Donáth Tibor:Krónikás is voltam a Semmelweis Egyetemen Írások 1993-2012 Szerkesztette Tolnai Kata Semmelweis Kiadó, Budapest, 2013. 287 oldal, ISBN 978-963-331-270-4 Mikes Kelemen óta a krónikát bizonyos szempontból hazai műfajnak érezzük. A krónikás szemlélődő, szerény alakja többnyire igazi színes egyéniséget rejt, akiben mesélőkedv buzog és lobogó szellem rejlik. Mert a krónikás nemcsak rögzíteni akarja a történéseket az utókor számára, nemcsak megakasztani kívánná az idő végtelen sodrát, hanem bemutatni is kortársait, nagyjait, és ugyanakkor szórakoztatni az olvasót; önmaga megörökítését sem mulasztaná el olyan tekintetben, hogy megossza másokkal bizonyos témákban megszületendő gondolatait. „Egy emberi életbe sok minden fér bele. Sokfelé irányuló érdeklődés, jelesül az anatómia, az emberi test szerkezetének megismerése felé, rajongás a művészetek iránt, azon belül az irodalomért, a zenéért, a festészetért. Mi a közös bennük, mi az, ami rabul ejtett? A struktúra varázsa,a gondolatok, a hangok, a színek harmóniája. így lett életem ars poeticája a tudomány és a művészet elválaszthatatlansága.” – írja Donáth Tibor professzor legújabb könyvében, a Krónikás is voltam a Semmelweis Egyetemen címmel. A kötetben szereplő írások ízelítőt adnak az egyetem utolsó 20 évének történéseiből, szerepelnek ebben tudományos érdekességek, kiemelkedő klinika események, korunk nagyjainak arcképei. De megtalálhatjuk a kiváló és szórakoztató műben a hatvan éves oktatói tapasztalatok szülte gondolatokat az egyetemi felvételi rendszerről, az anatómiának az orvosképzésben betöltött szerepéről. A sokféle műfaj és érdekesség mellett ne feledkezzünk meg a szerző sajátos és kiváló humoráról sem! A különböző műfajú írások között számtalan tudósítás, rövid esszé, könyvajánló, beszámoló, skicc szerepel, melyek révén bepillantást kapunk e nagymúltú intézmény belső életébe. Találhatók e jó tollú tudós által írt kötetben portrék olyan „élő legendákról”, mint Lapis Károly, olvasható azután interjú Mester Endre sebész professzorral, köszöntés Csömör Sándor nyolcvanötödik születésnapja alkalmából. Az emlékezetes események és látogatások sorában az alakot s az elhangzott szavakat megörökítendő ott az írás Habsburg Ottó az I.sz. Gyermekklinikán tett látogatásáról, még 1997-ből. Ezek a szavak máig ható érvényességgel bírnak: „A magyarok jellemzője a hongaropesszimizmus – mondta Habsburg Ottó –, pedig –, mint folytatta – a nép múlt és jelen történelme az ellenkezőjére kellene, hogy utaljon: a honfoglaláskor a legszebb helyen telepedett le a magyar, nem tudván, hogy az a hadak útja lesz és marad. Az előző népek, hunok, avarok mind eltűntek a történelem olvasztókemencéjében, de a magyar megmaradt, mert életerős, mert nyelve sajátos fellegvár.” A mű végén találhatók a kiváló krónikás úgynevezett meditációi, gondolatfutamai, melyek egy igényes tudós elmélkedéseit tárják elénk bizonyos szakmai s egyéb kérdésekről. Külön erénye e műnek, hogy a kötet végén szereplő egyedülálló képi dokumentációval, fényképtárral illusztrálja „tárja szélesre az emlékezet kapuit” előttünk, hogy a nagy orvosszemélyiségeket, akik a krónikás életére jelentős hatást gyakoroltak megismerhessük. A könyv az új tudományos eredmények megismerése mellett és a korunk nagyjaival való szinte személyes kapcsolatfelvétel mellett művészi élmények interpretálásában is jeleskedik; sokak számára személyes életterük mélyebb megismerését jelentheti majd. eLitMed Nagy Zsuzsanna 2013. 11. 08.