A magas jövedelmű apák fiai felnőtt korukban általában az átlagosnál magasabb jövedelemmel rendelkeznek, de egy új kutatás azt igazolta, hogy nem az apai vagyon egyengeti elsősorban a fiú útját. Egy tanulmány szerint, amely a közelmúltban jelent meg a Journal of Political Economy című folyóiratban, annak a humán tőkének a sajátosságai, melyek átöröklődnek a családban apáról fiúra - például ötletek, tanácsok, munkaerkölcs, és más immateriális javak formájában -, fontosabb meghatározói a fiú sikerének, mint az apa fizetésének nagysága. "Tudjuk, hogy létezik korreláció az apák és fiúk jövedelme között." mondta David Sims, a Brigham Young University közgazdaságtan professzora, és a tanulmány egyik szerzője. "Ám az eddigi kutatások viszonylag kevesebb figyelmet szenteltek az átöröklés mechanizmusának. Azt akartuk megvizsgálni, hogy a generációk közötti jövedelmi korreláció a pénzen múlik e - mit tudunk megvásárolni a gyerekünknek - vagy pedig a humán tőke attribútumok átadása játszik döntő szerepet. A probléma az, hogy a két tényező elválasztása igen nehéz. Általában a nagyobb humán tőkével rendelkező apák magasabb a jövedelműek is, így nehéz megmondani, melyik tényező mit csinál. Sims és kollégái egy szellemes statisztikai modellt és gazdag adathalmazt használtak a két determináns szétbogozására. A szerzők módszertana a következő gondolatkísérletre épült. Vegyünk két okos, hasonlóan képzett, iskolázott apát. Mondjuk az egyik egy jó munkaerő-piaci helyzetű városban élt, és magas fizetést kapott. A másik apa nem volt ilyen szerencsés. Ő egy pangó munkaerő piacú városban lakott, és jóval alacsonyabb jövedelmi szintet ért el, annak ellenére, hogy hasonló humán tőkével rendelkezett. Ha a pénz az egyetlen dolog, ami számít, a generációk közötti jövedelem –transzferben, akkor az várható, hogy a szerencsés apa fiának lenne végül is nagyobb jövedelme a két fiú közül. Azonban, ha az emberi tőke számít, a két fiú a végén hasonló jövedelmet fog elérni. Hogy teszteljék ezt a gondolatot, a kutatók rendkívül részletes kormányzati adminisztratív adatbázist elemeztek, melyben 1950 és 1965 között született svéd apák és fiaik szerepeltek. Az adatok között egyrészt szerepeltek információk az apák és fiúk jövedelméről, valamint olyan információk, melyekből a humán tőke nagyságára lehetett következtetni: az iskolai végzettségről, és a foglalkozások jellegéről. A több, magasabb iskolát elvégzett apákat, illetve azokat, akik speciális készségeket igénylő munkakörökben dolgoztak, úgy vették figyelembe, mint akik nagyobb humán tőkét adtak át fiaiknak. Először is, Sims és munkatársai kerestek egy durva, elsődleges korrelációt az apák és fiaik jövedelmei között, amely a várakozásoknak megfelelően meglehetősen erős volt. Aztán statisztikai módszerrel elkülönítették egymástól azokat az apákat, akiknél a jövedelmi különbség oka más volt, mint a humán tőke különbség (mint fentebb leírt példánkban a különböző lokális munkaerő piaci helyzet). Ha ezekben a szituációkban gyengül a jövedelem korreláció az apák és fiaik között, a kutatók jogosan jutnak arra a megállapításra, hogy a pénz nem az egyetlen dolog, ami számít. És pontosan ez az, amit a tanulmány állít. A jövedelmi különbségek, melyek nem kapcsolódtak az apa humán tőkéjéhez, fia jövedelmének gyengébb előrejelzői voltak. Más szóval, a humán tőke számít. "A fentiek alapján elmondható, hogy az általunk vizsgált férfiak adatbázisában az apák és fiúk jövedelem nagysága közötti korrelációért kétharmad részben az átadott humán tőke sajátosságai felelősek," mondta Sims. "Nem tudjuk még a végleges válaszokat, de tudunk ajánlani néhány peremfeltételt, és be tudunk mutatni egy módszert, amely segíthet megfejteni a felmerülő kérdéseket." Szemlézte: elitmed.hu, Kolin Péter Forrás: https://www.journals.uchicago.edu/