Farrokh Bulsarát, a párszi indiai származású brit polgárt senki sem ismerte, de Freddie Mercury néven milliók gyászolták, amikor sokéves szenvedés után 1991-ben meghalt a Queen legendás énekese, az AIDS egyik leghíresebb áldozata. Egész életében a sikert és a népszerűséget hajszolta, ezért mindenre képes volt. Eltitkolta származását, biszexuális orientációját, majd betegségét is, mert félt, akkor veszít népszerűségéből, rajongói elfordulnak tőle.
December 1. az AIDS világnapja mindenütt. A világnap feladata, hogy felhívja a figyelmet a betegségre, emlékezzünk az áldozatokra, és megújítsuk erőinket a küzdelemhez az alattomos kór ellen.
Néhány iskolában beszélnek róla a gyerekeknek, főként a droghasználat veszélyeként bemutatva, máshol szóba se kerül. Az AIDS a közvélekedés szerint nem a „rendes emberek” betegsége, csak drogosok, homoszexuálisok és más gyanús, a társadalom perifériáján élő alakok kapják meg. Úgy tartják, a „rendes embereknek” nem kell tőle félni, és ezért beszélni sem róla. A titkolózás, a rejtőzködés pedig a kórokozónak kedvez. Ha a fertőzött a kirekesztéstől félve nem mondja el betegségét a környezetének, nem változtat életmódján, nem keres orvosi segítséget, akkor sokkal nagyobb veszélyt jelent másokra, mint ha ismert HIV-fertőzöttként élne közöttünk.
A HIV terjed heteroszexuális úton, vérrel és vérkészítményekkel, de még szüléskor az anyáról a gyermekre is, tehát senki sem érezheti magát teljes biztonságban, nem gondolhatja, hogy ő soha nem kerülhet veszélybe. A kirekesztés és tagadás helyett csak a megfelelő felvilágosítás, a megelőzés segíthet. Ma még sajnos egyértelműen kiközösítés és mélységes magány vár a betegekre, holott mindannyiunk érdeke az lenne, hogy mielőbbi kezelést és támogatást kapjanak. Az AIDS ma, az antiretrovirális gyógyszerek korszakában nem egyenlő a lassú, de biztos kínhalállal, van remény a gyógyulásra, de ehhez elengedhetetlen a kiterjedt szűrés és a mielőbbi felismerés. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Lipták Judit Kapcsolódó anyagok: Még mindig köztünk lehetne