A depressziót sokan divatbetegségnek tartják, tudományos adatok is szép számmal vannak arról, hogy túldiagnosztizált és túlkezelt betegség. Strukturált interjúkkal kivizsgálva a személyes beszélgetés alapján depressziósnak minősített betegeket hétből hat nem felel meg a depresszió kritériumainak. A betegnek minősített emberek aztán gyógyszereket kapna, nagyrészt feleslegesen. A másik oldalon ott áll viszont, hogy az alapellátásban sokszor nem ismerik fel a depressziót. A beteg, már csak iniciatívaszegénysége okán is, nem megy orvoshoz. Ha mégis, akkor testi panaszokat említ, ezek hátterében az orvos nem gondol pszichiátriai zavarra. A szenvedélybetegek nagy része mintegy öngyógyításképpen fordul a szenvedélye felé, kábítószerrel, alkohollal, kényszeres vásárlással, szerencsejátékkal próbálva enyhíteni a depresszióját. A „Prozac-nemzedék” feleslegesen antidepresszívumon élő tagjai mellett tehát ott van a sok diagnosztizálatlan depressziós beteg, aki évekig-évtizedekig szenved, jelentős károkat okozva a társadalomnak, családjának, munkáltatójának és legfőképpen önmagának. Súlyos esetben pedig öngyilkos lesz. A magyar közönsége reggel szembesült a hírrel, hogy öngyilkos lett Patch Adams, Mrs. Doubtfire, azaz Robin Williams. A kitűnő komikus és karakterszínész számos alkalommal bújt orvos bőrébe (Ébredések, Good Will Hunting, Patch Adams), mindannyiszor az orvoslás emberi mélységeire, a szigorú szaktudáson túli emberségre és elhivatottságra helyezve a hangsúlyt. A sokszor hiperaktív, fékezhetetlen komikus mély depresszióban (talán mániás depresszióban?), és ezzel összekapcsolhatóan alkohol- és kábítószer-függőségben szenvedett. Épp ismét elvonókúrára készült, de a depresszió erősebb volt. Az ő betegsége ismert volt, kezelték is, mégsem sikerült őt megmenteni a filmművészet és családja számára. Milyen sors vár azokra a betegekre, akik nem ilyen ismertek és híresek? Akik „csak” a közvetlen környezetüknek, családjuknak fontosak? Dr. Lipták Judit 2014. augusztus 12.