Stop at one – Make your first break your last! – hangzik az idei Osteoporosis Világnap szlogenje. A Nemzetközi Osteoporosis Alapítvány (International Osteoporosis Foundation, IOF) arra hívja fel több mint 90 ország lakosságát, hogy vegyenek részt a következő egy évben a meghirdetett kampányban: kísérjék figyelemmel és támogassák a saját országos osteoporosistársaságuk és a hazai betegegyesület tevékenységét, vegyenek részt a világnapi rendezvényeken, menjenek orvoshoz akkor, ha ilyen irányú panaszt észlelnek, vagy tudják magukról, hogy nagyobb kockázatúak, csatlakozzanak az Unbreakable Embrace nevű Facebook-csoporthoz, és mindenekelőtt ne feledjék a megelőzés három fő pillérét: testmozgás, kalciumban gazdag táplálkozás, D-vitamin! A világnapot az Egyesült Királyság osteoporosistársasága alapította 1996. október 20-án, és 1997. óta az IOF szervezi. A kampányhoz évente új jelmondatot hirdetnek, amelynek révén más és más szempontok kerülnek a fókuszba: Korai észlelés; Csontfejlődés fiatalkorban; Megelőzni az első törést; Életminőség; Táplálkozás; Kockázati tényezők; Férfiak csontritkulása stb. Az idei felhívás – Állj meg egynél! – személyes megszólítás, amellyel a szervezők az egyén saját felelős hozzáállására irányítják a figyelmet, megcélozva azokat, akik sajnálatos módon már elszenvedtek egy csonttörést. Mint ismeretes, ma egy, az Európai Unióban élő, 50 év feletti nő esélye arra, hogy csontritkulás okozta törést szenvedhet el valaha az életében, 40-50%, míg egy férfinál 10-25%. Ezek a számok igen riasztóak, de csökkenthetők. Az osteoporosis világnap alkalmából a MOOT október 26-án találkozóra hívta a sajtó képviselőit, hogy újra emlékeztessen a hazai csontritkulás-ellátás kiemelkedő sikereire. Dr. Szekeres László MOOT-elnök foglalta össze az elmúlt évek eredményeit, kiemelve a 2004–2010. közötti időszakot, amelyről részletesen feldolgozott OEP-adatok állnak rendelkezésre. E hét év alatt a csontritkulásból eredő csonttörések száma Magyarországon drámaian, évi 100000-ről 48000-re csökkent. Ha a csontritkulásos törések sorában kiemelt fontosságú combnyaktörést vizsgáljuk, amelynek következtében a törést szenvedettek 35%-a egy éven belül meghal, nyilvánvaló a törésszámcsökkenés rendkívüli jelentősége: míg az ezredforduló után még évente 17–19 ezren szenvedtek combnyaktörést, és a sérültek közül mintegy öt-hatezren meghaltak, ezt a számot 2010-re évi körülbelül 13 ezerre sikerült visszaszorítani a hatékony betegellátásnak köszönhetően. A törésszám csökkenésével párhuzamosan mind a nők, mind a férfiak körében mérséklődött a halálozás is. Ez utóbbi meglepő adat háttere nagy valószínűséggel a helyes osteoporosiskezelés mellett az osteoporosiscentrumok országos hálózatában folyó gondozás kiemelkedő hatékonysága, amelynek köszönhetően a rendszerben ellátott betegek lényegesen szorosabb orvosi kontroll alatt vannak. A hét év alatt elért törésszámcsökkenés következtében az OEP évi 3,4 milliárd Ft-ot takarított meg – ugyanis ennyit tett volna ki a végül is be nem következett csonttörések ellátása, a szövődmények orvoslása, a műtétek, a kórházi ellátás és a rehabilitáció –, amely összeg körülbelül megegyezik az osteoporosis elleni gyógyszerekre költött, évi 3,5 milliárd forint támogatással, azaz a befektetett pénz megtérült. Az osteoporosisellátás évente mintegy 20-25 milliárd forinttal terheli meg az egészségügyi kasszát, amelyből az állami gyógyszerkiadás 3,5 milliárd forintot visz el, azonban a 20-25 milliárd forint a többszörösére emelkedne, ha a törésprevenciót szolgáló gyógyszeres kezelések nem állnának rendelkezésre a jelenlegi formában. A fenti örvendetes adatok kapcsán nem lehet elhallgatni, hogy a hazai jól felépített és hatékonyan működő ellátórendszer csak abban az esetben hozza az eredményeket, ha az osteoporosisos betegek nem esnek ki az ellátásból. Márpedig sok a kezelést abbahagyó beteg, miképpen a kezelést egyáltalán nem kapók száma is magas. A WHO 2003-ban kiadott összefoglalása alapján a fejlett országokban a rendszeres kezelést igénylő krónikus betegségek gyógyszeres kezelésének adherenciája körülbelül 50%-os (https://apps.who.int/medicinedocs/pdf/s4883e/s4883e.pdf). A nem kellő adherencia miatt minden második krónikus betegnek olyan a prognózisa, mintha nem is részesülne terápiában. Éves szinten 80-100% közötti adherencia szükséges ahhoz, hogy érdemben detektálható legyen a kezelés eredményessége. Az osteoporosisellátás szakembereinek feladata az is, hogy a kellő terápiás fegyelem és az előírások minél pontosabb betartásának fontosságára felhívják a betegek figyelmét. dr. Németh Éva eLitMed.hu - LAM 2012. október 26.