A szűrés drága Az Amerikai Egyesült Államokban, de más országokban is erősen reklámozzák a prostatarák és az emlőrák szűrését. Az Egyesült Államokban jelenleg évente 20 milliárd dollárba (ez a GDP 0,15%-a!) kerül csak e két betegség szűrése. A szűrés növeli a daganatok felismerésének gyakoriságát 1980-ban a fehér bőrű férfiak körében 12-ből egy esetében állították fel a prostatarák diagnózisát valamikor az élete során, idén minden hatodik férfi esetében. Az élete során emlőrákkal diagnosztizált nők aránya ugyanebben az időszakban minden 12-dik nőről minden nyolcadikra nőtt. Akkor miért kritizálják? A Journal of the American Medical Association hasábjain jelent meg az a nagy visszhangot keltett közlemény, amelynek szerzői megkérdőjelezik az ilyen intenzív szűrés értékét. Érvelésük szerint ugyanis, ha a szűréssel azonosítani lehet a rosszindulatú daganatokat korai, kezelhető stádiumban, akkor a lokalizált daganatok incidenciájának növekednie, az áttétes tumorokénak pedig csökkenie kell. Ilyen változást a daganatok incidenciájában azonban nem tapasztaltak a szűrések bevezetése óta. Ebből a szerzők arra következtettek, hogy a szűréssel főként olyan, nem életveszélyes daganatokat mutattak ki, amelyeket utána agresszív módon kezeltek – helytelenül. Ellenpéldák A vastagbélrák és a méhnyakrák esetében a szűrés hatására valóban csökkent az előrehaladott stádiumú daganatok és az ezek által okozott halálozás. Bár a prostatarák halálozása is csökkent, de ezt a szerzők nem a szűrésnek, hanem az úz az új, hatásosabb adjuváns kezelésnek tulajdonítják. Sok hűhó… A szűrés költségei és a betegek számára jelentett terhei azonban óriásiak. Egyetlen, emlőrák miatti halál megelőzéséhez például hat éven keresztül kell szűrni 800 nőt (50–70 éves korban), ami miatt több száz biopsziát kell venni, és számos esetben kell túl erős kemoterápiát alkalmazni kevéssé veszélyes daganatok ellen. Mi legyen? A szerzők a szűrés jelenlegi gyakorlata helyett másra helyeznék a hangsúlyt: a kis és a nagy kockázatú daganatok megkülönböztetésére alkalmas biomarkerek azonosítására, az alacsony kockázatú betegek minimális kárt okozó kezelésére, valamint a tényleg nagy kockázattal terhelt betegek hatékonyabb szűrésére. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: JAMA 2009 Oct 21; 302:1685.