménye alapján. Az erélyes vércukorszint-csökkentés és a HAES sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt ezek akár árthatnak is.


Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid

Idézett közlemények:

1 JAMA 2002 Aug 21; 288:862-71.

2 N Engl J Med 2001 Nov 8 345 1359-1367.

3 N Engl J Med 2008 Jan 10; 358:111.

4 N Engl J Med 2008 Jan 10; 358:125.

5 Crit Care Med 2008 Jan; 36:296.