A Semmelweis Egyetem Genomikai Hálózata 2001-ben kezdte előadássorozatát, és 2010. november 3-án immár a 10. évfolyam 87. előadása hangzott el a Nagyvárad téri elméleti tömb Koch Sándor termében.A meghívott előadók közül ezúttal dr. Lakatos Péter László összegezte a jelenlegi ismereteket A gyulladásos bélbetegségek genetikája a diagnózistól a prognózisig címmel, saját hazai kutatási adataikat is beleszőve előadásába. A genetikai markerektől azt várják a kutatók, hogy segítsék a betegségek – jelen esetben a gyulladásos bélbetegségek – diagnózisának felállítását és differenciáldiagnosztikáját, adjanak támpontot a prognózis meghatározásához, a szövődmények kockázatának felméréséhez, jelezzék a betegség aktivitását, és nem utolsó sorban mutassák meg, hogy vajon reagálni fog-e a kórfolyamat a gyógyszeres terápiás beavatkozásokra. Az IBD-vel kapcsolatos genetikai ismeretek terén áttörést jelentett 2001-ben annak felismerése, hogy a NOD2/CARD15 gén fokozott expressziója a bélnyálkahártya sejtjeiben összefügg a Crohn-betegségre való hajlammal. A kaukázusi népcsoportok körében a Crohn-betegek mintegy 40%-ában ismerhető fel ennek a génnek valamilyen variánsa. (Lakatos Péter László és munkatársai ezt az eredményt hazai centrumok betegein is igazolták.) A NOD2/CARD15 mutációi, polimorfizmusai a betegeknek körülbelül 25-50%-ánál szerepet játszhattak a kórfolyamat létrejöttében, továbbá megfigyelték, hogy ezek inkább jellemzőek az ileumra lokalizálódó és fibrostenoticus formára, szemben a colont érintő és fistulosus formával, amelyben ritkább az előfordulásuk, azaz a vizsgált génelváltozások informálnak a betegség lokalizációjáról és lefolyásáról is. Colitis ulcerosában nincs szerepük a NOD2-mutációknak. Több mint fél évtizedre tekint vissza az SLC22A4 és 5 gének azonosítása is, amelyek bizonyos variánsai ugyancsak növelik a betegség kockázatát, akár ötszörösre is, sőt, a NOD2/CARD15 egyidejű eltérései esetén akár tízszeresre is. 2004-ben vetették fel a kutatók a DLG5 gén szerepét az intestinalis membránbarrier-funkció fenntartásában. Ennek és a NOD2/CARD15-variánsnak az együttes jelenléte különösen fokozza a membránpermeabilitást, ami a gyulladásos bélbetegségek patogenezisében fontos láncszem. Az úgynevezett genom wide scan vizsgálatok több további gén – például ARG16, IRGM, NLRP3 – jelentőségét felvetették, amelyek új terápiás mechanizmusok lehetőségével kecsegtettek (például autofágia, Th17 regulátor útvonal) és egyikük-másikuk nyomán terápiás próbálkozások is történtek – például az IL12/IL23-gátló ustekinumabbal –, de az átütő siker egyelőre várat magára. Az újabb tanulmányok végre komplex módon vizsgálják a klinikai és genetikai lehetséges tényezők együttes szerepét a betegséglefolyás pontosabb előrejelzésére. A kezdeti eredmények biztatók. A farmakogenetikai vizsgálatok egyelőre gyermekcipőben járnak, talán a legismertebb a TPMT-vizsgálat és az azathioprin okozta leukopenia közötti kapcsolat, bár az adatok itt is ellentmondók. Érdekes, új próbálkozás látott napvilágot 2009-ben, colitis ulcerosában szenvedő betegek colonnyálkahártyájából infliximabkezelés előtt biopsziás mintát vettek, majd a mintákat génexpressziós vizsgálatnak vetették alá, és sikerült azonosítani azokat a géneket, amelyek variánsainak jelenléte összefüggött a TNF-alfa-gátló infliximabkezelésre mutatott rezisztenciával. Ma bizonyítottnak tekinthető, hogy az IBD-re való hajlam részben gentikailag meghatározott, azonban az öröklődés poligenetikus, és nem állíthatók fel egyszerű szabályok. Az egyes gyanúsított gének vizsgálata önmagában sem kizárólagos diagnosztikára, sem szűrésre nem alkalmas. Vannak gének, amelyek a hajlamot növelik, mások a lokalizációval vagy a klinikai lefolyással mutatnak kapcsolatot, megint mások a terápiás választ befolyásolják. Rövid távon a kezelés racionalizálását várhatjuk a genetikai tesztektől, hosszabb távon viszont elképzelhető, hogy a genetikai ismeretek új terápiás eszközöket is adnak majd a klinikusok kezébe. Dr. Lakatos Péter László a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikáján egyetemi adjunktus, szakterülete a gasztroenterológia. 2002-ben védte meg PhD-jét. A közelmúltban az ECCO (Európai Crohn-Colitis Társaság) EPICOM szekciójának elnökévé választották, vezetőségi tag az IOIBD (International Organization for the Study of Inflammatory Bowel Disease) nemzetközi társaságban. A szerkesztőbizottság tagja a World Journal of Gastroenterologyban és a hazaiak közül a Lege Artis Medicinae (LAM) folyóiratban. Állandó reviewer számos nemzetközi tudományos lapnál. eLitMed.hu, dr. Németh Éva